Öt nappal a hatalmas érdeklődéssel várt labdarúgó kupameccs előtt gyűlésezett a városi képviselő-testület. Az elnök, a tanár úr, már az előző héten megbeszélte a labdarúgó- és az úszó szakosztályok vezetőivel, milyen kísérőrendezvényeket kínálnak a városi gyerekek a nagy nap szebbé, tartalmasabbá és emlékezetesebbé tételéhez. A megbeszélt lehetőségeket írásbeli előterjesztésen juttatta el a városi képviselőkhöz. A bevezetések, magyarázkodások helyett azonnal a vitára kerülhetett a sor. A képviselők fölöttébb elcsodálkoztak, mi mindent is össze tudnak hozni a kölyköcskéink!
A nagy nap reggelén egy nyitott platójú, elektromos meghajtású teherkocsi segítségével a rezesbanda tiszteletét teszi a város minden utcájában. Nyílnak az ablakok, a bejáratok. Mosolygó emberek integetnek a muzsikusoknak. Nagy tapsot kap Panna, ha egy-egy utcakereszteződésben a fénylő napsugárkévékbe belehasít a bombardonnal! Az álomszuszékok azonnal kiugranak az ágyukból, ablakokban kócos fejek jelennek meg. Néha a harsonával együtt szól a helikon, így még nagyobb vidámságot gerjeszt a reggeli köszöntés. Fábián bácsi áll a zenekar előtt, kezében pálca, azzal integet, de ritkán a zenekarnak, inkább az utca népének köszönget.
Polgármester néninél nincs megállás egyetlen pillanatra sem. Egymás után szól a telefon, rengeteg dicsérő jelzővel illetik a rezesbanda városi körutazását!
– Megmondta ezt nekem előre a tanár úr, és milyen jó, hogy van egy ilyen zenekarunk is! – mosolyog a polgármester néni.
A rezesbanda tagjai azzal vannak elfoglalva, hogy a kottát nézik, néha fél szemmel, az utcára is tekinthetnek, és igen későn veszik észre, hogy a tévések megörökítik a mozgó hangversenyüket. Szemmel integetnek egymásnak, a szájukat lefoglalja a hangszer. Ám a kis- és a nagydobos meg a cintányéros megszólalnak néha, ott vannak a kamerák!
A platós kocsi a főtéren áll meg. A rezesbanda elhagyja ülőhelyét. A gyerekek hangszerüknek a hosszú muzsika után pihenőt biztosítanak. A csillogó helikon szeme leragad. Szépeket álmodik egy nagy asztalon. A zenészek fölemlegetik, kiket láttak meg ismerőseik közül.
– Sokan velünk is tartottak, örültek a zenénknek. A szülők, nagyszülők és gyerekismerőseitek, osztálytársaitok köszöntötték a rezesbandát – magyarázza Fábián bácsi, aki mindent láthatott, mert a vezénylés közben belátta az utcák mindkét oldalát, pálcájával és bólogatással köszöntötte a kíváncsikat és az ismerősöket. Sokan ma tanulták meg a neveiteket. Ez a jó zenekar előnye. Szeretnek bennünket az emberek.
A karnagy úr beint, azonnal menetre kész a rezesbanda. Egy pillanatig várakoznak, míg mögöttük fölsorakoznak az úszópalánták, és zeneszóval szép lassan levonulnak a ligetbe. Az uszodáig együtt menetelnek az úszókkal és a vízilabdázókkal. Nagy kíséretük van ám a főtértől! Egészen az uszodáig vezetik az emberkígyót. A zenekar nevében az aranyozottan fénylő, nagy hangszere miatt egyből a zenekar legismertebb tagjává avanzsált Panna búcsúzik a vizesektől:
– Mi eddig sétáltunk veletek. Most rajtatok a sor, mutassátok meg, mit tudtok, milyen fokon sajátítottátok el az úszást! Mi is látni szeretnénk a bemutatót! Sok szerencsét, vizes barátaink!
