Pénteken a tervek szerint idejében befejeztem a munkát, és siettem apámhoz, mert testvérem hazajött Magyarországról, és ott főzött ebédet. Több hónapja nem láttam a testvéremet, nagyon vártam már a találkozást, na meg az ebédet is, mert isteni húslevest készít, a palacsintáról nem is beszélve. A húsleves gőzölgő illata egészen bódító volt, igazán éhes voltam, de abban a pillanatban, amikor nekifogtam volna, csörgött a telefon, egy kollegina számát láttam a kijelzőn. Felvettem, és az első pár szó után megfagyott a levegő: a kollegina arról értesített, hogy sajnálatos módon kitörölte az egyik mappámat a cikkekkel, fotókkal együtt. Azonnal átfutott az agyamon, hogy ez mit jelenthet így pénteken délután… Szerencsére gyorsan kiderült, hogy egy olyan mappát törölt ki, amelyben az anyagok már megjelentek, nem a legújabbat, így a dermedt idegi állapotom gyorsan kiengedett, jól tüdőre szívtam a finom húsleves illatát, jöhetett a hosszú hétvége.
