Két keréken a világ körül

Tavaly, az év végén a Verbászi Városi Múzeumban egész éven át látogatható kiállítás nyílt Sigmund Zsiga Bachmann életéről és világ körüli útjáról. A magyar fiatalember ugyanis a 19. század végén két keréken körbejárta a világot.

Sigmund Zsiga Bachmann (1864–1928), az elfeledett verbászi világjáró (globetrotter) volt az első ember, aki 1896 és 1898 között kerékpárral körbeutazta a világot. A hosszú és kalandokkal teli útra a Bécs közelében működő Fischa menti kerékpárosok (Radfahrer an der Fischa) klubjának tagjaként indult el. Az Öt kontinensen át elnevezésű kerékpártúrára 1896. szeptember 17-én startolt, és 1898. július 30-án tért vissza.

A hosszú útnak öt évvel fiatalabb klubtársával, a bécsi születésű Julius Brandstöttnerrel vágott neki, aki végül nem fejezte be a túrát. Az utazás egy fogadás eredményeként valósult meg. Heinrich Hampel, a klub elnökének javaslatára vállalták, hogy két év alatt kerékpárral bejárják mind az öt kontinenst, és visszatérésük után egy nevét elhallgató úrtól 20 000 forint jutalmat kapnak. Az útra azonban pénz nélkül indultak, mivel a fogadás egyik feltétele az volt, hogy kizárólag a nagyvilágban élő honfitársak és a világ kerékpáros klubjainak vendégszeretetére támaszkodhatnak. További feltétel volt, hogy legalább 20 000 kilométert kell megtenniük, érinteniük kell mind az öt kontinenst, az utazás során pedig kizárólag a német nyelvet használhatták.

A fogadás ellenére a világ körüli túra elsődleges célja az volt, hogy bebizonyítsák: kerékpárral is lehetséges a világ beutazása, valamint hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a kerékpározásról és a kerékpárosok helyzetéről a különböző országokban. A további célok között szerepelt annak bemutatása is, hogy a világ kerékpáros klubjai között szoros és baráti kapcsolatok léteznek. Az akkori bécsi napilapok is teret adtak a vállalkozásnak: bizonyítani kívánták, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában is élnek bátor kerékpárosok, továbbá hogy az ottani kerékpárgyártás egyenrangú a nemzetközi gyártókkal. A vállalkozás a dualista monarchia politikai valóságát is tükrözte: Brandstöttner az osztrák, míg Bachmann a magyar oldalt képviselte. Ők voltak az Osztrák–Magyar Monarchia első kerékpáros világutazói.

Mindezt a kiállítás megnyitóján Milica Milović, a Verbászi Városi Múzeum kurátora ismertette a jelenlévőkkel.
– Érdekes, hogy Sigmund Zsiga Bachmannt szinte teljesen elfelejtette a magyar történelem. Személyének és világ körüli útjának alig maradt nyoma. Csupán a korabeli napilapokban, valamint a Verbászon őrzött anyakönyvekből és jegyzőkönyvekből találtunk róla némi adatot. Miután Julius Brandstöttnerrel közösen vágtak neki az útnak, teljesen érthető, hogy Julius az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák, Bachmann pedig a magyar oldalát képviselte, ezért az újságokban is mint született magyar szerepelt. Miután pedig visszatért, az első magyar világutazóként tartották számon – magyarázta a múzeum szakembere.

Kifejtette, hogy a kutatások során arra a következtetésre jutott: a magyar közvéleményt valójában nem is tájékoztatták arról, hogy Bachmann az ő nevükben indult el a kerékpáros világ körüli útra.
− Maga a kiállítás egyrészt azokra az ismeretekre épül, amelyeket sikerült feltárnunk az életéről, másrészt kifejezetten a kerékpáros túrájának van szentelve: amennyire csak lehetett, rekonstruáltuk az útvonalát, azokat az epizódokat, amelyeket az újságírókkal megosztott arról, hogy mi történt vele az út során, valamint bemutatunk egy speciális térképet is, amely pontosan szemlélteti az útvonalát – mondta Milica Milović.

Szavai szerint Bachmann utazásáról magyar, német és angol nyelvű lapok is tudósítottak. Ezekből tudjuk meg, merre járt, és ezekből ismerjük meg tulajdonképpen élete és utazása történetét. Életrajzának egy részét főként Maria Orbović kutatta, aki a Kulturális élet Verbászon a helyi sajtó tükrében (Kulturno-prosvetni život u Vrbasu) című könyv szerzője, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg. Ebben olvashatunk róla először, tulajdonképpen ő volt az, aki elsőként „felfedezte” Bachmannt. Tőle ered az az ötlet is, hogy tovább kellene kutatni az Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Amerikában megjelent, ma már digitalizált napi- és hetilapokban.

