Kártérítési csalások – ügyvédi furfang

Az ügyvédek nem reklámozhatják szolgáltatásaikat. Tiltja az ügyvédi etika és az ügyvédi irodák munkáját szabályozó előírások. Kivételt képez, amikor új irodát nyit egy ügyvéd, vagy új helyre költözik az iroda. Ezt a „problémát” a nagyvárosi ügyvédek ügynökségek nyitásával oldják meg. Na, nem saját nevükre, hanem ismerősök vagy egyéb megbízható személyek nevére.

Az Ügyviteli tanácsadói konzultációs... iroda „Agencija za poslovne aktivnosti, konsulting usluge…” és más hangzatos neveken bejegyzett ügynökségek tulajdonképpen fedő cégek, amelyek mögé bújva más neve alatt az ügyvédi etikára fittyet hányva űzik az ipart egyes gátlástalan pénzhajhász ügyvédek, miközben a segítőik is jól járnak. Gyakorlatilag még az ügyvédi kamara sem tehet ellenük semmit.

Lássuk, hogyan is lehet pluszpénzt bezsebelni, látszólag törvényes úton!

Közlekedési balesetben súlyos sérülést szenvedett egy fiatalember, eltört a lába, kórházba szállította a mentő, ott ellátták a sérülését a sebészeten, a törött végtagot begipszelték. A begipszelt fiatalember alig ért haza a kórházból, csöngött a telefon, egy segítőkész jóakaró személy jelentkezett az XY újvidéki ügynökség nevében. Nagyon szívesen elvállalják, képviselik a sérült fiú ügyét a biztosítási eljárásban. Hiszen a balesetben elszenvedett sérülés nyomán szép kártérítési összeg jár, amit gyorsan és hatékonyan behajt az ügynökség, hiszen tapasztalt és rátermett ügyvédei vannak.

Semmi tennivalója a családnak, csak írják alá a meghatalmazást, a többi már az ügynökség dolga. A biztosítóval felveszik a kapcsolatot, és minden adminisztrációs tennivalót rövid határidőn belül elintéznek. Az anyának és fiának nem kell szaladgálni, kilincselni, beadványokat, kérelmeket írni, amihez valóban nem értenek. A baleset sérültje hátradőlve a karosszékben várhatja a kártérítést, ami a lehető legmagasabb összegű lesz.

Az önjelölt segítők nem kérnek semmi mást, csak azt, hogy a balesetben megsérült személy, illetve ha kiskorú, akkor az egyik szülő írja alá az ügynökség által megnevezett ügyvéd teljes körű meghatalmazását, hogy képviselhesse a sérültet a biztosítóval szemben, és felvehesse a kártérítésért járó pénzt. Az ügynökség mindezért a hatékony és gyors szolgáltatásért a baleset sérültjének járó összegnek mindössze a 15 százalékát kéri. Valóban méltányosnak és korrektnek tűnik az ajánlat. A sérült fiatalember esetében is addig győzködte az ügynök az anyát, hogy a család bele is egyezett, és megbízta az ügynökséget a kártérítés behajtásával.

A gépjárművek kötelező biztosításából kifolyólag a járműben keletkezett, 500 eurónál nem nagyobb kárt a kárigény átadását követő nyolc napon belül köteles a biztosító kifizetni. Amennyiben nagyobb összegű anyagi kártérítésről van szó, abban az esetben két hét áll a biztosító rendelkezésére, hogy értesítse az ügyfelet a biztosító által elfogadhatónak tartott és javasolt kártérítési összegről. Amennyiben az ügyfél elfogadja a felkínált összeget, a biztosító köteles 45 napon belül fizetni. A Nemzeti Bank szigorúan ellenőrzi a biztosítótársaságokat a határidős kifizetések betartása terén.

Esetünkben nem anyagi kár megtérítéséről van szó. A baleset alkalmával elszenvedett testi-lelki trauma, orvosi látleletekkel igazolt sérülések ügyében benyújtott kártérítési igény elbírálására és a megítélt kártérítési összeg kifizetésére a biztosítónak 90 nap áll a rendelkezésére.

