Lestár Tibor: Örömmel gondolok a régi, gyermekkori disznóvágásokra, a finomabbnál finomabb disznótoros étkekre, de a városban sajnos nincsenek meg hozzá a feltételek. Mi is a bevásárlóközpontok, hentesüzletek kínálatából válogatunk, bár a régi ízeket persze nem találjuk. Frissen vásároljuk a húst, sertést ritkábban veszünk, többnyire szárnyas kerül az asztalra.
Bedleg Tamás: Gyermekkoromban voltam utoljára disznóvágáson, emlékszem, akkor a legbelső szobába szaladtam a sivítás elől. Tavaly ismét láttam egy hagyományos disznóölés részleteit, de ezúttal sem barátkoztam meg a látvánnyal. A családunk hízót vásárol, de a hús már felbontva, elkészítve érkezik hozzánk egy családi barát hentes jóvoltából. A disznóhúst viszont szeretem.
Dorogi Anita:Különösebben nem szoktunk készülődni a disznóvágásra. A szülőktől szoktuk beszerezni a vágóállatot, és a vágás is családi alapon, főleg az ő szervezésükben történik. Ez természetesen mégsem jelenti azt, hogy így egyáltalán nem kell készülni egy ilyen eseményre, hiszen fel kell készülni az elhelyezésre. Egyszóval előkészületeket kell tenni még akkor is, ha az ember nem tart jószágot, és a vágás sem nála történik.
Ács Gábor: Az ősszel már vágtam egy kisebb hízót, azért – ahogy mondani szokás –, hogy legyen hús a mélyhűtőben. Számításaim szerint decemberben lesz az igazi disznóvágás, amelyet mindig nálam tartunk. Nem viszem henteshez az állatot, mert magam nevelem, ezért jobb, ha otthonvágjuk le. Így szoktam meg, és azt tartom a legjobbnak, ha nálam dolgozzuk fel a jószágot.
