Az egykori zentai varroda nyugdíjas dolgozói hosszú évek után nemrégen találkoztak újra egymással.
Fényszárosi Erzsébet volt munkavezető, a találkozó egyik szervezője 1962-ben kezdett dolgozni az egykori kis varrodában, ahol fehérneműt készítettek.
Az egykori varroda félszáz dolgozója jött el a nyugdíjas-találkozóra
– A kezdet kezdetén csak néhány fővel indult meg egy kis varroda, amely később valódi üzemmé fejlődött. Áttértünk a gyerekruhák varrására, majd bérmunkát végeztünk külföldi megrendelőknek. Egyre nagyobb igény volt a szolgáltatásos varrás iránt, egyre több varrónő állt munkába, a foglalkoztatottak száma meghaladta a kétszázat. A varrodánk 1976-ban egyesült a textilgyár varrodájával, de erről Fajka Erzsébet tud többet mondani:
– A kis varrodában 1971-ben kezdtem dolgozni. A textilgyár Đuro Salaj nevét viselte, a szövöde mellett harisnyagyártó részleg is működött, de az hamarosan megszűnt, az ott dolgozó asszonyok átkerültek a textilgyárba. Az idősebb asszonyokat azonban már nem tudták alkalmazni a nehéz fizikai munkát igénylő szövödében, ővelük és a bedolgozó asszonyokkal, akik a lepedőket, szalvétákat otthon varrták a gyárnak, megalakult a textilgyár varrodája. Abban az időben a zentai szakmunkásképző középiskolából évente sok fiatal lány, varrónő került ki. Velük és a bedolgozókkal egyre gyarapodott a létszámunk, már nemcsak lepedőket, paplan- és ágyhuzatokat varrtunk, hanem komolyabb dolgokat is készítettünk megrendelésre holland, német és más cégeknek is.
Majd 1976-ban községi határozattal a textilgyár varroda részlege és – ahogyan mi neveztük – a kis varroda egyesült a zentai textilgyár varrodájával, és Sencotex néven 200 fővel dolgoztunk tovább a modern gépekkel felszerelt új munkacsarnokban. Itt nyílt meg később a Valdi áruház, de az is becsukott már, most üresen áll a volt munkacsarnokunk.
Nagyon sokat dolgoztunk, gyakran túlórázni kellett, de volt munkánk és megélhetésünk. Főleg kivitelre termeltünk, bérmunkát végeztünk, legtöbbet osztrák és német megrendelőknek varrtunk, akik meg voltak elégedve a munkánkkal, mindig elkészültünk határidőre a megrendelésekkel.
Tán még ma is működne a varroda, ha az a bizonyos nagypolitika nem szól bele az életünkbe. Sajnos szétverték az országot, háborúba sodortak bennünket, aminek a következménye volt az is, hogy Jugoszláviát gazdasági zárlattal sújtották. Szépen lassan elfogytak a megrendelések, egyre kevesebb munkát kaptunk. Rajtunk kívül álló okok miatt maradtunk munka nélkül, tönkretettek bennünket. A jól működő varrodára lakat került – összegezte röviden a varroda történetét Fajka Erzsébet.
– Szétszéledt az asszonynép, a varrónőkkel, az egykori munkatársakkal csak ritkán találkoztunk, sok esetben csak temetéseken jöttünk össze, amikor valamelyik kolléganőnktől vettünk búcsút. Múltak az évek, évtizedek, ezért gondoltuk úgy, hogy ha már osztálytalálkozókat szervezünk, miért ne lehetne megszervezni a varroda egykori dolgozóinak a találkozóját is, hogy ennyi év után újra lássuk és halljuk egymást, elbeszélgessünk az időközben történtekről, kicsit újra egy kollektívát alkossunk, még ha csak egy hangulatos délután erejéig is – mondta Fényszárosi Erzsébet, a varroda egykori munkavezetője.
Az egykori dolgozók közül ötvenketten vettek részt az egyik zentai vendéglőben megtartott nyugdíjas-találkozón.
