A minapi jégvitorlás-baleset felvetette a kérdést, milyen hagyománya van ennek a sportnak a Palicsi-tavon. A rendelkezésre álló hézagos adatok szerint több mint 130 éves múltra tekint vissza, jóformán nagyobb megszakítások nélkül. A budapesti Herkules testgyakorlati közlönyben megjelent tudósítás szerint 1886. január 14-én, 15-én és 16-án az Achilles Egylet tagjai próbafuttatásokat rendeztek az újonnan felszerelt BAJNOK és SZÉLVÉSZ nevezetű jégvitorlásokkal. Két évvel később, 1888. január 20-án újabb „verseny” volt a tavon. A jégvitorlások 10 kilométeres versenyében Vermes Lajos győzött a KLYTAEMNESTRA elnevezésű szerkezetével 19 perc 25 másodperces eredménnyel. Vermes nyilatkozata szerint ezzel a vitorlással érte el a legnagyobb sebességet. Egy korabeli fényképen nagy vitorlás csónakra hasonlító, többvásznas járgányt láthatunk. Vitorláinak nagy felülete ugyancsak nagy sebességet tehetett lehetővé a tekintélyes önsúly ellenére. Az eredmény azonban sokban függött a szél erejétől.
(Fotó: Gergely Árpád)
A Herculesben olvashatjuk 1889-ben, hogy ez a közlöny adta hírül elsőnek írásban és képben az első magyarországi „jég-jachtot”, amelyet azután Vermes Lajos, ez a kiváló „sportsman” a valóságban is bemutatott a Palicsi-tó jegén meghonosítva ezt a sporteszközt. A jégjacht elnevezés mellett nem kevésbé hangzatos a név, amelyet Vermes adott neki, nem tudni, milyen megfontolásból. Klytaemnestra (Klütaimnésztra) ugyanis Agamemnón mükénei király neje volt, s inkább olyan cselekedeteiről maradt ismert, amelyeknek semmi köze az ókori testneveléshez avagy olimpiai mozgalomhoz, amelyekből Vermes merítette az ihletet a fürdőhelyen általa rendezett, ma már Palicsi Előolimpiának nevezett versenyekhez. Az 1890-es évek során volt még néhány jégvitorlázós rendezvény Palicson, sőt a Tiszán is űzték ezt a sportot a palicsiak. Vermes és társai még a Balatonon is versenyeztek sikerrel.
Utóbb sokat fejlődött ez a sportág, a klubok nemzeti és nemzetközi szövetségekbe tömörültek, s rangos versenyeket tartanak, amelyeken a jégvitorlásokat és a jégszörföket különféle kategóriákba sorolják. A jégvitorlások kezdetben egy- vagy kéttörzsű csónakokra hasonlítottak, majd minimálisra csökkentették szerkezetüket. Végül megjelentek a házi gyártmányú, egyszerű és olcsó jégszörfök is, amelyek hozzávetőlegesen 20x80 centiméteres deszkák alá párhuzamosan felerősített korcsolyaszerű élekből és egy 3–4 négyzetméteres vitorlából állnak. Palicson ilyennel több mint 60 kilométeres óránkénti sebességgel is vitorláztak. Kis alapterületük ellenére a száguldás alkalmával nem igényelnek túl vastag jeget, ellenben a sportolónak nagy tapasztalatra és gyors helyzetfelismerésre van szüksége. A minapi balesetet elszenvedő alany minden évben elsőnek megy ki a tóra a jégszörffel, nagy tapasztalata van, de ezúttal mégis megjárta. Egyébként Vermes alatt is beszakadt egyszer a jég, bizonyára korcsolyázás közben, s a korabeli nyúlfarknyi hír szerint a híres „sportsman” könnyen átvészelte a kényszerű téli fürdést.
