Nehéz munka

A hétvégén 17. alkalommal tartották meg a Kukoricafesztivált Tordán. A hagyományápoló megmozdulás legfontosabb célja bemutatni, hogyan is nézett ki egykor, szüleink és nagyszüleink idejében a kukorica kézi betakarítása: a törés, a fosztás, valamint a szárvágás és a szár felkúpozása. A szervezők számára az a fontos, hogy a fiatalok is megismerjék és elsajátítsák ezt a szokást.

A mai, gépesített társadalomban nincs olyan növényi kultúra – legyen szó zöldségféléről vagy gyümölcsről –, amelyre ne találtak volna ki valamilyen betakarítóeszközt. Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke arról beszélt, hogy valamikor a kukorica kézi betakarítása hetekig is elhúzódott.
‒ Ebben az időszakban összefogtak a szomszédok, a rokonok, sőt az egész család. Egymást kisegítve takarították be a kukoricát, másképp nem is lehetett volna, főleg ott, ahol több földdel vagy kukoricával rendelkeztek. A lovakat már kora reggel befogták a kocsi elé, és elindultak. Kézzel törték a kukoricát, amit a sorok között rakásban gyűjtöttek össze. Szárvágóval vágták le  a kukoricaszárat, kisebb kévékbe kötötték, majd kúpokba igazították. Felpakolták a kocsira a tengerit, és fosztása a háznál folytatódott. Addig nem is tértek nyugovóra, amíg a kukorica nem került a góréba – mesélte a tanácselnök.
A tordai Baka Péter Pálban még elevenen élnek az emlékek a kukorica kézi betakarításáról.
‒ Nagyon nehéz volt, négy órakor már mentek a határba. Mire kiértek, első nap még nem kellett, de második nap már vágták a szárat, kévékbe kötötték, majd felkúpozták. Nyolc-kilenc óra felé már megszikkadt a kukorica annyira, hogy tovább törjék. Az 1950-es évek elején nagyon sok család örült annak, ha jutott egy kis hagyma vagy burgonya reggelire – emlékezett vissza Pál bácsi.
A kézi kukoricatörő versenyre az idén tíz egység nevezett be. A csapatok arra is odafigyeltek, hogy a parcellára kiérve minél autentikusabb, hagyományosabb reggelit mutassanak be. A terítők roskadoztak a finomabbnál finomabb étkektől, volt ott füstölt szalonna, kolbász és sonka is, és a legtöbben házi kenyeret is sütöttek erre az alkalomra. Természetesen gondoltak a friss zöldségekre és a gyümölcsre is. 
‒ Mi hoztunk szalonnát, kolbászt, sonkát, főtt tojást és burgonyát, paradicsomot, paprikát, vörös- és fokhagymát, sajtot, aludttejet, tökös bélest, valamint tepertős pogácsát, savanyúságot, desszertnek pedig almát, szilvát és szőlőt. Ez mind beletartozik a hagyományos reggelibe – mesélte a zentai Bogdán Zsófia, aki bemutatott egy cöveket (kukoricacsuhé-bontót) is, amelyet a kukorica fosztására használtak régen.
‒ Nehéz munka volt ez, de mi jókedvvel végeztük, mivel fiatalok voltunk, sokkal könnyebben mozogtunk, mint most. A letört kukoricát először halmokba raktuk, azokat pedig összegyűjtöttük kosarakba vagy zsákokba. Miután az összes felkerült a lovas kocsira, azt édesapám hazahajtotta, és az udvaron folytattuk a munkát – tette hozzá Zsófia.

A rendezvényen részt vettek a testvértelepülések képviselői is. Újvári László, Balástya polgármestere elmondta, számukra minden testvértelepülési rendezvény fontos.
‒ Régi, jó baráti kapcsolatban vagyunk Tordával, és amikor a barátainknál fontos esemény van, amely bemutatja a település hagyományait, megélhetési és termésbetakarítási szokásait, akkor a mi helyünk is ott van. Több dologban is hasonlítunk egymásra, főleg a mezőgazdaság terén. Az őszi falunapi rendezvényünkön nekünk is az éves termés bemutatása a legfontosabb – közölte Újvári.
Dénes Ildikó, a Romániából érkezett, újszentesi küldöttség vezetője elmondta, hogy nagy szeretettel járnak Tordára kukoricát törni.
 ‒ Aki nem ismerte a kézi kukoricatörés munkamenetét, az itt megtanulta. Számunkra nagy élmény az, hogy traktoros pótkocsira szállhattunk, a zenészek pedig a fülünkbe húzták a nótánkat. Néhányan táncra is perdültünk, illetve néztük a nagy, sárgásbarnás síkságot, mely körbevett bennünket. A csapat mindig azokból áll össze, akik el szeretnének ide jönni, hogy belekóstolhassanak ebbe a hangulatba. Hoztunk pokrócot, régi, hagyományos tányérokat, ételeket. Mindenki azt hozott, amit tudott. Fergeteges a hangulat – összegzett Ildikó.
A kézi kukoricatörő verseny után sor került a hagyományos ízek főzőversenyére és a pálinkaversenyre. A szervezők készültek művelődési műsorral is, amelyben bemutatkoztak a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Kincsünk szakosztályai, a Flaman‒Hézső citeraduó, valamint a muzslyai Rontó Márta. A szervezők élő zenével, lacikonyhával, kirakodóvásárral és más gyermektartalommal is várták az érdeklődőket.