Ha a Balatonra gondolunk, különleges érzés költözik a szívünkbe. A magyar tenger látványa végtelen nyugalmat és valami megfoghatatlan időtlenséget áraszt. Amikor a partján állunk, és nézzük végtelen kékségét, olyan, mintha egy pillanatra megállna körülöttünk a világ. Ugyanez az érzés foghat el minket akkor is, amikor régi korok romjai között sétálunk, és a múlt csendje körülölel. Dörgicsén ez a két élmény összeér: a Balaton közelsége és az Árpád-kori templomromok varázsa különös harmóniában simul egymáshoz. Ebben a bájos, északi parti falucskában nem is egy, hanem három, csaknem nyolcszáz éves templomrom mesél a múltról. Falaik körül sétálva az ember óhatatlanul is elcsendesedik egy pillanatra.
Dörgicse a Balaton-felvidék egyik legkülönlegesebb települése, mindössze négy kilométerre található a Balatontól, a szőlőhegyekkel körbevett Dörgicsei-medencében. A környék évezredek óta lakott: régészeti leletek bizonyítják, hogy már az őskorban is megjelent itt az ember, és a rómaiak is mintegy négyszáz éven át éltek a vidéken, temetkezési helyeik, vízelvezető rendszereik és építészeti maradványaik ma is tanúskodnak jelenlétükről. A honfoglalás korától kezdve a magyarok is letelepedtek ezen a tájon. A 11. századra három különálló település jött létre: Felsődörgicse (Szentpéterdörgicse), Alsódörgicse (Boldogasszonydörgicse) és Kisdörgicse (Szentmiklósdörgicse). Mindháromnak saját kőtemploma volt, ami az itt élők gazdagságát és vallásos elkötelezettségét tükrözi. Dörgicse – amely a három község egyesítéséből 1950-ben jött létre – ma is őrzi történelmi hangulatát, a három Árpád-kori templomrom, a szőlőhegyek és a Balaton közelsége együtt különleges atmoszférát teremtenek.
A felsődörgicsei evangélikus templom és a temető szomszédságában található a település legrégebbi templomromja, amelyet a Bogát-Radvány nemzetség építtetett a 11. század végén. A római kori kövekből emelt templom az egykori Szentpéterdörgicse faluban állt, és már 1082-ben említik írásos források. Különlegessége, hogy a 13. században egy második hajóval bővítették, így egyedülálló ikertemplom jött létre – két hajóval és két szentéllyel. A rom ma is jól őrzi eredeti arányait, és szabadon látogatható.
Az alsódörgicsei Boldogasszony-templomrom a faluhoz közeledve is jól látható. Dörgicse déli részén található, és a középkor egyik legjelentősebb vallási központja volt a Balaton-felvidéken. A templomot Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, 1268-ban említik először írásos feljegyzések. Története során több egyházi és vallási közösséghez tartozott: a török időkben elpusztult, majd az evangélikusok használták, míg 1754-ben Padányi Bíró Márton püspök visszafoglalta a katolikusok számára. 1778-ig működő templom volt. A templomrom 20-22 méter magas tornyával ma is impozáns látvány, ahogy a Gernye-hegy oldalában emelkedik a táj fölé. A környékén kialakított pihenőhelyekről remekül látható a Balaton kék víztükre is.
Romnak ma már nem mondható a kisdörgicsei templomrom, amely a település szélén, Kisdörgicsétől nyugatra, a Bere-patak rétjén található. A kisdörgicsei templomrom a három dörgicsei romtemplom közül a legkisebb, 6×10 méteres alapterületű, egyhajós építmény íves szentélyzáródással. A templomot a 12–13. században építették a Bogát-Radvány nemzetség birtokán, és Szent Miklós tiszteletére emelték. A török hódoltság alatt az Árpád-kori falu elhagyatottá vált, és a templom környéke is elnéptelenedett. A romok állapota folyamatosan romlott, a környezete elvadult, végül a román kori templomból mindössze a déli oldalfal maradt fenn három boltíves ablakkal. 2023-ban aztán hiteles tervek alapján felújították a hajdani sziluettjét.
