Nem fecske, mégis annak hívjuk. A nyári hónapokban gyakran láthatunk nagy sebességgel cikázó madarakat a városok és falvak felett. Sokan fecskének gondolják őket, pedig a sarlósfecske egészen más madárcsoportba tartozik. Nemcsak rendszertani szempontból különleges, hanem azért is, mert életének nagy részét a levegőben tölti, még az alváshoz sem feltétlenül száll le. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain is rendszeresen megfigyelhető ez a faj, amely a madárvilág egyik legjobb repülőjének számít – számolt be róla a nemzeti park a honlapján. Bár a neve sarlósfecske, mégsem a fecskék közeli rokona. Rendszertanilag külön csoportba tartozik, legközelebbi rokonai pedig meglepő módon a kolibrik.
Hosszú, keskeny szárnyai és áramvonalas teste szinte folyamatos repülésre teszik alkalmassá. A levegőben kapja el a táplálékát jelentő apró rovarokat, ott gyűjti össze a fészeképítéshez szükséges anyagokat, sőt a párzás is repülés közben történik. A sarlósfecske egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy az éjszakai pihenést is a levegőben töltheti: nagy magasságba emelkednek és körözve pihennek. Csak a költési időszakban térnek vissza rendszeresen a fészkükhöz, amelyet többnyire épületek repedéseiben, tetőszerkezetek alatt vagy más védett üregekben alakítanak ki. Testfelépítése a repülő életmódhoz alkalmazkodott. Lábai rövidek és gyengék, ezért nem alkalmasak hosszabb gyaloglásra. Inkább arra szolgálnak, hogy függőleges felületekhez, például falakhoz vagy sziklákhoz kapaszkodjon. Ha a földre kerül, onnan nehezen tud újra felszállni. Ezért kerüli a leszállást, és szinte folyamatosan a levegőben marad.
A sarlósfecske vonuló madár. A telet Afrika déli részén tölti, tavasszal érkezik vissza Magyarországra, ahol főként városokban és nagyobb településeken költ, mivel a régebbi épületek rései megfelelő fészkelőhelyet biztosítanak számára. Állományát veszélyezteti az épületek felújítása és hőszigetelése. A munkálatok során sok olyan nyílás és repedés megszűnik, amelyet korábban fészkelésre használtak. A költési időszakban gyakran akár több száz kilométerre is elrepülnek táplálékot keresni a szülőmadarak, ha például hideg, esős időben jelentősen csökken a repülő rovarok száma. Ilyenkor előfordulhat, hogy egy-két napig nem térnek vissza a fészekhez. A fiókák ezt úgy vészelik át, hogy lelassítják az anyagcseréjüket, csökken a testhőmérsékletük is. Amikor a szülők ismét elegendő táplálékot találnak és visszatérnek, gyorsan pótolják az elmaradt etetést, a fiókák fejlődése pedig folytatódik.
Nyitókép: Pixabay
