Az Újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti szakának elsőéves hallgatói a múlt hónap elején vizsgáztak. A feladatok között szerepelt óvodások és állatok megjelenítése, életük legjobb és legrosszabb pillanatainak bemutatása, valamint szövegeket kellett írniuk meglévő dalokhoz. Tanáraik László Sándor és Balázs Áron. Elbeszélgettünk velük, és megkértük őket, foglalják össze élményeiket, kezdeti benyomásaikat.
Bubalo Ines elsőéves hallgató elmondta, hogy a legfontosabb célja az Akadémián az önbizalom fejlesztése, mivel korábban ez nehézséget okozott neki, ami a színpadon különösen érzékelhető volt. A vizsgán igyekezett azt az oldott, nyitott oldalát megmutatni, amelyet általában csak a közeli barátok előtt enged magából kibontakozni. Ines örömmel számolt be arról is, hogy a színészet mellett gitáron és zongorán is tanul, ami számára mindig is vonzó volt, és szerinte a későbbiekben a színészi pályán is hasznos lehet. – Ez egy olyan énem, amelyet nem mutatok meg mindenkinek, és csak olyanok előtt viselkedem ennyire nyíltan, akikkel nagyon jól érzem magam. Ezért kihívás volt ezt a színpadon mindenki előtt megmutatni – foglalta össze élményeit Ines.
Kéri Sándor Botond, szabadkai elsőéves hallgató elmondta, hogy számára a vizsga legnagyobb értéke az önismeret volt. Bár még nem érzi, hogy teljesen feltárta belső világát, a kollokvium hozzásegítette ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton, és hogy felfedezze új oldalait. – Jobban megismertem önmagam, de még nem eléggé. Úgy érzem, nem mentem még elég mélyre, de a kollokviumnak köszönhetően elindultam ezen az úton – mesélte Botond.
Vorkapić Anja elmondta, hogy számára a legnagyobb kihívást a legboldogabb és legszomorúbb pillanatok megjelenítése jelentette. Bár volt elképzelése a gyakorlatról, az érzelmi intenzitás más irányba vitte, és új megközelítést kellett találnia. A feladat során gyermekkori emlékeihez nyúlt, így fedezte fel legőszintébb érzéseit, miközben a félelem és a kétségbeesés érzéseivel is szembesült. – Az első gyakorlatnál összeestem lelkileg, de rájöttem, hogy máshogy kell hozzákezdenem, és így sikerült felidéznem a legőszintébb érzéseimet, a gyerekkori sétákat a parkban a családommal – mesélte Anja.
Trifković Ema számára a legérdekesebb gyakorlat a dalhoz kapcsolódott, amelyben saját életét és személyes útját kellett bemutatnia. Élményeit, a középiskola utáni döntéseit és a magyar nyelv tanulásának kihívásait fogalmazta meg, miközben nyelvi nehézségekkel is szembesült. Ema szerint a gyakorlat során nemcsak színészként, hanem emberileg is fejlődött. – A dal arról szól, hogy megtanulom a nyelvet, és hogy ez a valódi utam. Ez volt a kedvenc jelenetem, mert itt tudtam leginkább megmutatni, hogy ki vagyok – foglalta össze Ema.
Zelenka Máté temerini elsőéves hallgató elmondta, hogy a vizsga sok fáradsággal járt, de rengeteg élménnyel gazdagította, és lehetőséget adott számára új emberek megismerésére. A különböző gyakorlatok során rájött arra, hogy a koncentráció, a munkára történő összpontosítás terén is fejlődnie kell, és ehhez hozzásegítették az akadémiai tapasztalatok. – Rengeteg élménnyel gazdagított, sok embert megismertem. Tudom, hogy még fejlődhetek, de már sikerült előrelépnem – foglalta össze Máté.
Samu Dávid temerini hallgató számára is intenzív élmény volt a vizsga, amely rengeteg tapasztalattal és izgalommal járt. Bár az elsőévesek régóta készültek rá, a vizsga napja érzelmileg megterhelő volt, hiszen mindannyian mások és különbözőek, így az összeszokás hosszú időt igényel. Dávid szerint a négy év elegendő lesz arra, hogy az osztály teljesen kibontakozzon és hogy jobban megismerje egymást. – A vizsga tapasztalatot adott, idegbajt, mert nagyon izgultam, de ez egy hosszú folyamat része. Még nem „bimbóztunk ki”, a négy év alatt majd megismerjük egymás minden kis heppjét – fogalmazott Dávid.
Kovács Nemes Kata elmondta, hogy számára a legnagyobb kihívást élete legboldogabb és legszomorúbb pillanatainak bemutatása jelentette. Bár eleinte nehezen tudta újraélni ezeket az emlékeket, a kollokvium lehetőséget adott számára arra, hogy megmutassa, mennyit fejlődött. Kata kiemelte, hogy a nézők jelenléte erős motivációt adott, és a főpróba izgalma után már kifejezetten várta a vizsgát. – Habár a főpróbán rettenetesen izgultam, a nézők erős motiváció-löketet adtak – mesélte Kata.
Nagy Anikó számára a legnagyobb kihívást a néma jelenetek jelentették, ahol szavak és eszközök nélkül kellett érzelmeket kifejezni. A kollokvium során lehetőség nyílt arra, hogy a féléves munkájukat a közönség előtt is bemutassák, ami teljesen más energiát adott a diákoknak.
– Nagyon izgalmas, hogy a féléves munkánkat a kollokvium keretein belül a közönségnek is megmutathattuk – mondta Anikó.
