A múlt hónap végén nyílt meg Szabadkán a Régi iparosok utcája, ahol a régi iparosmesterségeket mutatják be. Ahogy belépünk a sétálóutcába, egy pillanat alatt úgy érezhetjük, mintha hirtelen visszacsöppennénk nagyszüleink idejébe. A sétányon többek között könyvesbolt, rézműves, szabóüzlet és a 2-es szám alatt az órásmester üzlete is helyet kapott. A műhely kirakatában különböző méretű fényes asztali órák sorakoznak a polcokon. Szinte hallani lehet a csavarok, a fogaskerekek és az apró szerszámok csattanását, halk ritmusát. A műhelyben viszont a ketyegés nem puszta dallam, hanem az órák szívdobbanását jelezte. Az installáció érzékelteti, hogy milyen környezetben állították elő gondosan ezeket a darabokat.
Időszámításunk előtt a 3. századtól a napóra vált a legmegbízhatóbb kezdetleges időmérővé. Habár az órák ősének is megvolt a maga hátránya: amennyiben nem sütött a nap, kénytelenek voltak a homokóráról olvasni a pontos időt. De ezzel homokórával is meggyűltek a problémák, hisz egy-két porszem könnyen eltömte a szerkezetet. Ezek a nehézségek hívták életre az úgynevezett gépórákat. 1500 környékén jött létre az első hordozható zsebóra, ami inkább hasonlított egy tojásra. A 18. és a 19. században alakultak meg az óráscéhek, ahol általában az órások a lakatosokkal dolgoztak közösen. Az első hordozható mechanikus órát, azaz karórát az 1900-as évek elején gyártották, így a forradalmuk a 20. században indult el.
Régen a városi közösség élete elképzelhetetlen volt óraszerelő nélkül. Amennyiben megállt a házban a falióra, az egész család érezte a hiányát. Az óra ébreszt, ha sietünk valahova csak ránézünk, miközben eszünkbe sem jut, hogy mennyire is mérvadó az életünkben, és szinte létezni se tudnánk nélküle.
A javítás régen elkerülhetetlen volt, hiszen a pontos időt nem lehetett más eszközről leolvasni. Az órásmesterség még húsz évvel ezelőtt is a legsokrétűbb és legbonyolultabb műszerész foglalkozásnak számított. A műhelyben faliórát, ébresztőórát, vekkerórát, kvarcórát, valamint zsebórát is javítottak – olvasható a kirakatban található leírásban. A rendszeres karbantartás mellett az órajavító műhelyben még óraszíjakat is helyreállították, üveget korrigáltak, elemeket cseréltek, sőt használt és új órákat is forgalmaztak.
Míg az 1970-es években több mint tizenöt órásmester működtetett műhelyet Szabadkán, addig ma már alig dolgozik egy-kettő. Nem a munkájukkal van a baj, hisz az órásmesterek speciális tudással rendelkeznek a szerkezetekkel kapcsolatban, akár egyetlen ketyegésből diagnosztizálni tudják a műszer problémáját, hanem eljárt az idő felettük.
Lassan a múltba vész a mesterség, a mai fogyasztói társadalommal nehéz felvenni a versenyt. Olcsóbb a kínai üzletben órát venni, majd eldobni, ha elromlik. Emellett a választék is bővült: digitális óra, okoskarkötő és okosóra, sőt még a mosógépen és a tűzhelyen is megjelent az időjelző. A kattogó gépezet funkciója ma már nem csak az idő mérésére alkalmas. Az okosórák a dátumot is jelzik, ébresztenek, üzenetet írnak, hívást fogadnak, időt mérnek, megjósolják az időjárást, különböző, az egészségünkkel kapcsolatos vizsgálatokat végeznek és sportfunkciókat is ellátnak.
Míg régen a divatguruk a vintage karórákkal fejezték ki személyiségüket, ma már a minimalista, ám rengeteg lehetőséggel ellátott intelligens órát viselik szívesebben, de módosuljon bármerre is a trend, egy hagyományos karóra mindig sokkal többnek fog számítani, mint egy okoskütyü.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
