Két ház helyén, amelyekben öten-hatak laktak, kinőtt egy többemeletes lakóépület, amelybe hatvanan költöztek be. Annak a korábbi két háznak volt egy-egy szemeteskukája, többnyire megviselt állapotban. Lejáró kerekek, kallódó födelek, táguló repedések… De két háztartás szemetével meg így is megbirkóztak. A húsz háztartáséval azonban már nem ment. Ezért az illetékesek az épület elé egy vadiúj, szabványos méretű konténert helyeztek el. Egyet! Értsd: 1-et. A hatvan személyre.
Ezzel a konténerrel nem az volt a gond, hogy kapacitása többszörösen alulmúlta a lakók által kitermelt mindenféle hulladék térfogatát, és naponta megtelt, holott csak többnaponként vitték el azt, ami benne volt. Ennél sokkal nagyobb problémának bizonyult az, hogy kihelyezésének egyetlen megfelelő helyet találtak. Valakinek a muskátlis ablaka alatt. Vagy előtte. Nem is maradt ott sokáig.
Egy éjszaka a konténer titokzatos módon átvándorolt másik helyszínre. Olyan mellékutcába, ahova a nagy szemeteskocsi csak körülményesen bírt bemenni, de megfordulni már nem. A konténer ismét visszakerült a muskátlis ablak alá. De nemcsak a helyszínnel, hanem magával a konténerrel is volt némi gond. Nehezen nyílt és szorosan csukódott. Ezt valaki simán megoldotta, és megrongálta a fedelet tartó mechanizmust. Nem holmi műszaki zseniről, hanem látnoki képességekkel megáldott egyénről lehetett szó. A szemét ugyanis olyan gyorsan kupacosra töltötte a konténert, hogy működőképes mechenizmussal sem lehetett lefedni. Aztán a fekete szemétnyelő ismét helyet változtatott. Csak futólag mondjuk, hogy a lakosok még néhány napig ugyanoda dobálták a szemetet, ahova korábban is, függetlenül attól, hogy már nem volt mibe. Csodálatos dolog a megszokás.
Történetünk központi figurája az új helyén párját ritkító népszerűségre tett szert. Egyik rokonát sem pakolták még olyan gyorsan tele, mint ezt. Érdekes, hogy nem csupán a mellette levő épület lakói járták rá, akár a varázserejű vizet adó forrásra, hanem annak az épületnek a lakói is, amelynek muskátlis ablakai alatt állt korábban. Aztán további szemétzarándokok tették tiszteletüket, és köbméterszámra jelentek meg olyan dolgok a konténer körül – bele már nem fért –, amelyek nem az új lakásokból valók. Kitakarított fészerből, ágy alól, lomtárból... előbűvölt, régen elfekvő feleslegek. Naponta, köbméterszámra…
Az eset pikantériája, hogy a szeméthegy éppen azon a gyalogúton terebélyesedik, amely a gyerekek által tömegesen látogatott játszótérhez vezet. Nem árt, ha idejében hozzászoknak.
Nyitókép: Az eset pikantériája, hogy a szeméthegy éppen azon a gyalogúton terebélyesedik, amely a gyerekek által tömegesen látogatott játszótérhez vezet (Fotó: Buzás Mihály felvétele)
