TÖRTÉNETEK. A történetek végigkísérik az életünket. Ahogyan mi alakítjuk őket, ugyanúgy formálnak ők bennünket: a hitünket, a világképünket, az életszemléletünket. A történeteket kezdetben a szülők éneklik, mesélik, olvassák a gyermekeiknek. Ezáltal felébresztik a legkisebbekben a képzelőerőt, ami elengedhetetlen velejárója az egészséges fejlődésnek. A kiteljesedett élethez a gazdag fantáziavilág megléte is rettentően fontos, hiszen nem mindegy, miről ábrándozunk. Ébren szőtt álmaink személyiségünk elidegeníthetetlen részét képezik, ugyanannyira fontosak, mint a körülöttünk tapasztalt fizikai világ, és ugyanannyira létezők is – csak más bejáratot használnak a valósághoz.
IGAZSÁG. A mesében, a szépirodalomban általában, megszűnik a határ a mágikus és a reális között. Annak ellenére, hogy nem a megtörtént valóságot meséli el, egy történet még lehet igaz, és tartalmazhatja az alapvető igazságot. Attól még, hogy a tényszerűségek tekintetében a mesék talán nem igazak, ahogyan Salman Rushdie is írja: „gyakran szebben és emlékezetesebben mondják el az igazságot, mint az igazságon alapuló történetek”. Ennek érzékeltetésére az indiai származású brit író egy gyönyörű hasonlatot használ: „Egy csillagos égről készült festmény nem kevésbé igaz, mint egy fénykép; és vitathatatlan, hogy ha a festője Van Gogh, akkor sokkal igazabb, még ha sokkal kevésbé »valósághű« is.”
ÁLOM. Az álom szerepeltetése egy műben az értelmezhetőségek egész sorát teszi lehetővé. Fontos hangsúlyozni: minden értelmezés helyes. Egyetértek Octavio Paz mexikói költő megállapításával, miszerint ahány olvasó, annyi vers. Mert mindenki a saját szellemi beállítottságával, szubjektív értékrendjével, egyéni érzelemvilágával összhangban fogadja be az adott művészi alkotást. Olvasóként nem foglalkozom azzal, mit akart a szerző mondani, engem csak az érdekel, nekem mit mondott. Szerzőként viszont igyekszem olyan mélyrétegeket teremteni egy-egy műalkotásban, amelyeket különböző habitusú olvasók különböző módon értelmezhetnek és élhetnek meg. Ezen mélyrétegek közé tartozik többek között az álom is.
OLVASÁS. Az ismeretszerzés és a szórakozás mellett a szépirodalmi művek olvasásának számos egyéb pozitív hatása van az életünkre: az olvasás fejleszti a kreativitásunkat és a fantáziánkat; nyíltabb gondolkodásúvá válunk általa; idősebb korban segít megőrizni a szellemi frissességünket; olvasóként könnyebben tudjuk azonosítani és kifejezni az érzéseinket; nem utolsósorban az olvasás gondolkodásra tanít, hiszen életek, sorsok, emberi kapcsolatok követése által sokkal többet megtanulhatunk az életről, mint a didaktikus instant bölcseletekből, amelyek tanulsága rendszerint a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közötti különbség meghatározására korlátozódik.
EGYKÖTETES EMBEREK. „Az ember különféle szerszámai között kétségkívül a könyv a legbámulatraméltóbb. A többi mind testének a meghosszabbítása. A mikroszkóp, a távcső a látásé, a telefon a hangé, aztán itt van az eke és a kard, ami az emberi kar meghosszabbítása. Ám a könyv egészen más: a könyv az emlékezet és a képzelet meghosszabbítása” – mondta Borges egyik előadása során. Nem árt azonban tudni, hogy az, ami az argentin író szerint a képzeletet és az emlékezetet meghosszabbítja: veszélyes fegyver is lehet. Elsősorban a korlátozottság ellen! Én hiszek abban, hogy az ember az, amit elolvas. Talán éppen emiatt (is) viszolygok oly nagyon az úgynevezett „egykötetes emberektől”: azoktól, akik egy könyv elolvasásával azt gondolják, hogy minden szükséges tudnivalót elsajátítottak az életről és a körülöttük lévő világról.
Nyitókép: Pixabay
