A Forum Könyvkiadó Intézet székházában került sor a Híd folyóirat Domonkos István- és Tolnai Ottó-emlékszámainak (2025/1–2. és 2025/11–12.) bemutatójára, amely az „Az emlékezést nyújtsátok meg” címet viselte. Az est nem csupán tisztelgés volt a vajdasági magyar irodalom két meghatározó alakja előtt, hanem élő párbeszéd az életműveikkel, illetve a költészet mai hatásáról és jelentőségéről.
A beszélgetésen Thomka Beáta, Sági Varga Kinga, Maurits Ferenc, Oláh Tamás, Orcsik Roland és Várady Tibor vett részt.
Sági Varga Kinga köszöntőjében kiemelte a két költő közötti szoros baráti és szellemi kapcsolat jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az emlékezés nem csupán tisztelgés, hanem aktív párbeszéd az irodalmi örökséggel, amely ma is inspirálja az irodalmi gondolkodást.
A Domonkos István-emlékszám különleges körülmények között jött létre: az eredetileg évkönyvben megjelenő kéziratok helyett a január–februári számot teljes egészében Domonkosnak szentelték. A Kárpát-medence különböző régióiból érkező szerzők gazdag, sokszínű anyagot hoztak létre, kiemelkedő olvasmány Domonkos lánya, Martina írása, amely anyanyelvi szintű magyar tudás nélkül is mélyen tükrözi az életmű motívumait. A Tolnai Ottó-emlékszám hasonlóan személyes, a versektől a prózán át a tanulmányokig, esszékig terjed, bizonyítva, hogy Tolnai életműve továbbra is új értelmezési lehetőségeket kínál.
Az est folyamán Thomka Beáta érzékletesen beszélt Domonkos játékosságáról és emberi szeretetéről. – A költői tehetség mellett mindig jelen volt egy gyermeki játékosság, amely a gyerekekkel való találkozásokban különösen megmutatkozott. Próbálta kiprovokálni a muzikalitást, a játékot, és ezzel örömet hozott környezetébe – emelte ki Thomka Beáta, majd hozzátette, az életművek mindmáig élő párbeszédet kínálnak, és a költők humora, a borongó pillanatokkal együtt, szerves része volt kreativitásuknak.
Maurits Ferenc saját élményeit osztotta meg.
– Nagyon fiatalon sok hittel és lendülettel dolgoztam, amit ők inspiráltak. Ottó több mint fél évszázadon át mellettem, mögöttem volt, és mindig késztetett arra, hogy csináljam a dolgokat. Ezért feladatomnak érzem, hogy a két költészetet folyamatosan életben tartsam, és mind hangosabbá tegyem – mondta.
Maurits illusztrációi meghatározó elemei a Domonkos-számnak, míg a Tolnai-szám heterogén képanyagát Tolnai saját illusztrációi, Maurits munkái, valamint Fenyvesi Ottó számos kollázsa alkotja. Mindemellett bőséges fényképanyaggal rendelkezik. A fotóanyag dokumentumértékkel is bír, hiszen a közösség múltjának fontos pillanatait rögzíti.
Az esten szó esett a költők életművének kiadói és kutatói körülményeiről is. Tolnai életműve a Szegeden működő Tolnai-laboratórium révén folyamatos kutatás tárgya, új értelmezési lehetőségeket kínálva a mai olvasónak.
Az est folytatásában Várady Tibor szórakoztató, személyes felolvasása sokakat megmosolyogtatott, emlékeztetve arra, hogy a költészet nemcsak intellektuális, hanem közösségi és emberi élmény is. Az emlékest egyszerre tisztelgett a két költő előtt, miközben a jelenlévők átélhették az alkotás örömét, a közös játékosságot és a szellemi gazdagságot, amely ma is elevenen él a vajdasági magyar irodalomban.
Nyitókép: Maurits Ferenc, Thomka Beáta, Sági Varga Kinga, Oláh Tamás, Várady Tibor és Orcsik Roland (Fotó: Zabos Kasziba Angéla felvétele)