Amikor a biztosító szakértői tisztázták a sérülés mértékét, jellegét, az elszenvedett lelki sérülést is beleértve, felajánlanak egy összeget. Amennyiben az illető elfogadja a felkínált kártérítési összeget, abban az esetben hamar kifizetik a pénzt. Ha kifogást emel a kártérítésre jogosult személy, újból elbírálják az ügyét, és esetleg valamivel nagyobb összeget kínál neki a biztosító.

Előfordulhat, hogy a sérült személy meghatalmazott ügyvédje egymillió dinár anyagi kártérítést kér az elszenvedett testi-lelki traumákért. A biztosító esetleg jóváhagy félmillió dinárt, az ügyvéd a megbízója nevében elfogadja az összeget, a baleset kárvallottja örömmel veszi át tőle a kártérítést, kifizeti az ügynökségnek (ügyvédnek) járó 15 százalékot, és a részéről el van felejtve a dolog, még örül is, hogy szép összeg ütötte a markát.

Csakhogy itt még koránt sincs vége a történetnek. Ekkor a meghatalmazás birtokában az ügyvéd nem áll le. Kifogást emel a biztosítónál a kért és a kifizetett félmillió dinár közti különbségre, magyarán még kér pénzt a biztosítótól különféle indokokkal. A biztosító emberei újra átrágják a kártérítési kérelmet, és esetleg jóváhagynak még 200 000 dinárt. Erről a plusz kártérítési összegről azonban az ügyvéd „elfelejti” értesíteni a megbízóját.

A sérülést szenvedett személy már rég elfelejtette az egész ügyet, miközben a háttérben, a tudta nélkül, az őt képviselő ügyvéd szép summát vág zsebre, és az informátoraival osztoznak a „nyereségen”. Amennyiben a kártérítésre jogosult személy mégis tudomást szerez a turpisságról, hogy a nevében a megbízott ügyvéd újabb összeget vett fel a biztosítótól, kérheti, hogy a biztosító adja ki az ügyében keletkezett iratokat. Mindenkinek joga van betekinteni a kártérítési eljárás dokumentációjába. Ekkor újabb meglepetés éri a sérüléséből lábadozó ügyfelet, mert a biztosítók általában megtagadják az információadást, jó esetben ügyvédhez utalják a kíváncsiskodó ügyfelet.

Ezek után a megszeppent ügyfél megpróbál a megbízott ügyvédje nyomára jutni, hogy számonkérje az elhallgatott és a nevében felvett pénzt. Ekkor újabb Canossa-járás kezdődik, az ügyvéd sehogy sem akar előkerülni, szóba sem áll a megbízójával, akinek pedig oly nyájasan udvarolt, míg meg nem kapta tőle a teljes körű felhatalmazást. A gátlástalan és rafinált ügyvédeket nem könnyű megtalálni. Újvidéken vagy Belgrádban lehetetlen vállalkozás a minden hájjal megkent ügyvédeket sarokba szorítani. Ha személyesen próbálná felkeresni, hát nincs szerencséje, mert sürgős ügyben éppen el kellett utaznia. A nem kívánt személy lerázására jól bevált módszereik vannak, amit egyik szerb ügyvéd ismerősöm röviden csak így jellemez: „sistem izmorenja protivnika”, azaz az ellenfél, az ügyfél kifárasztása. Az illető végül elkeseredésében inkább feladja a sziszifuszi küzdelmet.

Ha ismerőseim körében nem történtek volna hasonló esetek, azt mondhatnánk, hogy nem egy általános jelenségről van szó, hanem egyedi esetről. De sajnos nem így van. Naponta történnek belesetek, és a gátlástalan nagyvárosi ügyvédek jól működő információs hálózatra építve a baleset után nagyon gyorsan megkapják a fülest (nyilván az informátorok sem ingyen jelentenek), és addig szívóskodnak, mígnem sikerül meggyőzni a sérült személyt vagy annak családját. És kezdődhet a játék, amelynek a végén „mindenki jól jár”. A baleset sérültje megkapja a kártérítést, a szorgalmas ügyvéd pedig a „jól megérdemelt pluszjutalmát”.