Meghatározó olvasmányélményeim közé tartozik Zsoldos Péter Avana-trilógiája (A Viking visszatér, 1963; Távoli tűz, 1969; Az utolsó kísértés, 1988), amelynek A feladat (1971) című regény mellett meghatározó szerepe volt abban, hogy a szerzőt a huszadik századi magyar tudományos-fantasztikus irodalom megkerülhetetlen alakjai között tartsák számon. Ahogy azonban az jellemzően történik a legkiválóbb sci-fi-alkotások esetében, a felsorolt regények csak egyfajta keretként használják a tudományos fantasztikumot, a művek nem merülnek ki a megszokott sci-fi-toposzok felvonultatásával és az ezekből fakadó történetek elmondásával, ellenkezőleg: valami olyasmiről szólnak, amelynek elmeséléséhez – speciális keretként – szükséges ugyan a sci-fi, de amely jelenség megfigyelése a sci-fi-keretezéstől függetlenül is általánosan érvényes megállapításnak tekinthető.
Az Avana-trilógia esetében a sci-fi-keretezés valóban csak annyiban szükséges, amennyiben a szerző olyan teret talált cselekményének, amelyben érvényesen és hitelesen – érdekfeszítő, fordulatos történetbe ágyazva – be tudja mutatni antropológiai, morális-etikai, pszichológiai stb. meglátásait az emberi természetet, viselkedést és társadalmi működést illetően, különös tekintettel az egyén és a közösség viszonyára. Úgy is mondhatnám, hogy az Avana-trilógia a keretezését leszámítva nem is sci-fi, hiszen azt követően, hogy Gregor Man az űrhajós csapatától elszakadva bejárja rögös útját a Tau Ceti körül keringő Gáma bolygón,1 a történet voltaképpen csak annyiban tudományos-fantasztikus, hogy a földi ember egy, a földiéhez kísértetiesen hasonlító, de idegen világban él és boldogul – illetve fejti ki hatását.
Ez az a hatáskifejtési folyamat, amelynek során Zsoldos zseniálisan mutathatja be a fent említett szempontú megfigyeléseit, és emiatt is tekinthető a trilógia egy bolygóközi robinzonádnak, különös tekintettel a fejletlenebb emberek társadalmának formálása terén leírt folyamatokra. Gregor Man2 A Viking visszatérben egy őskori közegbe csöppen, ahol különös – vagy épp logikus – módon kevés előnyt jelent számára a fejlettebb földi jövőből származó ismeretanyaga, hiszen az őskor társadalmi szintjén gyakorlatilag használhatatlan tudást és értelmezhetetlen civilizációs normákat hordoz személyében.
A trilógia második részében, a Távoli tűzben már egy ókori, a földi földközi-tengerparti civilizációt idéző világban él, ahol sokkal többet jelent az általa képviselt civilizációs-kulturális örökség, hiszen ez alkalmazható tudásnak bizonyul egy, a mi antikvitásunkra hajazó társadalmi berendezkedésben. Nem véletlen, hogy a Távoli tűz hordozza magában legerőteljesebben a robinzonád jellegnek azt a vonatkozását, amely a fejletlenebb társadalom átalakítását, megreformálását érinti, illetve a regény központi városáról, Avanáról kapta a nevét maga a trilógia is – itt kapja az olvasó a legrészletesebb társadalomábrázolást.
Az Égből Jött Isteni Úr címet méltán viselő Gregor Man lenyűgöző átalakulást hoz Avanának, majd személyes története rejtélyes módon ér véget Az utolsó kísértésben – talán itt teszi Zsoldos a legerősebb gesztust a sci-fi felé.
1 Megjegyzem, az exobolygók rohamos felfedezésének korában Zsoldos Péter elképzelését a másik csillag köröli, Földhöz hasonló bolygóról ma már nem is igazán tekinthetjük sci-finek, legfeljebb a csillagközi űrutazás ábrázolt módját és a földitől független életformákat, vagyis a bolygó földihez hasonlatos társadalmát. Zsoldos egyébként a más csillagok köröli bolygók kérdésében korántsem úttörő, hiszen már Giordano Bruno is olyan modellben gondolkodott, amely szerint a csillagok „másik napok”, amelyek körül „másik Földek” vannak. Másrészt, 2012 decembere óta tudjuk, hogy a tőlünk tizenkét fényévre lévő Tau Ceti körül valóban kering nem kevesebb mint öt exobolygó.
2 Sokatmondó a főhős neve, amely a görög gregoriosz, éber és az angol man, ember összetételeként „éber ember”-t jelent, tehát átvitt értelemben magát a Homo sapienst, az értelmes embert jelképezheti.
Nyitókép: Pixabay
