Valamikor az ötvenes évek elején még a fiatalabb muzslyai kézilabda-játékosok sem tudták, Torontálvásárhelyen miért hívták őket motyeszoknak. Aztán kiderült, hogy a reformátusok csúfolták így a katolikusokat, akik azonban nem maradtak adósak, hiszen azokat meg bunkóknak mondták. Erre az időszakra tehető a helyi kézilabda születése Muzslyán, amely a hullámhegyek és hullámvölgyek között mára ismét bajnokcsapatot ünnepelhetett: a fiatal lányok megnyerték a II. Bánáti Liga küzdelmeit. Tizenkét meccs, tizenkét győzelem, 363:127-es gólarány, 24 pont. Több mint figyelemre méltó!
Június 14-én már senki sem „bunkózta” le a másikat, hiszen a zöld-fehér lányok a ligaválogatottat fogadták, és a revümérkőzés előtt a bajoki serleget is átvehették. A foci-Eb egy picit belezavart a dologba, de az égiek kegyesek voltak, így a legvérmesebb szurkolók zavartalanul nézhették végig csapatuk újabb győzelmét. Ezúttal 24:23 volt az eredmény, a meséhez azonban hozzátartozik az is, hogy Dragan Lazarov edző a kényelmes előny tudatában pihentette a legjobbjait, így a végül 8 gólos Ispánovics Mónikát is, a kapuból pedig Mišković Eleonóra hiányzott, de igazoltan, hiszen a Lehel első számú kapuőre aznap ment férjhez. A mérkőzést a harmadik félidő követte, ahol a lányok – Sandra Čigoja, Labanc Andrea, Ispánovics Mónika, Marijana Savković, Pósa Glória, Katarina Bujkov, Ispánovics Melitta, Csonti klaudia, Bojana Knežević, Horváth Angelina, Pocik Leontina, Babuskov Tímea, Toković Annamária, Maja Jovica és Tamara Savković – végre önfeledten ünnepelhették a diadalukat.
Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg: a bajnoki titulus ellenére mégsem ez volt a Lehel legnagyobb sikere, hiszen 2005-ben a lányok bejutottak a II. ligába, ám a vezetőség reálisan felmérte a lehetőségeket, s úgy döntött, hogy az igen korlátozott anyagi források miatt nem nevezi be a csapatot ebbe a versenyfokozatba, hanem ismét erőteljes utánpótlás-nevelésbe kezd. E munkának az eredménye a mostani bajnoki cím, az, hogy a pionír lányok a Vajdasági Szuperligában sokkal nagyobb városok csapataival veszik fel a harcot, hogy több serdülő válogatottja van a zöld-fehéreknek, s főleg az, hogy a településen mintegy száz kisnagylány űzi e sportágat, biztosítva ezzel a kézilabda jövőjét a bánáti magyarok fellegvárában. A munkának azonban koránt sincs vége. A jelenlegi vezetőség azon fáradozik, hogy kedvezőbb edzési és játékfeltételeket teremtsen a kézilabdás lányoknak. Itt elsősorban a fedett pálya létrehozása a legfontosabb feladat, s a muzslyaiak remélik, hogy a köztársaság, a tartomány és Nagybecskerek városa is előbb-utóbb felkapja a fejét, és sportcsarnokot épít a Lehel Sportközpont területén. Inkább előbb, mondja Lévai Ferenc elnök:
– 2005-ben ár kiharcoltuk a II. ligát, de főleg a fedett pálya hiánya miatt elálltunk a versengéstől. Azóta folyik az utánpótlás-nevelés, de már ezek a lányok is „kinőtték” a helyi feltételeket, így nagyon remélem, hogy hamarosan ez az álmunk is megvalósul, hiszen télen az iskola tornatermében jóformán még ki sem nyújtózkodhatunk.
• Tyúk vagy a tojás. Előbb a jó eredmény, s azután a sportcsarnok, vagy sportcsarnok, s azután még jobb eredmény?
– Úgy gondolom, ha jövőre megkezdődne az építkezés, magasabb rangfokozatban is a bajnoki címért küzdenénk. A helyi közösség maximálisan támogatott bennünket, de Nagybecskereken is látják, hogy szisztematikus munka folyik itt, így az ottani sportszövetség is segít bennünket.
• Feltételezem, hogy az idei idénnyel teljesen elégedett. De mivel lenne elégedett ily mértékben jövőre?
– Az idei terv, a bajnoki cím valóban maradéktalanul megvalósult, beért a csapat. Az ellenfeleket ismerve a magasabb versenyfokozatban is a táblázat első felében szeretnénk végezni.
• Hány év munka van ebben a csapatban?
– Több mint négy év munka gyümölcse ez a csapat és a bajnoki cím. Annak idején Zentán jártunk ezekkel a lányokkal, s akkor 52:2-re kikaptunk. Most utoljára már Zentán is sikerült nyernünk, és ebben bizony sok munka volt.
• Elnökként milyen csapatot tudott maga mögé állítani?
– A vezetőségi tagok idejüktől függően segítenek. Főleg Bálity Mihály és Bálint Ferenc alelnökre tudok támaszkodni, nagy segítség az is, hogy Dragan Lazarov edzőnk egyben a szerbiai és a vajdasági serdülőegyüttesek szövetségi kapitánya is, segédje pedig Hallai Gergő, a titkárunk Kovács Miklós, és lelkes vezetőségi tag Szabó Ferenc, Bicók István, Borbély Róbert és Kovács Jolánka is.
• Új kihívások, új költségvetés. Jövőre is minden rendben lesz?
– Az idén mintegy 80 mérkőzést játszott a Lehel különböző együttese, úgyhogy ezt az idényt sem volt könnyű kinyomni. Remélem, jövőre sem lesz gond, annál is inkább, mert a helyi közösség tanácsa látja, foglalkozunk a gyerekekkel.
• Egy középtávú tervben benne van-e az, hogy újraindítják a fiúszekciót?
– Ez nem csak tőlünk függ. A mostani vezetőség nem tud még több időt és pénzt kiválasztani, mert az itteni munka sokszor már így is a családi élet rovására megy. Mi már évek óta puhatolódzunk, kiket lehetne az egykori férfi játékosokból aktivizálni, de jelenleg nem látunk erre sok lehetőséget. Pedig nem lenne rossz a fiúkat is a sportpályán látni, nem pedig a kávéházakban és a számítógép előtt.
