Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság – 1906. június 24-én – éveken át tartó heves irodalmi és közéleti viták után – Vértesi Károly elnök vezetésével kezdte meg működését a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság. Az 1883-ban Zomborban megalakult Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat 35 éves történetét végigkísérte az irodalom, a közművelődés átalakításának, kiszélesítésének föl-fölmerülő ötlete, mindig akadtak kételkedők, akik egy-egy kevésbé sikeres esztendőt követően kétségbe vonták a történeti munka értékét és közéleti jelentőségét. A vita azonban évekkel korábban kezdődött: a Keletéri néven publikáló Fonyó Pál a Bácska 1879. január 21-ei számában közölt Legyen-e írói körünk? című írásában így fogalmazott: Magyarország boldogabb vidékein a polgárság egyesületekbe tömörül; tömörülnek a gazdászok, az iparosok, az ügyvédek, a vállalkozók, a művészek, a tudósok; de „tömörülni látjuk a vallás-felekezeteket, és a politikai pártok híveit is”. Az eredmények, melyeket ezen tömörülések felmutatnak, megadják az eszmét az írói körök létesítésére is, s ennek nyomán jöttek létre – ha az Akadémiát talán nem is említjük – a Fővárosi írói kör, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, Történelmi Társaság, Földrajzi és Természet-tudományi Társaság, Toldy kör, Révai kör, Egri írói kör, Erdélyi írói kör, Dugonics kör stb. Keletéri így folytatta: „Miután az országban ennyi, s oly különböző vidékeken megszülettek az írói körök, felmerült végre az eszme, hogy Bács-Bodrog megyében is alakítsunk írói kört, részint akik már művelői az irodalomnak, részint pedig akik annak pártolói és kedvelői.” Egy héttel később, a Bácska 1879. január 28-i számában Keletéri felszólította írótársait: Tömörüljünk!
Évtized múltán Bayer Ferenc a Bácska 1888. április 10-i számában megjelent A Tolnay-estély alkalmából – Nyílt levél Dömötör Pál úrhoz című írásában leszögezte: Zombor magyar értelmisége többet érdemel egy-egy alkalmi kaszinó-est, irodalmi előadás, vagy hangverseny megszervezésénél, több anyagi és szellemi erővel rendelkezik, mellyel az irodalmi életet támogathatja; módjában áll, hogy külön önálló tűzhelyet rakjon a művészetnek, „hol lelke sugallata szerint áldozhasson az irodalomnak”. A Tolnai Lajos-estélyen támadt elmerengésében fogalmazta meg a kérdést: „miért ne lehetne városunkban is olyan kör, mint Aradon a Kölcsey-egylet, Pozsonyban a Toldi-kör, Eperjesen a Széchenyi-kör, Sopronban az Irodalmi és művészeti kör, s egyebütt mások, gócpontjai e városok értelmi társadalmának? Ilyen körünk miért ne lehetne nekünk is?” Bayer Ferenc írásával a csaknem két évtizede zajló – Zombor és a vármegye határain is túlmutató – vitát újította meg.
A Muhoray álnéven is gyakran publikáló Dudás Gyula 1900 első hónapjaiban Bácskai múzeum-egylet címmel a Zombor és Vidéke lapjain hatalmas vehemenciával ötrészes cikksorozatban fejtette ki a Történelmi Társulat átalakításával kapcsolatos elképzelését. Véleményének sok ellenzője volt, a szegedi Dugonics Társaság köré csoportosult írók sem nézték jó szemmel a bácskai kezdeményezést, egyszerre érezték veszélyeztetve a saját társaságuk délvidéki irodalomban játszott meghatározó szerepét, és tágabb összefüggésben a Délvidék kultúrcentrumának monopolhelyzetét. Dudás Gyula 1903 tavaszán újra előállt a Bács-Bodrogh megyei Történelmi Társulat irodalmi szakosztállyal történő kibővítésének javaslatával, amelyet Kozma László társulati elnök és Gozsdu Elek királyi ügyész, a Szabad Lyceum Egyesület programjának