A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozatunk kilencedik részében továbbra is azokat az iparosokat és munkáikat járjuk körbe, akik tevékenységükkel közreműködtek a Városháza építésében.
A Városháza homlokzatát és belső tereit meghatározó nyílászárók rendszere kiemelkedő építészeti és asztalosipari teljesítményt tükröz. Az épületen több mint ezer, formájában és díszítésében különböző nyílászáró található. Az utcai homlokzaton 49 kirakat, 4 kapu és 365 ablak helyezkedik el, amik összesen 33 különböző méret- és formavariációban készültek. A geometriai kialakítás a kör és ellipszis alakzattól az egyenes, félköríves vagy szegmensíves lezárásokig terjed. A szerkezeti elemek anyaghasználatát a funkció és a megjelenés határozta meg. A belső épületasztalos munkákhoz csomómentes jegenyefenyőt, a külső szárnyakhoz és keretekhez erdei fenyőt, míg a reprezentatív helyiségek díszbejáratainál és falburkolatainál faragott tölgyfát alkalmaztak. Az ajtók egyedi virágmotívumos díszítéssel, sárgaréz szerelvényekkel és csiszolt üvegezéssel készültek. A földszinti részt 49 nagyméretű, 2 és 6 méter közötti szélességgel, valamint 3 és 6 méter magassággal rendelkező tölgyfa kirakat határozza meg, amelyek vázszerkezeti hatást kölcsönöznek a térben. Ezeket a faragott mellvédek, redőnyszekrények, valamint kovácsoltvas ráccsal ellátott félköríves felülvilágítós ablakok egészítik ki, egységes műszaki és esztétikai egységbe foglalva az épület bejárati szintjét. Az épületasztalos tárgyakat két-három színnel festették be, élénkzöldet, bordót és sárgát használtak. A festést két rétegben végezték, majd lakkal fényezték.
A Városháza építése során az asztalosmunkák három iparos műhelyéből kerültek ki – olvasható a Braun Henrik által szerkesztett kötetben. Sefcsics Lajos és Sipos Károly végezte az épület asztalosmunkáinak zömét. Seficsics Lajos Szabadkán született és tanult. Később mint fiatal segéd Thék Endre budapesti gyárában dolgozott. Nagyobb munkákat végzett az Osztrák–Magyar Bank és tanítónő képezde építkezésén. Sipos Károly műhelye kapcsán azt olvashatjuk Braun Henrik kötetében, hogy műhelye abban az időben már 23 éve állt fenn, a saját, Zentai úti házában. Az üzeme géperőre berendezett üzem volt, emellett azonban 16–20 segédet is tartott. Nagyobb munkái közé tartozott a Roznovszky-palota, Illei főhadnagy háza, valamint az Erdődi-állomás. Sőt, a bútoripari kiállításon aranyérmet nyert. Ugyanakkor a Braun Henrik által szerkesztett kötetben olvasható az is, hogy a Hoffmann Mihály özvegye cég adta a műasztalos szakmájához kapcsolódó faragásokat. Ezek a díszteremben, a tanács és közigazgatási bizottsági termekben lelhetőek fel. Ilyenek például a nagy elnöki karosszékek remekbe készült darabja is. A Hoffmann Mihály özvegye nevet viselő céget 1876-ban alapították, és teljesen modern elvek mentén vezetett bútorgyár volt. A cég vezetője, Hoffman Sándor fiatal, de képzett műiparos volt. Külföldön iparművészeti iskolákban szerzett oklevelet, emellett jelentős tapasztalattal is rendelkezett. A cég nagyobb munkákat vállalt Szabadkán, Temesváron, Zomborban, Baján, Sopronban és Marosvásárhelyen is.
Nyitókép: A szabadkai Városháza asztalosremekei szemet gyönyörködtetőek / Fotó: Molnár Edvárd
