2025. augusztus 21., csütörtök
VOLT EGYSZER EGY ÚJVIDÉK (331.)

Múltbéli nyári hangulatok

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden, ami velünk és körülöttünk történik, más korban és másokkal sohasem történt meg. Vonatkozik ez a mindennapokra és a természeti jelenségekre is. Azt hisszük, hogy ilyen kánikula és rosszullétet előidéző, forró nappalok csak most kínoznak bennünket, ezt a klímaváltozás idézte elő. Ez nincs így, mert a majdnem másfél évszázaddal ezelőtti nyarakra is jellemző volt a megmagyarázhatatlan hőhullám. Így az egyik, talán legmelegebb napot a boldog békeidőkben, 1911 augusztusában jegyezték, amikor már-már azt hitték, hogy a kánikula elmúlt. Három napon át, a „Duna fölött, árnyékban 38 fokot, ugyanakkor a napon 44 Celsius-fokot mutatott a hőmérő”. A Duna is apadt, „ritkán alacsony volt a vízállása”, ami a hajók folytonos 2 órányi késését idézte elő. Így az is megtörtént például, hogy a Tegethof személyszállító hajó Belegisnél zátonyra futott, és segítő hajóval kellett a zátonyról lehúzni, ami 6 órányi késést okozott.

Ezektől a nyár okozta kellemetlenségektől függetlenül az élet folyt tovább, és az ünnepek sem várattak magukra, így az akkori uralkodó, Ferenc József király és császár születésnapja, és az igazán magyar ünnep, az államalapító Szent István király ünnepe sem.  Évekre visszamenőleg, ahogyan akkor írták „kellő kegyelettel” ünnepeltek, a középületek és a magánházak „zászlódíszt” öltöttek, istentiszteletek voltak, amelyen a városi tanács, a katonaság, hivatalok és az egyletek vettek részt. De megtörtént az is, hogy a fürdőben, az épület előtti téren és parkban, térzene majd különféle szórakozások és katonahangverseny volt.

 

Bő száz évvel ezelőtt a dunai fürdő szűk, piszkos, hihetetlenül kis méretű uszodájába úriember csak akkor ment verekedő gyerekek közé, ha a gutaütés és a megfürdés között kellett választania. Ma sincs ez másképp, hétvégenként a Strandon akkora a tömeg, hogy aki csak teheti, másmilyen felfrissülés mellett dönt (Fotó: Ótos András felvétele)

Bő száz évvel ezelőtt a dunai fürdő szűk, piszkos, hihetetlenül kis méretű uszodájába úriember csak akkor ment verekedő gyerekek közé, ha a gutaütés és a megfürdés között kellett választania. Ma sincs ez másképp, hétvégenként a Strandon akkora a tömeg, hogy aki csak teheti, másmilyen felfrissülés mellett dönt (Fotó: Ótos András felvétele)

Az ünnep azonban csak 1-2 napig tartott, a nyár viszont tombolt, lévén, hogy a berendezett, dunai partfürdő, a Strand, csak 1912-től működött, az újvidékieknek nem volt mindegy, hogy milyen állapotban van az a dunai fürdő, amelyet a helybeliek csak úszóiskolának, „Schwimmschul”-nak neveztek, és amely a strandtól feljebb, a hajóhídnál volt kikötve. Erről, a hordókon lebegő, mind a négy oldalról körülkerített dunai medencéről mára már kerültek elő fényképek, így tudni lehet, hogy hogyan is nézett ki valójában ez a „dunai népfürdő”. 1906-ban a fürdő javítására a város már áprilisban árlejtést írt ki, amelyre minden jó hírű asztalosmestert meghívtak. Név szerint meghívást kapott Adolf Henrik, Basztalovics István, Beck Károly, Guszek István, Teschner András, Peikert Viktor és Pekló Jakab. A munkát Baszatalovics István asztalosmester kapta meg, aki ha nem is  az előrelátott 18 nap alatt, de a fürdőidény kezdetéig elvégezte a javításokat. Úgy látszik azonban, hogy pár év múltán csak azt lehetett írni, hogy a dunai fürdő állapota skandalózus, és ez a 35 ezres lélekszámú, elegáns úri városhoz nem illik.

A hír arról is szólt, hogy a „fürdő szűk, piszkos kabinos és hihetetlenül kis méretű uszodájába úriember csak akkor megy verekedő gyermekek közé, „ha a gutaütés és a megfürdés között kell választania”.  Az, ami még kivetnivaló volt, „a hölgyek fürdési ideje”. „Egy háziasszonynak csak délelőtt van elfoglaltsága s éppen ebben az időben van számára lehetővé téve a dunai fürdő”. „A feminista apostolok már a politikai egyenjogúságért harcolnak, s itt meg még az ilyen csekélységben is megfosztják a jogaiktól a szebbik nemet”. Ezért a város a jövő évre már nagy tervekkel készült. Az egyik a dunai fürdő átépítése lett volna, a másik pedig – Bécshez vagy Budapesthez és Crikvenicához hasonlóan – a dunai szabadfürdő létesítését látta elő. Mint tudjuk, a dunai szabadfürdő ötlete lett a befutó, és ennek nyomán épült ki a dunai Strand.

Ami azonban igazi hír az egykori nyári és ünnepi Újvidékről, az arról a gyorshajtásról szóló hír, aminek elkövetője Haas Oszkár volt, aki a megengedettnél gyorsabban hajtotta a Búza téren „kerékpárját”, és elütötte a 70 éves Für Kovács József szemétseprőt, kisebb sérüléseket okozva neki. A rendőrség vigyázatlan hajtás miatt megindította az eljárást. Így hát volt idő, amikor Újvidéken a biciklisek gyorshajtása keltette fel újsághírként a lakosság figyelmét, ami a nyári hangulat elválaszthatatlan részét képezte.

 

Magyar ember Magyar Szót érdemel