Péntek este szinte megháromszorozódott Egyházaskér lakossága, ugyanis mintegy háromszázan vettek részt a Banaticum Kutatóközpont Egyesület által első alkalommal megrendezett Vërbicai lakodalomban, amelyen életre keltek a hajdani falusi lagzik hagyományai. Ahogyan egy valamirevaló lakodalomban, ott is volt kikérés, menyasszonyrablás, hajnalig tartó mulatozás és mindenekelőtt igazi közösségi összefogás.
Fehér Viktor, a Banaticum Kutatóközpont Egyesület vezetője és a rendezvény fő szervezője napilapunknak elmondta, hogy az ötletet maguk a helybeliek adták. Közülük sokan nosztalgiával emlegették a hajdani sátoros lakodalmakat, amikor egy menyegző nem csupán két ember és két család ünnepe volt, hanem szinte az egész falut megmozgató esemény.
A szervezők kaptak az alkalmon, és nekiláttak egy hetedhét országra szóló, a régi lakodalmi hagyományokat felelevenítő rendezvény megszervezésének. A lagzit többnapos lakodalomépítő tábor előzte meg, hiszen nem csupán magát a nagy napot szerették volna megidézni, hanem mindazt, ami régen megelőzte, vagyis a közös munkát, a sürgés-forgást, a rokonság és a szomszédság összefogását és azt a sajátos hangulatot, amikor a munka szinte észrevétlenül fordult át nótázásba és mulatságba.
Az előző napokban tyúkot és libát vágtak, tésztát gyúrtak, az előkészületekbe pedig helyiek, környékbeliek és olyan vendégek is bekapcsolódtak, akik életükben először próbálták ki ezeket a régi háztartási fortélyokat. A rendezvény így lassan afféle mikrofesztivállá nőtte ki magát, ahol a hagyományőrzés, a tanulás, a közös munka és a szórakozás szervesen összefonódott.
A lakodalomépítő tábor csütörtöki napját néprajzos piknik színesítette. A szakemberek a helyiekkel beszélgettek, régi szokásokat és gyakorlatokat térképeztek fel, és azt is vizsgálták, miként lehet a néprajzi kutatások eredményeit élő közösségi eseményekké formálni.
Estére aztán ismét a jókedvé lett a főszerep. A mesemondást citeraszó, közös éneklés és tánctanítás követte, majd egy helyi DJ is bekapcsolódott a programba. A vége pedig mi más lehetett volna, mint hajnalig tartó mulatság.
A régi sátoros lakodalom felelevenítésében a vőlegény szerepét Szabó Róbert zentai fotográfus, a menyasszonyét pedig a pécsi származású, jelenleg Ópusztaszeren élő Nagy Kincső vállalta.
Róbert elmesélte, hogy Kincső először magára a rendezvényre hívta meg, majd nem sokkal később azzal is megkereste, hogy lenne-e kedve eljátszani a vőlegény szerepét.
– Korábban már jártam hasonló eseményen, de főszereplőként egészen más élmény volt. A „feleségem” is remekül alakította a szerepét, így a kikéréstől a menyasszonyrablásig minden fontosabb szokást felelevenítettünk. Aztán persze hajnalig tartott a hepaj. Nagyon örültünk mindenkinek, aki eljött, és különösen jólesett, hogy nemcsak a vërbicaiak, hanem más falvakból és városokból is érkeztek vendégek – mesélte Róbert.
A rendezvényre a Csókán élő Hézső Vilmos és felesége, Anna is ellátogatott. Ők még személyes emlékeket őriznek arról, milyen volt egy falusi lakodalom fél évszázaddal ezelőtt. Elmondásuk szerint akkoriban az volt a szokás, hogy az esküvőt azon a településen tartották, ahonnan a menyasszony származott. Anna a saját lakodalmát felidézve mesélte, hogy náluk még hagyományos sátoros lagzit rendeztek, amelynek előkészületei már egy héttel a nagy nap előtt elkezdődtek.
Nyitókép: A menyasszony szerepében a pécsi származású, Ópusztaszeren élő Nagy Kincső, a vőlegényében Szabó Róbert zentai fotográfus (Fotó:Gergely Árpád)
