Román követek és az eltűnt szabadkai

Tárcánk egy korábbi részében felidéztük azt, hogy száztíz éve, 1916. augusztus 27-én Románia az antant oldalán belépett az I. világháborúba és hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. A román csapatok betörtek Erdélybe. A támadás miatt spontán menekülthullám indult meg, amely Szabadkát is érintette. Több százan érkeztek városunkba, de még többen vasúton átutazóban töltöttek néhány órát vagy napot Szabadkán. A Bácskai Hírlap című szabadkai napilap korabeli számait átlapozva az erdélyi menekülteken kívül a romániai támadás más szabadkai vonatkozásaira is rábukkantunk.
A Bácskai Hírlap 1916. szeptember 5-ei számának reggeli kiadásában például egy rövidhírben arról írtak, hogy egy szabadkai polgár eltűnt a román betörés során.
„Két hónappal ezelőtt Mérey Ágoston szabadkai nyug. gimnáziumi tanár Csíkmegyében lakó földbirtokos fiához ment látogatóba s a nyarat a birtok egyik tanyáján töltötte. Itt érte a román hadüzenet s azó[t]a az öreg úrról és családjáról semmi hír sincs, a menekülőkkel sem ért vissza. Nincs kizárva, hogy a betörő románok kezei közé került” – olvasható a helyi lapban.
A Bácskai Hírlap szeptember 12-ei számában azonban megjelent egy hosszabb írás, amelyben arról adtak hírt, hogy Mérey Ágoston szerencsésen megmenekült a háború sújtotta területről.
„A »Bácskai Hírlap« már jelentette, hogy Mérey Ágoston, a szabadkai főgimnázium tanári karának érdemekben dús nesztora, az oláh betörés idején fiának birtokán Kézdivásárhelyen tartózkodott és azóta nem érkezett hír az érdemes öreg úrról. Ma azután Mérey Ágoston, fiának, menyének, két kis
unokájának és egy székely cselédnek a kíséretében megérkezett Szabadkára.
Útjáról, amely kalandos és fárasztó volt, a következő értesüléseket kaptuk:
Mérey Ágoston vasárnap, még a hadüzenet előtt postára akarta adni, hogy biztonságba kerüljenek, a családi értéktárgyakat, fehérneműket és más értékesebb ingóságokat. Ebben azonban megakadályozta az a hatósági tilalom, amely a legszigorúbban eltiltott mindenkit attól, hogy akár elhagyja a várost, akár ingóságait elküldje. A hatóság ezzel a rendelkezéssel meg akarta akadályozni a pánik kitörését.
Alig tizenkét órával a tilalom után, hétfőn kora hajnalban elrendelték, hogy mindenki meneküljön el Kézdivásárhelyről. A Mérey család egy ökrösszekéren menekült el. Magukkal vitték készpénzükét, az arany és ezüst családi értéktárgyakat. A Baróti hegyeken át menekültek az ökrös szekéren és múlt csütörtökön érkeztek sok hányódás után Héjjasfalvára, ahol vonatra szálhattak. A hosszú ut igen megviselte a menekülő uricsaládot, amelynek szerencsés megmenekülése Szabadkán osztatlan örömet kelt.”
Érdekes írást olvashatunk a Bácskai Hírlap szeptember 13-ai számának esti kiadásában. Ebben egy kalandos követcseréről adtak hírt.
„A román hadüzenet gyorsasága, és szokatlan módja kellemetlen helyzetbe sodorta a központi hatalmaknak Romániában lévő diplomáciai tagjait. Az első napokban még Bulgárián keresztül jöhettek volna haza, de a hirtelen előállott, háborús helyet és a gyorsan következő bolgár hadüzenet azt is lehetetlenné tette.
Semleges állam közvetítésével több napi tárgyalás következett az uj hadviselő felek közt, a melynek első eredménye az volt, hogy von der Busche német és gróf Czernin magyar-osztrák követ elhagyták Bukarestet és Oroszországon keresztül szándékoztak svéd területen át Németországba jönni.
El is jutottak – a mint tudjuk – a finn határig, ott azonban az orosz hatóságok feltartóztatták és visszaküldték őket Uleaborg finn városba. Hihetőleg azért, mert uj tárgyalások indultak meg a követek kicserélésének feltételeire nézve.”
Az írás alábbi részében pedig nem kevesebbről írtak, mint ennek a követcserének a szabadkai vonatkozásairól.
„Úgy látszik, a megállapodás szerint a kicserélésnek a svéd-finn határon kell megtörténnie. Oda utazik az ellenséges államok diplomáciai személyzete.
Tegnap délelőtt a gyorsvonathoz kapcsolt két szalonkocsiban utazott ugyanis Szabadkán keresztül Manó, a konstantinápolyi román követ, kíséretével és a szófiai román ügyvivő. A román követet tudvalevőleg a hadüzenet előtt tíz nappal visszahívták.
A szalonkocsik ablakain a függöny le volt eresztve. A román követek aligha, mertek kinézni.
A két követségi személyzet Becsbe megy, ott csatlakozik hozzájuk Marocordato bécsi román követ a kíséretével.
Az elutazás részleteire vonatkozó tárgyalások a holland követ közvetítésével már befejeződtek. A követség és a konzulátus tagjai Berlinen keresztül Stockholmba, onnan pedig a svéd-finn határra utaznak, s mihelyt a mi követségünk személyzetét onnan tovább engedik, ők is tovább utazhatnak Oroszországon át Romániába” – olvashatjuk a Bácskai Hírlap száztíz évvel ezelőtti számában.