2024. július 24., szerda

Egyensúlyban tartják a teljes vadállományt

Kugli Alberttel, a szajáni Szikes Vadászegyesület elnökével beszélgettünk

A szajáni Szikes Vadászegyesületnek huszonnégy aktív tagja van, köztük két nő és egy fiatal. Kugli Alberttel, az egyesület elnökével a mindennapjaikról beszélgettünk. Az elnök értékelése szerint a fiatalokat egyre kevésbé érdekli a természetjárás és a vadászat.

– Van lehetőség a fiatalításra, jelenleg négy pionírunk van, akik közül talán egy vagy kettő vadász lesz. Az érdeklődés a fiatalok körében már nem olyan, mint valamikor, sőt még a többgenerációs vadászcsaládok gyermekei sem akarnak vadászok lenni. Az egyik ok talán az, hogy a vadászat költséges hobbivá vált. Sajnos a mi egyesületünkben a munka nem arról szól, hogy mennyi vadhúst viszünk haza, hanem arról, hogy fizetünk mindent és munkaakciókon veszünk részt. Egy szajáni vadásznak évente 300-350 eurót le kell tennie az asztalra, és ebbe az összegbe még nincs beleszámítva a ruházat, a töltények és a puska ára. A fegyverviselési törvény is megváltozott, pluszköltség is van, illetve orvosi vizsgálat minden öt évben, ami eddig nem volt – meséli Kugli.

Az elnök szerint a vadászat nemcsak arról szól, hogy vadakat ejtenek el, hanem az állomány megőrzéséről, illetve a teljes állatállomány egyensúlyának fenntartásáról is, éppen ezért télen takarmányt biztosítanak a számukra, illetve igyekeznek a környékben élő ragadozók létszámát kordában tartani, vagyis olyan szinten, hogy ne tegyenek nagyobb kárt a hasznos vadállományban.

 

A vadászotthon Szaján központjában (Fotó: Vidács Hajnalka felvétele)

A vadászotthon Szaján központjában (Fotó: Vidács Hajnalka felvétele)

– Fő vadunk az őz, ezzel tudunk gazdálkodni. Sajnos az utóbbi időben az állományukban létszámcsökkenést figyeltünk meg, de ismereteink szerint ez  olyan probléma, amely az egész Vajdaságot érinti. A létszámcsökkenés miatt a trófeák minősége is visszaesett, vagyis nincs annyi arany- és ezüstérmes, tehát csökken az értékük. A költségeink növekszenek, a bevételeink pedig csökkennek, úgyhogy nehéz időket élünk, a tagsági díjat is növelnünk kellett. Apróvadra, szárnyasokra, fácánra, fürjre, afrikai és balkáni gerlére vadászunk, jobbára a vadászturistáinkkal együtt. Ebből a leglényegesebb a fácánállomány,  az utóbbi két évben azonban létszámnövekedést figyeltünk meg, úgyhogy ez ad okot némi reményre – hallottuk az elnöktől.

A vadállományban a legnagyobb kárt a sakálok okozzák. A vadászegyesület elnökétől megtudtuk, hogy ezek a vadak a rókaállományt is megtépázták, olyannyira, hogy a határból vagy eltűntek vagy a faluba menekültek. A sakálokból évente húsz-huszonöt példányt lőnek ki, de a szaporulatuk ennél nagyobb.

– Rengeteg fejtörést okoznak a kóbor kutyák is. Sajnos kialakult egy rossz szokás, amely szerint más településekről is ide hozzák szervezetten, majd a falu szélén szétengedik őket. Ez egy új tendencia, és nem tudunk semmit tenni ellene, mert az elkövetőket nem tudjuk lebuktatni. Ez a rendőrök feladata lenne, mert egyedül ők indíthatnak eljárást ilyen ügyben – tette hozzá az elnök, majd folytatta:

– Nem szeretnék panaszkodni, de tény, hogy nem könnyű a helyzetünk, mert nekünk kell megteremtenünk a működésünkhöz szükséges feltételeket és a pénzt is, amivel tudunk gazdálkodni, mert fizetünk az államnak, a vadőrnek és a könyvelőnek is. A tartományi mezőgazdasági titkárság minden évben kiírja a pályázatot, de sajnos a kiírások céleszközei nem mindig olyanok, amelyeket mi felhasználhatunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat abban, hogy két tagunk minden évben biztosítja a takarmány jelentős részét, illetve kihasználjuk a saját földjeinket is, amelyek még nem lettek erdősítve, és így nem kell sokat hozzátennünk – zárta gondolatait Kugli Albert.

 

Nyitókép: Kugli Albert, a szajáni Szikes Vadászegyesület elnöke (Fotó: VIdács Hajnalka felvétele)