A néptánc öröksége

A néptánc évszázadok óta része a magyar kultúrának, és ma is élő kapocs múlt és jelen között. A zene, a ritmus és a tánclépések összefonódása kifejezi a közösségek mindennapi életét, ünnepeit és történeteit. A néptánc egyszerre fizikai kihívás és lelki feltöltődés, közösségi élmény és önkifejezés. Minden tájegység, minden falu sajátos ritmusa, karakteres mozdulatai és jellegzetes viseletei révén különleges élményt kínál, miközben a múlt értékeit megőrzi és átadja a jövő generációinak. Megkérdeztünk néhány fiatal táncost, akik gyerekkoruk óta néptáncolnak, arra voltunk kíváncsiak, miért tartják fontosnak ezt a tevékenységet, mely táncokat és viseleteket szeretik a legjobban, és hogyan hatott ez az életükre. Válaszaikból kiderül, hogy a néptánc nemcsak fizikai kihívás, hanem lelki feltöltődés, közösségi élmény és a magyar kultúra élő öröksége.

Éter Máté: – 5 éves korom óta táncolok, vagyis 18 éve. Hogy mit szeretek benne a legjobban, igencsak nehezen megválaszolható kérdés, viszont azt bizton állíthatom, hogy hatalmas szerepe volt a személyiségfejlődésemben. A zene, a motívumok összefonódása kifejezetten fontos számomra, a közösség pedig az életem része, nehezen válnék meg tőle. Végzős egyetemistaként pont ebből a témából írom a szakdolgozatom, miszerint a magyar népművészeti kultúra megtartása, illetve továbbadása különleges kincs akár európai, akár világszinten. Ha van, amire büszke lehet a magyar nép, az mindenféleképp a népi kultúrája, ezért fokozottan figyelnünk kell annak ápolására. Kedvenc tánc és viselet terén nem egyszerű választani, hisz ha jól táncoljuk az adott tájegység-falu táncait, mindben lelhetünk szépségekre és örömre, de férfiként a kalotaszegi legényes s a kalotaszegi gazdag viselet az, ami számomra a legvonzóbb és legkedvesebb a szívemnek. Ez a tánc hatalmas fizikai és lelki felkészültséget igényel, a világon egyedülálló férfitánc, mondhatni a magyar szólótáncok égköve, királya a kalotaszegi legényes.

Bencsik Zsófia: – Tizenhét éve táncolok, még elsős koromban kezdtem el. Azóta a néptánc folyamatosan része az életemnek – szinte ebben nőttem fel, és mára nemcsak hobbi, hanem igazi szenvedély lett. A néptáncban azt szeretem a legjobban, hogy egyszerre köt össze a hagyományokkal és az emberekkel. A zene és a mozdulatok energiája magával ragad, de számomra a közösség élménye a legkülönlegesebb, az, hogy együtt lélegzünk, figyelünk egymásra, és közösen hozunk létre valami élőt és örömtelit. Azért fontos megőrizni a néptánc hagyományát, mert ez az egyik legélőbb formája annak, ahogyan a múltunkkal kapcsolatban maradhatunk. A tánc révén nemcsak mozdulatokat, hanem történeteket, értékeket és közösségi élményeket adunk tovább. A kedvenc táncom a mátyusföldi. Nagyon szeretem a lüktetését és a karakterét, van benne játékosság, erő és tartás. Viseletben pedig a doroszlói a kedvencem – a gyönyörű díszítésének és színeinek köszönhetően elegáns, különleges. Amikor felveszem, úgy érzem, kapcsolódom a hagyományhoz.

Zabos Aurél: – Nagyjából 12 éve néptáncolok, és nagyon szeretem benne a közösséget, a zenét és a mozdulatokat – ha úgy tetszik, egyik elem mindig kihúzza a másikat. Vannak olyan tájegységek vagy falvak táncai, amelyek nem annyira virtuózok, viszont nagyon jó a zenéjük. Előfordul, hogy sem a tánc, sem a zene nem ragad meg különösebben, de ilyenkor a közösség ereje képes felemelni az egész élményt. A néptánc hagyománya azért is fontos, mert magában hordozza a magyarság mozdulatait. A faluk közösségeinek mindennapi élete tükröződik a táncban, így a mozdulatok által a múltunk is közelebb kerül hozzánk. Jelenleg a kedvenc táncom a nagydobronyi, amely egy kárpátaljai falu jellegzetes tánca, és nagyon érdekes, egyedi ritmusvilága és mozdulatai miatt kitűnik a környék többi tánca közül. Kedvenc viseletemet nehéz kiemelni, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége: vannak visszafogottabb, egyszerűbb darabok, és vannak díszesebb, gazdagabban kidolgozottak is, különböző anyaghasználattal. Pont ez a sokféleség teszi széppé és értékessé a néptáncot és a hozzá kapcsolódó viseleteket.

Kratofil Zsóka: – Egészen kicsi korom óta táncolok, nagyjából 10 éves lehettem, mikor a falusi gyermek néptánccsoporthoz csatlakoztam. Ez végigkísérte az iskolás éveimet. Azóta is, ha csak az időm engedi, csatlakozok az otthoni néptáncosokhoz. Azt szeretem benne a legjobban, hogy egy hosszú, fárasztó nap után is nagyon jól tud esni az ilyenfajta mozgás, kikapcsol, és persze a közösség miatt is szeretem. Szerintem fontos, hogy megőrizzük a hagyományainkat (főleg a mai világban), az utódaink ezektől csak gazdagabbak lesznek. Mivel egy nagyon hagyományőrző településről, Kupuszináról származom, engem is ebben a hitben neveltek. És ha már Kupuszina, természetesen a kupuszini táncok és a viselet a kedvencem.