Valamikor régen, több mint két évszázaddal ezelőtt a városi állapotok igen gyakran hasonlítottak a maiakra, de vannak olyanok is, amelyek szinte egyediek. A 19. század utolsó évtizedében a város délnyugati részében, a Duna vízszintje alatt lévő, lecsapolással nyert területet ma csak Telepnek nevezzük. Ezt az akkori városatyák arra szánták, hogy a filoxérától elpusztult városkörnyéki ültetvényeket új fajtákkal ültessék be, és újraélesszék a városlakóknak jelentős jövedelmet biztosító borkivitelt az Amerikából érkező ellenálló fajták telepítésével.
Sorra bontják le a Telepen a szoba-konyha típusú házikókat, helyükre leggyakrabban urbánus villák épülnek, amelyekbe újgazdagok költöznek be
Így kezdődött a Telep története, amely 1889-ben a mai Dusán cár utca, az egykori szabadkai és a zombori vasút és a Đorđe Magarašević utca között terült el. Először, a mai szokásokhoz hasonlóan, a város előkelő polgárai jutottak telekhez, majd a későbbiekben, a szociális érdekeket is szem előtt tartva, a város kimérette és kiparcellázta a fennmaradt területet, és olcsón bérbe adta a város szegény lakosságának, így bekapcsolódva az akkor miniszterkedő Darányi Ignác szociális programjába is. Ez – a kertek és szőlők világa, túlnyomórészt a város magyarlakta területe – lett a Darányi-telep, amely minden évben bőségesen termelte Újvidék piacaira a korai veteményt és gyümölcsöt, kivéve, ha nem történt valami rendkívüli, mint például 1910-ben. „A sors csapása, Isten keze nehezedett a szegény népre.”
A nagy szőlőpusztulást emlegetve a szorgalmas munka eredményeként, az évi tisztességes megélhetést biztosító gyümölcs- és szőlőtermeléssel, a termelőnek és családjának is lehetővé tette a tisztességes megélhetést. Lévén, hogy az az évi időjárás következményeként, a hideg esőzések miatt a szőlő- és gyümölcstelepek háromnegyede teljesen tönkrement. „A hideg, maró köd, tönkretette a termést. Bor az idén nem lesz, és aki mégis szüretel, az sem szüretel eladásra, hanem azt a 3-4 liternyi termését maga issza meg, de a legtöbbnek még ennyi sem lesz. A gyümölcstermeléssel épp ily rosszul állunk. Legjobb bizonyítéka a híressé vált újvidéki piac, ahol a legsilányabb gyümölcs kerül eladásra, de nem a mi termelőinktől. Mert itt termés egyáltalán nincsen, hanem a Szerémség szállítja ezt a sertéseknek való gyümölcsöt”. Ezért nyilvánosan arra kérték Újvidék város főispánját, Mátéházi Matkovits Bélát, hogy az az évi adójukat „engedjék el”, és ezzel mentsék meg őket a tönkremenéstől.
A jajkiáltást az újságokban is közölték, abban a reményben, hogy kérésük meghallgatásra talál, és megmenti a telepi és a kamenicai szőlősgazdákat, gyümölcstermelőket. Nagy lehetett a kétségbeesés, ha ilyen eszközökhöz folyamodtak, mert akkor még a kiosztott telepeket csak bérelték, és akkor még a megváltás gondolata nem merült fel sem a bérlők, sem pedig a városatyák fejében, csak a bérletek felülvizsgálatának gondolata 1908-tól. Akkor elsősorban azokra a bérlőkre gondoltak, akik még nem kezdték meg a szerződésbe foglalt szőlőtelepítést. Erre elsősorban azért gondoltak, mert a városnak is égető szüksége volt az újabb jövedelemforrásokra. Mint tudjuk, a végkifejletre csak a nagy háború után került sor. A per a város javára dőlt el, tehát a szőlőtelepeket, azt az egyholdnyi területet a bérlőknek meg kellett vásárolni, ami természetesen csak hitelre volt lehetséges. Ezért van a legnagyobb számú építkezési engedélyre vonatkozó kérelem az 1921–1924-es időszakból. Ezek az építkezési engedélyek híven tükrözik az akkori Telep lakosságának anyagi helyzetét, amely leggyakrabban csak egy szoba és konyha felépítésére szólt, a kamra felépítésre vonatkozó kérelem pedig már a „jobb módnak” számított.
A Telep „modernizálására”, az egyes utcák kikövezésére, a villanyvilágítás bevezetésére vonatkozó kérvények csak 1925-től jelentek meg.
Ezért ha ma végigmegyünk a Telepen, ahol az egy szoba-konyha helyén az urbánus villák sorakoznak, és már régen eltűntek a szőlőskertek és gyümölcsösök is, már nem az adó „elengedéséről” szól a történet, hanem arról, hogy a „befektetők”, a modern, nagy autók tulajdonosai, amelyek szinte el sem férnek a telepi utcákon, egyáltalán fizetnek-e adót? Hiszen szemmel láthatóan van miből… És akkor a városnak sem volna gondja a vízvezeték, a csatornahálózat, az aszfalt és az utcák rendezése, ha már a kertek és gyümölcsösök eltűntek.
