San Marino

Martin, egy dalmát kőfaragó mester értesült az Adriai-tenger túlpartján fekvő Riminit ért kalóztámadásról. A jó fizetség reményében áthajózott, hogy részt vegyen a város falainak megerősítésében és újjáépítésében. Ott érte Diocletianus császár keresztényüldözése. Elmenekült a közeli Titán-hegyre, de nemcsak hogy saját életét megmentse, hanem másokét is. 301-ben közösséget alapított a hegyen.

Ekkortól számítják San Marino történelmét. Martin, akinek nevét olaszosan Marinónak ejtik, kolostort emelt a hegyen, amelyben az élet meghatározott regulák szerint zajlott. Az első írásos emlékek csak ötszáz évvel később keletkeztek a kolostorról és környékéről, de általánosan elfogadott tény, hogy a városállam 301-ben alakult. Így a mai San Marino a világ legrégebbi, ma is fennálló köztársaságának számít, és a nyolc évszázada elfogadott, valamint azóta érvényben lévő alkotmánya is az egyik legrégebbi a világon.

San Marinót nem erről ismerik az emberek, és a legtöbb turista se a köztársaság alkotmánya miatt érkezik, habár a kormányzati palotában van az egyik legszebb terem az egész országban. A Csantavértől nem sokkal nagyobb ország Vatikán és Monaco után Európa harmadik legkisebb állama, de a világon is csak négy kisebb van tőle. Gyakran keverik az országot (la repubblica) és a fővárost (la cittá), mivel mindkettőnek ugyanaz a neve. Az ország alig több, mint 60 km², és kilenc körzetre oszlik, amelyek egyidejűleg települések is.

Minden város határos az országot körülölelő Olaszországgal. A köztársaságot egy hatvanfős tanács irányítja, amely évente kétszer régenskapitányt választ soraiból, aki a köztársaság de facto államfője fél éven keresztül. A régenskapitányi cím ünnepélyes átadása a legattraktívabb két esemény az év folyamán. A törpeállamok esetében még ma is jelenős bevételt generálnak az eladott helyi bélyegek és a pecsétek az útlevelekbe. Az ország a schengeni övezet tagja, de az utazó-gyűjtők néhány euróért válthatnak San Marinó-i pecsétet az útlevelükbe. A pici ország fő export cikke a bor és a sajt, szinte minden mást importálnak, főleg Olaszországból. Magas szintű bankrendszere és alacsony adókulcsai számos befektetőt csalogatnak az országba.

Az 1700 éves főváros minden San Marinóba utazó célállomása. Ilyen hosszú történelmi múlt után rengeteg látnivaló kellene hogy legyen, főleg hogy minden irányból Itáliával határos. De ez nem így van. Viszont ami rengeteg van, azok a kilátók. A Titán-hegy legmagasabb csúcsa 750 méter magas, és nincsenek a környéken dombok, hegyek, így a látótávolság szinte végtelen. A fővárosnak három erődítménye van, amelyekből kettő látogatható. Mindhárom középkori vár egy-egy magas sziklaormon van, ami még bizsergetőbbé teszi az amúgy sem elhanyagolható panorámát. A Guaita, a Cesta és a Montale tornyok San Marino jelképei, részei a címernek és a zászlónak is. A főváros főtere is egy kilátó. Itt áll az ország leghíresebb szobra, a Szabadság-szobor. A főtér egyik oldalán van a törvényhozás épülete, amely előtt nyaranta fél óránként díszes őrségváltást tartanak. A város bazilikája alig kétszáz éves, de egy VII. századi templom romjain épült. Itt pihennek Szent Martin ereklyéi. A templomban a régenskapitánynak külön trónja van. Néhány egyedi múzeuma is van a városnak: a Középkori kriminológiai és kínzási múzeum, a Kíváncsiság múzeuma, az Éjszakai lények múzeuma (vámpírok és vérfarkasok), az Ősi fegyvermúzeum, a Postamúzeum és hasonlók.

A fővárosba kevés gépjármű hajt be, csak azok, amelyeknek muszáj. Legtöbben az alacsonyabban fekvő Borgo Maggiore településen parkolnak (ide érkeznek a távolsági autóbuszok is), és libegővel mennek fel a városba. A kábelvasút 65 éve szállítja utasait. Első útján a Fatimai Szűz Mária-szobrot vitte fel. Két perc alatt 166 méteres szintkülönbséget győz le. San Marino-nak van egy 800 méter hosszú vasútvonala is, amely turisztikai céllal üzemel.