Vasárnap délelőtt Szabadkán megtartották a száznegyedik Dužijanca központi rendezvényét, mely az április végén megkezdett aratóünnepség utolsó és egyben legfontosabb állomása volt, hiszen a Dužijanca hálaadás Istennek az aratás befejezéséért, s köszönet az embernek, aki elvégezte az aratás nehéz munkáját, s melynek eredményeként ismét lesz kenyér.
Az elmúlt hetekben az aratóünnepség különféle rendezvényeit a falvakban tartották, a záróünnepséget pedig ezúttal is a város központjában tekinthették meg a főtéren összegyűlt nézők. A hagyományokhoz híven a hálaadó szentmise után, amelyet Mate Uzinić dubrovniki püspök celebrált, az ünnepi menet a Szent Teréz-székesegyháztól a főtérre sétált, s kezdetét vette a művelődési egyesületek, folklóregyüttesek felvonulása. A helyi és környékbeli együttesek mellett a Görögországból, Bosznia és Hercegovinából, valamint Horvátországból érkezett csoportokat is üdvözölhették a nézők, akik rövid énekes, zenés, táncos bemutatót tartottak, de felvonultak lovasok is, a kancsikások is bemutatták tudományukat, az aratók kezében a régi munkaeszközökre is vethettünk néhány pillantást. Természetesen a Dužijanca elmaradhatatlan szimbólumait is láthattuk, a hatalmas szalmakoronát a szekéren, és a kalászt, mely a búzát adja, s mely magában rejti a mindennapi kenyerünket. Az ünnepi felvonulás a környékbeli falvak legszebb aratópárjainak érkezésével folytatódott, majd végül megérkezett az idei év aratópárja is, a kisboszniai Kristina Ivković és a sándori Petar Skenderović, hogy átadják az új kenyeret Maglai Jenő polgármesternek, aki azt a négy égtáj felé emelte.
Az új kenyér átvétele után a polgármester szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, ezzel azt az üzenetet közvetítjük, hogy közösségünk szorgalmas munkával megteremtette az alapjait a további fejlődésnek és a fennmaradásnak.
– Újra kezünkben tartjuk az új búzából sütött kenyeret, ami tartalmazza a szebb holnapba vetett hitet és reményt. Tekintet nélkül azokra a csapásokra, amelyek minket érnek, a szorgalmas termelőknek sikerült elegendő búzát megtermelniük, hogy a következő egy évben közösségünknek meglegyen az élelme a következő betakarításig, a kenyér pedig bizonyítéka annak, hogy a nehéz munka mindig meghozza gyümölcsét. Újra bebizonyosodott, amit dédapáink, nagyapáink több mint egy évszázadon át a Dužijancán keresztül megmutattak, hogy a szorgalomnak, a munkának és az alázatnak kell ékesítenie minden embert, mert az élethez való ilyen hozzáállás mindig eredményt hoz és ez teremti meg az egyén és a közösség fennmaradását is. Újra hálát adunk Istennek, hogy ételt adott nekünk, hogy vigyázta a munkánkat, és megajándékozott a föld termésével, mert csak az az egyén és közösség haladhat, amelyiknek van hite önmagában és Istenben.
Mint még hozzátette, a Dužijanca állandó, és igenis sikerrel meg lehet szervezni, mert továbbra is van akarat ebben a közösségben, hogy az fennmaradjon, s vannak emberek, akik nem hajlandók meghajolni a változó politikai helyzet előtt, ezért is sikerült minden nehézség ellenére az idén is megrendezni az aratóünnepséget. Kiemelte, a Dužijanca Aratóünnepségnek meg kell őriznie a valódi, eredeti értékeit, melyek a falvakban, tanyákon élők szokásaiból erednek, s amelynek megőrzésében az egyháznak is fontos szerepe van.
A központi ünnepséget körtánccal zárták, este nyolc órakor pedig az aratólány táncával folytatódott a vigasság.