szervezője egyaránt elleneztek. Topits Zoltán a Bácskában 1904. március 1-jén megjelent Irodalmi egyesület című írásában így fogalmazott: „Az eszme benne van e szókban: irodalmi egyesület! Fölösleges azt bővebben tagolni, mert nem akarnak a kezdeményezők egyebet, mint egyesíteni az összes bácskai írókat és közös erővel, közös lelkesedéssel követni azt a célt, mely e nemzet nyelvi nagyságát tűzte ki végpontjául.” A vita során Dudás Gyula a Bácska 1904. március 25-ei számában közölt Bácskai írók egyesülete – Vértesi Károly úrnak című írásában név szerint is felsorolja azokat a kiváló írókat, akiknek számít az együttműködésére. Említi Gozsdu Elek, Dömötör Pál, Baloghy Ernő, Pataj Sándor, Prokopy Imre, Kosztics Lázár zombori írókat, rajtuk kívül pedig a „megyei származású vagy a megyében lakó írók” közül Tóth Bélát (Budapest), Scossa Dezsőt (Szeged), Milkó Izidort (Szabadka), Hadzsics Antalt (Újvidék), Rohonyi Gyulát (Budapest), Molnár Gyulát (Budapest), Szászy Istvánt (Óbecse) Gubitza Kálmánt (Monostorszeg), Érdujhelyi Menyhértet (Zenta), Thim Józsefet (Apatin), Cziráky Gyulát (Gombos), Iványi Istvánt (Szabadka) és Tábori Róbertet (Budapest) említette. Az irodalmi társaság megalakítása körüli vita odáig fajult, hogy a Bácska 1905. szeptember 12-ei vezércikkben üdvözölte az egyesület megalakulását, és közölte A Bács-Bodrog megyei irodalmi társaság alapszabályait. Az elnöki tisztséget Vértesi Károlyra, a titkárit Pataj Sándorra bízták. Vértesi Károly ideiglenes elnök csak egy teljes esztendő elmúltával tudta összehívni az alakuló közgyűlést. A Bácska ugyanabban a számában közölte A Bács-Bodrog megyei irodalmi társaság alapszabályainak tervezetét. Eszerint a 4. §. kimondta: „A társaság célja: Bács-Bodrog vármegye és városai szellemi életének emelése, a nemzeti közművelődés elősegítése, egy tisztán irodalmi jellegű társaságnak a magyar irodalom művelésére és pártolására, és a magyar társas élet fejlesztésére irányuló működés által.” Az 5. §. szerint: „E cél elérésének eszközei: 1. Felolvasások tartása Zomborban, Szabadkán, Újvidéken, Baján, Zentán és esetről-esetre meghatározandó más helyeken. A felolvasó ülések nyilvánosak. 2. Irodalmi ünnepélyek és társas összejövetelek rendezése. 3. A társasághoz benyújtandó irodalmi munkáknak megbírálása. 4. Évkönyv, értesítő vagy lap kiadása. 5. Pályadíjak kitűzése.” A 9. §. kimondta: „A választmány tagjai: az elnök, öt alelnök, kik közül az egyik Zomborban, a másik Szabadkán, a harmadik Újvidéken, a negyedik Baján, az ötödik Zentán lakik, főtitkár és titkár, pénztáros, alpénztáros, ügyész és 12 választmányi tag.”
Az Óbecse és Vidéke 1905. szeptember 17-ei számában Írók egyesülete címmel szintén beszámolt arról, hogy a Bácskában élő vagy innen elszármazott írók és hírlapírók egy irodalmi társaság megalapításán fáradoznak. Ez ügyben értekezlet volt Zomborban, amelyre a toll embereit Vértesi Károly, a neves útirajzíró hívta egybe. Vértesi szép beszédben fejtette ki az egyesülés szükségességét és előnyeit. Ezután az alapszabály tervezetét olvasták föl és vitatták meg. Az értekezlet során az alakuló közgyűlés előkészítésére egy bizottságot neveztek ki, amelynek feladata az őszre tervezett találkozó megszervezése lesz. Az alakuló közgyűlést azonban csak 1906. június 24-én tartották meg, melyen Vértesi Károly elnök vezetésével önálló egyesületként megalakult a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság, amely megalakulásával átvette azt a szerepet, amelyet a Történelmi Társulat opponálói köre 1883 óta folyamatosan magának követelt.
