2025. június 12., csütörtök

Kinek van szüksége a levéltárra?

Tizennegyedik alkalommal tartották meg a Szabadkai Levéltári Napot

Ma a Szabadkai Történelmi Levéltár szervezésében megtartották a 14. Szabadkai Levéltári Nap elnevezésű nemzetközi levéltári konferenciát, amelynek a városháza díszterme adott otthont. Az eseményen hazai és magyarországi levéltárosok tartottak előadásokat, amelyekben arra az összetett kérdésre keresték a választ, hogy kinek van szüksége a levéltárra.

Stevan Mačković, a Szabadkai Történelmi Levéltár igazgatója a tanácskozás előtt a sajtó képviselőinek elmondta, hogy az idei levéltári napokon összesen tíz előadás hangzott el, amelynek szövegei a levéltár honlapján is elérhetőek.

– Az elmúlt nehéz, járvány sújtotta év után, amikor fizikai értelemben nem tudtuk megtartani a levéltári napot, nagyon örülünk, hogy most, ha nehéz körülmények között is, de összegyűlhettünk, és sikerült tíz hazai és külföldi előadót biztosítanunk a rendezvényre. Ez immár a tizennegyedik levéltári napunk. Úgy, ahogy eddig minden levéltári napon, most is kiválasztottunk egy témát, egy fókuszpontot, amelyről diskurzust folytatunk. Ez alkalommal egy igen széles körű kérdést járunk körül: Kinek van szüksége a levéltárra? Lehet, hogy ez amolyan retorikai kérdésnek tűnik, de a referátumokban munkatársaink ezt pontosítják, definiálják és megmagyarázzák, hogy a levéltárra mindenkinek szüksége van, vagy ha nem vagyunk valami optimisták, akkor hogy senkinek sincs rá szüksége. A válasz is valahol e két véglet között rejtőzik – magyarázta az igazgató.
Az előadók között volt dr. Lakatos Andor is, aki harminc éve a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár munkatársa, és Ki jut el a levéltárba? Kihez jut el a levéltár? címmel számolt be kutatási eredményeiről.
– A mai levéltári nap kérdése egy igen kihívó kérdés. Talán kicsit számonkérően is hathat. Csatlakozva az eseményhez a kérdés bennünket is motivált Kalocsán. Kutatókönyveink ötvenévesek, így fél évszázad kutatási forgalmát tudtam megvizsgálni. Ennek a kutatásnak az összegzését, tapasztalatait hoztam el erre a napra. A kutatói forgalom növekedésének egyik fontos függvénye volt, hogy e kis egyházi intézménynek először egy főállású munkatársa lett, majd az 1990-es években már két munkatársa. Ennek megfelelően indult emelkedésnek a kutatók száma is. A nagy változást a 2010-es évek hozták el, amikor a világháló lehetőségeivel élve forrásainkkal együtt váltunk elérhetővé a honlapunkon. Az e-kutatás tapasztalataink szerint sokkal egyszerűbb, és könnyebben elérhető az emberek számára. A személyes jelenlétnek ettől függetlenül vannak fontos tanulságai, és ez a fajta kutatás továbbra is zajlik, de nagyságrendileg tekintve átvette helyét az internetes kutatás. Ez olyannyira igaz, hogy levéltárunk ötven év összes forgalmának 97 százalékát az utóbbi tíz év e-kutatása teszi ki, míg a maradék 3 százalékot teszi ki csupán az ötven év helybeli kutatása – nyilatkozta dr. Lakatos Andor a sajtónak.
A levéltári napot Sara Jović, a Zeneiskola hatodikos tanulójának zongoradarabja nyitotta meg, majd Stevan Mačković köszöntötte az egybegyűlt levéltárosokat. Kiemelte, hogy a levéltári napok hagyománya az előző évben sem szakadt meg, online formában ugyan, de sikerült megtartani. Elmondta, hogy a levéltárosok legjobb tudásuk szerint védik az írott történelmi örökséget, emellett segítik az ügyfeleket, elsősorban a kutatókat, hogy megtalálják a keresett dokumentumokat. Hozzátette azonban, hogy ez nem elég, ugyanis a levéltárosoknak biztosítaniuk kell a dokumentumok megőrzéséhez szükséges agyagi forrásokat, és növelniük kell az írott örökség iránti felelősségérzetet a lakosság körében. A levéltári nap első előadását Olivera Mitrović, a Nagybecskereki Történelmi Levéltár levéltárosa tartotta, aki a levéltárat mint tanulási színteret igyekezett bemutatni. Szerinte a történelemóra keretében minden diáknak el kellene látogatnia a levéltárba, ugyanis ha a diákok látják az ott folyó munkát és az ott őrzött értékes dokumentumokat, maguk is kutatókká válhatnak, emellett felfedezik az írott történelmi örökség értékeit. Ez után további kilenc előadás hangzott el.

Magyar ember Magyar Szót érdemel