A zenekar az uszoda irodájában helyezi el zengő szerszámait. A nagy városi keringő után a sütkérező asszonyok gyülekezete pompás süteményekkel vendégeli meg az ifjúsági zenekart. A tízórai után ők is kiülnek a lelátóra, szurkolnak az úszóbemutató minden résztvevőjének.
A vizes bemutató első száma, amelyre csak a kismedence sekélyebb részében kerülhetett sor, már be is fejeződött. Beavatott közönség előtt mutatták be az anyukák és csöppségeik a babaúszás-tanításban eddig elsajátított egyszerű, de nagyon fontos mozzanatokat. Kismamák, fiatal anyukák, nagymamák ülték körül az apró víztükröt, melyben négy emberpalánta mutatkozott be. Egy kilenc hónapos kislányt megcsodált mindenki, mert ő volt az egyedüli, aki a víz alá merészkedett. Kis Karesznek a többiektől eltérően két kísérője volt, apja, anyja vele lubickolt. Jusztika nénit külön is megcsodálták és megtapsolták a nézők, mert először mert ő is a víz alá merészkedni. Persze a lebukás után már föl is ugrott, prüszkölt, mint egy haragos cica.
– Meglátjátok, mire kis Karesz elsajátítja a babaúsztatás fortélyait, akkorra az anyja is megtanul úszni! – hangoskodott a polgármester néni.
– Neked is szurkolunk, Jusztika! – kiáltott be a kétlábas focista, Géza nagyanyja.
A már úszni tudók mindannyian a nagymedencében mutatkoznak be. Igaz, ők még rövidebb távot képesek teljesíteni, nem hosszában, hanem széltében méricskélik a távot, többen küszködnek is, de bátran végigússzák a majd 20 méteres távot. A teljesítményük bizony megsüvegelendő, mert 3–5 éves gyerekek valamennyien.
A középső medencében a vízilabdázók vetélkedtek. Három korosztály hat csapata mutatkozik be a közönségnek. Nagy szurkolás, kiáltozás, fütty hallatszik a liget minden zugában.
A képzettebb, néhány versenyen is részt vett gyerekek már megússzák az 50, a nagyobbak a 100 méteres távot is. Mindenki két úszásnemben mutatkozik be. Heten vannak azok a nyolcévesek, akik képesek leúszni a 200 méteres vegyesúszást. Közéjük tartozik Sárika is. Ő alig hatéves, de tavasszal pompásan bemutatkozott a Tisza bal partjától kicsit távolabb fekvő nagyvárosban. A királynői vetélkedés, a 200 méteres leány vegyesúszás pillangószámában a csapat második tagjaként ő ugrott vízbe, és a szakemberek nagy meghökkenésére igencsak rávert a nyolcévesekre! A verseny után sokan azt hangoztatták, hogy a törpespicc hangos futószurkolása is sokat segíthetett a leendő bajnoknőnek.
A helyi szurkolók mindannyian tudnak Hópihe kutyus hangos biztatásáról. Ezen a délelőttön is nagyon várják a jelenlévők az ebecske kedves produkcióját.
A leendő úszóbajnoknők négy medencehosszt teljesítenek. Hosszú a táv, kicsik a gyerekek, de ők bátran nekivágnak, de igazán felkészültek ilyen nagy megpróbáltatásra is! Nagyszerűen zajlik a kislányok vegyesúszása! Csodálkozó és dicsérő megjegyzések hallatszanak.
Kutyusunk persze nagyokat ugrik, vakkant, de inkább győzelmi éneknek hallatszik, és a rajtkövön várja Sárikát.
A verseny végén beúszik a hét kislány a medence közepébe, onnan köszöntik a nézőket.
Lássatok csodát!
Pár pillanat múlva nyolcan lesznek, mert Hópihe Sárika rajtkövéről leveti magát, szétcsapja a vizet, és igyekszik ám a lánykacsokorhoz!