Még az 1906. június 24-én megtartott alakuló közgyűlésen eldöntötték, hogy a társaság első nyilvános felolvasó gyűlését összekötik a december 16-ára tervezett Rákóczi Ferenc emlékére rendezett ünnepséggel, s a műsor irodalmi részét zombori, illetőleg megyei írók műveiből állítják össze. A választmány továbbá elhatározta, hogy a társaság mozgalmat indít egy Zomborban fölállítandó Rákóczi- – vagy Kossuth- – szobor ügyében. Az 1906. december 16-án megrendezett ünnepségen ünnepi köszöntőt Dömötör Pál Prológ – A Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság megnyitó Rákóczi-ünnepén címmel mondott. Ettől kezdve rendszeressé váltak az irodalmi társaság rendezvényei. A Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság 1909 májusában Pataj Sándor és Prokópy Imre szerkesztésében Irodalmi Értesítő címmel saját lapot indított, amelyet havi közlönynek szántak, melyben az irodalmi társaság híreit – gyűléseinek és felolvasásainak programját, rendjét – közölték. Az 1909-ben Bács-Bodrog vármegye jótékonysági és kultúregyesületeinek közreműködésével Csoór Gáspár szerkesztésében megjelent Bácska társadalmi élete ezer arcképpel című, igen reprezentatív kiadványban jelent meg Dömötör Győző A Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság című tanulmánya. 1912-ben Pataj Sándor főtitkár szerkesztésében a zombori Bittermann Nándor és Fia kiadásában megjelent A Bács Bodrog Megyei Irodalmi Társaság Évkönyve. Prokopy Imre 1943-ban az Évkönyv alapján így summázta a társaság munkáját: „1906-tól 1912-ig 18 felolvasó ülést rendezett, ebből 15-öt Zomborban, 3 pedig – vándorgyűlés rendszeresítésével – Bácsban, Szabadkán és Bezdánban”. Az irodalmi társaságról szóló utolsó beszámoló a Bácska című hírlap 1914. január 30-ai számában olvasható. Eszerint „a január 27-re hirdetett közgyűlése ismét határozatképtelen volt, oly csekély számban jelentek meg a tagok”. A Bács Bodrog Megyei Irodalmi Társaság mindössze nyolcéves működése után a háborút megelőző társadalmi feszültségek közepette csöndesen elmúlt.
Irodalom: Keletéri: Legyen-e írói körünk?; Bácska, 1879. január 21. 17–18. p.; Keletéri: Tömörüljünk!; Bácska, 1879. január 28. 25–26. p.; Bayer Ferenc, dr.: A Tolnay-estély alkalmából – Nyílt levél Dömötör Pál úrhoz; Bácska, 1888. április 10. 1. p.; Muhoray [Dudás Gyula]: Bácskai múzeum-egylet I–V.; Zombor és Vidéke, 1900. január 28. 5. p.; február 1. 1–2. p.; február 4. 2. p.; február 11. 2–3. p.; március 1. 2–3. p.; Roediger Lajos, a Bács-Bodr. várm. tört. társ. titkára: Válasz Muhoray úrnak a Bácskai múzeum-egyesület czímű czikkére; Zombor és Vidéke, 1900. február 25. 2–3. p.; (T. Z.) [Topits Zoltán]: Irodalmi egyesület; Bácska, 1904. március 1. 2–3. p.; Dudás Gyula: Bácskai írók egyesülete – Vértesi Károly úrnak; Bácska, 1904. március 25. 3. p.; Írók egyesülete; Óbecse és Vidéke, 1905. szeptember 17. 2. p.; A Bács-Bodrog megyei irodalmi társaság alapszabályai; Bácska, 1905. szeptember 12. 1–3. p.; Rákóczi emlékezete s a Bács-Bodrog megyei irodalmi társaság; Bácska, 1906. október 26. 10. p.; Dömötör Pál: Prológ – A Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság megnyitó Rákóczi-ünnepén. Zomborban 1906. évi december hó 16-án előadta a szerző; Bácska, Karácsony (melléklet), 1906. december 22. 4–5. p.; Új lap; Bácska, 1909. május 7. 3. p.; Bácska társadalmi élete ezer arcképpel. Bács-Bodrog vármegye jótékonysági és kultúregyesületeinek közreműködésével szerkesztette Csoór Gáspár; Budapest – Kiadja a József kir. herceg Szanatórium Egyesület, é. n. [1909] 432 + [15] tábla; A Bács Bodrog Megyei Irodalmi Társaság Évkönyve. Szerkesztette Pataj Sándor főtitkár; Zombor – Bittermann Nándor és Fia cég könyvnyomdájából, 1912. 79 p.; Herceg János: Irodalmi társaság a régi Bácskában; In: Összegyűjtött esszék, tanulmányok I. kötet; Beograd – Zavod za udžbnike i nastavna sredstva, 1999. 196–199. p.; Németh Ferenc: A Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság a polgári szokáskultúra és a peremvidék szorításában; In: Hungarológiai Közlemények; Újvidék – Bölcsészettudományi Kar, 2015. XVI. évfolyam, 2. szám, 105–116. p.; Mák Ferenc: Cicelle virágoskertjének díszei. Irodalom és nemzeti újjászületés a Délvidéken 1867–1920; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 2020. 773 p.
(Folytatjuk)
