A magyar könnyűzene egyik legelismertebb énekesnője, Dolly és zenekara a Dolly Plusssz adott koncertet Palicson. A Magyar Rock & Roll királynőjét már egészen korán, mindössze négyévesen megfogta a zene világa. S habár a sorsa egész életében a zene felé terelgette, mégis több kitérő után, 1979-ben teljesedett be. A Hungária, a Dolly Roll, majd jelenleg a Dolly Plusssz együttes tagjaként véglegesen a zene iránt köteleződött el. Dolly a több mint negyven éve tartó zenei pályájáról mesélt lapunknak.
Dollyt, mint mondja, mindig is elvarázsolta a színpad és a zene világa, mégsem készült a színpadra. Milyen kitérők után teljesedett be a sorsa?
– A sorsom már egészen kisgyermekkorom óta terelgetett az éneklés felé. A szüleim gyakran emlegették, hogy már kislányként is a konyhában énekelve illegettem magam, de sokáig eszembe sem jutott, hogy színpadon szerepeljek. A 60-as években a motorversenyzés vonzott, erről viszont egy esés miatt lemondtam. A gimnáziumban jó tanuló voltam. Matek-, fizika-, kémiaszakkörökre jártam. Ekkor úgy gondoltam, matektanár leszek, közben díjlovaglással is foglalkoztam, mégis a Színház- és Filmművészeti Egyetemre felvételiztem. A sors úgy hozta, hogy jött egy telefon Fenyő Miklóstól, akivel még a gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg. Ekkor csatlakoztam a Hungáriához.
Nem készült zenei pályára, az élet mégis ebbe az irányba terelgette. Mennyire hisz a sorsszerűségben?
– Úgy gondolom, hogy az ember valamilyen céllal születik meg. Mindig is érdekelt ez a téma, sokat olvastam róla. Bennem is felvetődött a kérdés, vajon hány életünk lehet. Úgy gondolom, az élet pont olyan, mint az iskola: ki kell járnod egy osztályt, ott valamit meg kell tapasztalnod, meg kell tanulnod, a jót és a rosszat is. Az én sorsom az volt, hogy színpadra kerülhetek, ezáltal adok az embereknek, hiszen nagyon sok érzelem és szeretet jön ki belőlem. Érzelmi alapon működő ember vagyok, tehát érzelmeket közvetítek a színpadról, és úgy gondolom, hogy ez jó dolog.
Több évtizede van zenei pályán. A magyar könnyűzene meghatározó alakja. Olyan együttesek tagja volt, mint a Hungária vagy a Dolly Roll. 2017 tavaszán, ez utóbbi megszűnése után megalakította a Dolly Plusssz együttest. Mi volt akkor a vezérvonala?
– Baráti viszony, minőségi zene, minőségi zenészek. Először is minőségi, nagyon jó zenészeket akartam. Olyan társaságot, akik képzettek és nagyon szeretnek zenélni. Emellett fontos volt az is, hogy emberileg is a helyükön legyenek. Persze az is fontos, hogy élő zenét játszhassunk. Nálam mindig egy fokkal magasabbra kell tenni a lécet. A zenei repertoárban az új slágerek mellett ugyanúgy benne vannak a régi Hungária- vagy Dolly Roll-dalok is, a közönség pedig nagyon gyorsan elfogadja az új zenéket is, hiszen nyilvánvalóan az a zenei világ tükröződik belőle, ami én vagyok.
A kezdetektől ír dalokat, és a későbbiekben egyre több szerzemény fémjelezte a nevét. 1992-től pedig ön lett a Dolly Roll kizárólagos zeneszerzője, szövegírója. A mai napig aktívan írja a szövegeket. Mennyire könnyen jön az ihlet?
– Egyszerűen jönnek a dallamok. Volt olyan például, hogy egy nap alatt három dallam jutott eszembe. Aztán van úgy, hogy 3-4 hétig semmi. Egyszerűen semmi. Nem erőltetem. Tehát ez soha nem úgy van, hogy most kell csinálni egy dallamot, és akkor valami lesz. Ha jön a gondolat, akkor gyorsan leírom, elraktározom, és alkalomadtán megcsinálom.
Mennyire nehéz megmaradni a zenei piacon, illetve hogyan érzi, női előadóként esetleg nehezebb dolga van?
– Ez érdekes kérdés, mert egyik oldalról azt mondanám, hogy női előadónak nehezebb lenni. A férfi előadók nyilván népszerűbbek, már csak abból kifolyólag is, hogy a női rajongói tábor mindig erősebb. Az már fél siker, ha helyes az ember. Másrészt úgy gondolom, hogy ez zenei kérdés. Tehát ha valaki képes maradandót alkotni, olyant, ami sokáig népszerű és értékes, akkor nyert ügye van. Ez minőség kérdése.
Többször lépett már fel Vajdaságban. Mennyire szívesen látogatnak el a határon túli településekre?
– Nagyon sok embert vonzunk. Több ezres tömeg szokott összegyűlni. Az emberek szeretik ezt a fajta, igényes zenét. Ez természetesen egy nagyon népszerű, bulizós zene. Én személy szerint nagyon szeretem, és azt látom, hogy a közönség igényeivel is találkozik. Nagyon szeretek itt, Vajdaságban fellépni. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de úgy érzem, sokkal nyitottabban és nagyobb szeretettel fogadnak itt bennünket az emberek. A szívük valahogy más, nyitottabb, barátságosabb. De ugyanúgy más határon túli helyekre is szívesen megyünk, mert ez a fajta szeretet, amit az emberek ezeken a helyeken adnak, nem mindennap jut el hozzánk.
Nyitókép: Ótos András felvétele
