A siker útja

Az Egység Labdarúgóklub háza táján komoly változások zajlottak az elmúlt időszakban.A kishegyesi klub U11-es és U14-es csapatai az edzések mellett az aktív versenyzésben is részt vettek – mondta Szokolovics Kornél, a klub elnöke.

– Az egész történet tavaly nyár elején kezdődött, amikor a szülők megkerestek, hogy szeretnék, ha a gyerekek versenyszerűen is fociznának. Más a helyzet azonban, amikor más csapatok ellen is pályára lépnek, mint amikor kizárólag edzéseken vesznek részt. Így három generációból kettőt beneveztünk a bajnokságra, az U11-eseket és az U14-eseket. A még fiatalabb korosztály az edzéseknél maradt, mivel minitornák szervezéséhez jelenleg nincsenek meg a feltételek. A fiatalabb csapatokat Keszeg Antal edzi, a pionírokat pedig Goran Gvozdenović. Összesen mintegy 60 gyerekkel foglalkozunk – mondta az elnök, majd azzal folytatta, hogy a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek.

– Az első fél szezonban nem igazán születtek eredmények, a csapatok a tabella második felében helyezkedtek el. Viszont a második fél szezonra szemmel láthatóan magára talált mindkét csapat, és azóta stabilan a középmezőnyben foglalják el a helyüket. Ami a felkészüléseket illeti, hetene 2-3 edzést tartunk. Időnként egy-egy edzéssel több van, amiken a korábbi meccsek tapasztalatait szem előtt tartva a hiányosságaink lefaragásán dolgozunk. Mérkőzések minden hétvégén vannak, a fiatalabbak 13 fordulót játszanak, az idősebbek 11-et. A szezonból mintegy 4-4 forduló van hátra, és csapataink stabilan tartják a középmezőnyt, legfeljebb egy helyezést javíthatnak vagy rontathatnak – nyilatkozta Szokolovics Kornél, majd kiemelte, hogy nagyon elégedettek az elért eredménnyel, hiszen az elmúlt szezonban még egyik csapatuk sem szerepelt a bajnokságban.

Amint az elnök említette, a szülőknek nagy szerepe van abban, hogy a gyerekek immár versenyszerűen fociznak. Barna Andor, az egyik labdarúgó édesapja a kezdeményezők között van, emellett aktívan segít az edzéseken és a mérkőzéseken.

– A gyerekek kiskoruk óta járnak edzésekre, viszont hiányzott nekik a megmérettetés és a tapasztalatok a meccsekről. Néhányunkban megfogalmazódott, hogy mozgósítanunk kell magunkat annak érdekében, hogy a gyerekek bajnoki mérkőzéseken is pályára lépjenek. Egyre több szülő csatlakozott hozzánk, beszéltünk az elnökkel, az edzőkkel, és mindenki közreműködésével belevágtunk az első bajnokságba. Régen a falu nagyvállalatai támogatták a klubot, most viszont ennek hiányában a szülőkre van szükség. A feltételek biztosításában, a meccsekre szállításban és a felszerelés beszerzésében is a szülők vesznek részt. Ki miben tud, abban segít. Jó látni, hogy a szülők kitartóan a gyerekek és a klub mellett állnak, és az eredmények is megmutatkoznak – mondta Barna Andor, majd arról is szólt, hogy bizakodva várják a folytatást, mert hosszú távú céljaik is vannak.

– Gyermekkorunktól felnőttkorunkig tudtunk egy klubban játszani. Szeretnénk a gyerekeinknek is megadni ezt a lehetőséget, s ezért is kellene folyamatosan indítani új korosztályokat. Ha valaki 5–6 évesen kezdi a focit, és később nem vált klubot, akkor 18–20 évesen is a szülőfaluja csapatában játszhat. Sok tehetség veszett kárba, mert amikor egy gyerek kiöregedett a korosztályos csapatból, és nem volt következő, akkor abba kellett hagynia a labdarúgást, mert nem volt lehetősége folytatni – közölte Barna Andor, majd hozzátette, hogy ha nem fognak kirobbanó eredményeket elérni a gyerekek, viszont az évtizedes sportolás hozzájárul az egészséges fejlődésükhöz, akkor már megérte.