Az induláskor Bachmann 32 éves volt, 180 centiméter magas és 68 kilogramm súlyú, így erős, atletikus testalkatú férfiként jegyezték. Grazban gyártott Styria márkájú kerékpárral, valamint Continental Pneumatic gumiabroncsokkal indult útnak; a kerékpár súlya a csomagokkal együtt 30,75 kilogramm volt.

1896. szeptember 17-én Bécsből indultak, Morvaországon keresztül hagyták el az Osztrák–Magyar Monarchiát. Németországon át haladtak, az Elba mentén az ország északi részéig, ahonnan 1896 októberének elején – a skandináviai túrát feladva – dél felé vették útjukat. Hollandián és Belgiumon keresztül Franciaországba tekertek. Innen hajóval utaztak Angliába, ahová 1897 januárjának utolsó hetében érkeztek meg.

Az Egyesült Államokon át vezető világ körüli kerékpártúrát Bachmann már egyedül folytatta. A New York–Chicago–San Francisco útvonalat 1897 júliusa és novembere között tette meg. San Franciscóból 1897 decemberének végén hajóval indult Ausztráliába, és 1898. január 3-án érkezett Sydney-be. Az ausztráliai túra 1898 januárjában zajlott, és február 5-én ért véget, amikor hajóra szállt, és India felé vette az irányt. Február közepétől április közepéig Kalkuttán, Váránaszin, Allahabadon és Mumbain keresztül haladt, majd hajóval Afrikába utazott. Itt csak Egyiptomban kerékpározott, majd 1898 májusának elején ismét hajóra szállt. Az olaszországi Brindisiben lépett újra európai földre, majd Nápolyon, Rómán, Velencén és Ljubljanán át Verbászra érkezett. Innen verbászi kerékpárosok kísérték Budapestre, majd 1898. július 30-án Bécsbe, ahol a feltételeket teljesítve, két hónappal a határidő előtt fejezte be a világ körüli kerékpártúrát.

Utazásáról 1896 és 1898 között világszerte számos újság tudósított, az utókorra maradt cikkekből pedig kiderül, hogy utazása során számos kalandot élt át. New York államban veszélyes találkozása volt négy rablóval, akiktől fegyverrel védte meg magát. Utah államban három napot töltött az őslakos indiánoknál, akiket lenyűgözött vadászati képességeivel, San Franciscóban pedig hölgyekkel keringőzött. Indiában megtekintette a halottégetési szertartásokat. Túlélt egy villámcsapást, és szerencsésen elkerülte az Indiában pusztító járványokat. Két sérüléssel tért haza: egy lábtöréssel, amely miatt két hónapot töltött egy londoni kórházban, emellett az egyik vállába lándzsaszúrást kapott. Utazása során naplót vezetett, és különféle tárgyakat, valamint fegyvereket gyűjtött, amelyeket két ládában Bécsbe küldött, ezek azonban sajnálatos módon elvesztek. 

Ami pedig Sigmund Bachmann, becenevén Zsiga életrajzát illeti: 1864. szeptember 3-án született Újverbászon (németül Neu Werbaß), Philipp Bachmann és Carolina Hetzel fiaként. Az emberek vidám életszemléletű, kiváló humorú, nyitott szívű emberként ismerték. Zsiga Bachmann kedves, közvetlen személyiség volt, szülővárosának eredeti alakja és jólelkű bohém, aki egész életét a kerékpározásnak szentelte. Kereskedőként kerékpárok értékesítésével és javításával foglalkozott Fischamendben és Újverbászon. Lelkes kerékpárosként több klub tagja volt, köztük a Verbáßer Radfahrer Verein / Verbáßer Bicykl-Clubnak, később pedig a Verbászi Sportklub kerékpáros szakosztályának elnökévé választották. Hosszabb kerékpáros versenyekre a Fischamendben működő Radfahrer an der Fischa klub színeiben nevezett be, és összesen 36 első helyezést szerzett Bécsben, Németországban és Magyarországon. 

Világkörüli útjáról való hazatérése idején Újverbászon megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Bachmann 1904. február 12. és 1905. március 19. között a tűzoltóság alparancsnokaként tevékenykedett, amiről egy korabeli jegyzőkönyv tanúskodik. Idős korában Zsiga bácsi néven ismerték. 1928. december 21-én, 64 éves korában hunyt el, vadászat közben történt agyvérzés okozta halálát.

A Verbászi Városi Múzeumban megnyílt kiállítás egész évben, december végéig látogatható. A helyszínen elhangzott, hogy amint lehetőség nyílik rá, tervben van a kiállított tárgyak, kéziratok és újságcikkek német és magyar nyelvre történő fordítása is.