2026. július 11., szombat

Szép-irodalmi beszédmódok

Cserna-Szabó András író és Harkai Vass Éva költő irodalmi estje Topolyán

A jó hangulatú beszélgetés és a felolvasás zárásaként Cserna-Szabó lecsóreceptjét és Harkai Vass versreceptjét is megismerhette a közönség (Fotó: Herceg Elizabetta)

Nem szereti a szépirodalom kifejezést, mert az irodalom (de alapvetően a művészet) témája nemcsak a szép – tudhattuk meg a topolyai Népkönyvtárban pénteken este Cserna-Szabó Andrástól. A Szentesen született gasztronómus-író egyrészt novelláiban rehabilitálni próbálja a korábban természetesnek számító témákat (hogy csak a régi klasszikusokra gondoljunk, mint például Boccaccio Dekameron ja, Rabelais Pantagruel je), másrészt pedig legújabb könyvében, a Mérgezett hajtűk című esszégyűjteményében egy olyan mikroiradolomtörténetet vázol fel, melyben hangsúlyos szerepet kapnak a testi örömök (az evés, az ivás, a szeretkezés és az ürítés), illetve az erről való beszédmód.

Az irodalmi (illetve olvasói) prüdéria (a testiség erőteljes elnyomása, illetve a csúnyának tartott, az irodalom éteri világához nem illő szavak kizárása) ellen sokszor gerillaharcot vívó Cserna-Szabó a topolyai est során novelláskötetéből, a Puszibolt ból felolvasott groteszk, horror elemekben gazdag elbeszélése a cenzúrázott és élettelenné tett művészethez szokott befogadók kizökkentését is megkísérelte. A nem eléggé figyelmes, és az iróniát nem értő hallgató számára talán a csernai esztétika ellenpontozásának tűnhetett az est másik vendégének, a topolyai születésű költőnek, a szintén háromnevű Harkai Vass Évának a legutolsó verseskötetéből, a Mi volt szép C.-ben? címűből felolvasott költeményei, melyek a József Attila-hagyományt dolgozzák át. A J. A.-újraírások, átiratok, a – költő kifejezésével élve – „lopkodott szonettek”, „lopkodott sorok”, de ugyanígy Harkai Vass egész költészete (nem beszélve Így éltünk című prózakötetéről) noha Cserna-Szabóhoz képest egy másik vonalon, de a kimondhatatlant és (már) elmondhatatlant próbálja versbe szedni, melynek során a szerző tradíciókba, kultuszokba és konvenciókba ütközik, amelyekkel – akárcsak a szentesi novellista – az irónia kategóriájával bánik el.

Magyar ember Magyar Szót érdemel