„Tolna fejlődési lehetőség a számomra”

A nemrég véget ért 2022/2023-as idényben az anyaországban szereplő vajdasági magyar labdarúgók közül a legtöbb sikerélményben a DVTK-t erősítő Könyves Norbert–Farkas Dániel kettősnek volt része, ők ugyanis a borsodiakkal megnyerték az NB II. küzdelmeit, és feljutottak az élvonalba. A Nemzeti Bajnokság első három osztályában szereplő délvidéki kontingens leggólerősebb tagjának az adai Pintér Norbert bizonyult, aki az elmúlt szezonban 17 gólt jegyzett az NB III.-as Kaposvári Rákóczi színeiben. A Magyarországon focizó bácskai hölgyek közül a legtöbb gólig Fekete Edina jutott, ő a Csepel tagjaként kilencszer vette be az ellenfelek kapuját. Az adai focistalány a 2022/2023-as pontvadászatban kettős terhelésnek volt kitéve, hiszen egyidejűleg szerepelt a csepeliek NB II.-es nagypályás, illetve NB I.-es futsalcsapatában is. A magyarkanizsai női klubbal 2017-ben bajnoki címet szerző szélsővel az idény utolsó mérkőzése, az 5. helyről döntő Csepel–Újpest futsaltalálkozó után beszélgettünk.

A nagypályás bajnokságban ezüstérmes lettél, míg a futsalmezőnyben az 5. helyen végeztél a piros-kékekkel. Mennyire vagy elégedett az elmúlt szezonnal?

– Teljes mértékben elégedett vagyok a most véget ért idénnyel. Nagypályán három hellyel léptünk előre a tavalyi bajnoksághoz képest, és feljutó Budaörs mögött sikerült megcsípnünk a 2. helyet. Az ezüstéremig vezető út nem volt egyszerű, végig nagy volt ugyanis a küzdelem a dobogós helyezésekért. Mi elsősorban remek tavaszi hajránknak köszönhetjük az előkelő helyezést, mivel a bajnokság második felében egy kivételével az összes mérkőzésünket megnyertük. A futsalban sem lehet okunk a panaszra, hiszen több alkalommal is tudtunk szoros meccseket játszani a papíron jobb csapatokkal, a bronzérmes Tolnát például le is győztük egyszer.

Egy olyan nagy múltú klubnál, mint a Csepel, milyen a női szakág megítélése?

– Hazai mérkőzéseinket a csepeli városi stadionban játszhattunk ugyan, ennek ellenére úgy érzem, hogy Csepelen is van még bőven tennivaló a női foci népszerűsítése és elfogadtatása terén. A nyártól állítólag komoly változások lesznek a női klubnál, új vezetőség érkezik, amely jelentősen szeretné megerősíteni a keretet, így a cél az élvonalba való feljutás lesz.

Ezek a változások azonban téged már nem fognak érinteni, hiszen két Csepelen eltöltött év után váltani fogsz, és a futsal NB I. egyik élcsapatában, a Tolna gárdájában folytatod a pályafutásodat. Mit vársz a klubcserétől?

– Úgy éreztem, hogy a kétfrontos terhelés a munka mellett már túl sok, és éppen ezért úgy döntöttem, hogy a következő idénytől már csak a futsalra koncentrálok. Szerencsére lehetőségem volt a bajnoki bronzérmes tolnaiakhoz igazolni, és úgy gondolom, hogy náluk tovább fejlődhetek majd. Inspiráló a számomra, hogy egy olyan egyesületnél bizonyíthatok, amely nagy hagyományokkal rendelkezik a női teremfoci terén.

Nehéz volt elszakadni a nagypályás futballtól?

– Nem volt egyszerű meghozni a döntést, hiszen szép emlékek fűznek a nagypályás focihoz. Idehaza bajnoki címet és feljutást ünnepelhettem a magyarkanizsai klubbal, Magyarországon pedig ezüstérmes lettem a másodosztályban. Az utóbbi időben azonban nagy terhelésnek voltam kitéve, hiszen hétvégenként szombaton és vasárnap is pályájára léptem, és már sok volt, fizikálisan és mentálisan is. A következő szezonban azonban már csak egy bajnokságra kell koncentrálnom, remélem, ez pozitív értelemben kihat majd a teljesítményemre is. Nagyon motivált vagyok, és új lendülettel vágok majd neki a nyári felkészülésnek.

A magyar női futsalválogatott részt vett a legutóbbi két Európa-bajnokságon. Hogyan ítéled meg, a magyar csapat milyen erőt képvisel Európában?

– A két Eb-részvétel is azt mutatja, hogy az európai élmezőny (Spanyolország, Portugália, Ukrajna, Olaszország) mögött vagyunk, ám ezek a válogatottak jóval előrébb járnak, mivel ezekben az országokban a játékosok profi körülmények között készülhetnek és játszhatnak. Ahhoz, hogy a magyar válogatott megmaradjon legalább ezen a szinten, kellene egy erős bajnokság, melyben hétről hétre kiélezett mérkőzéseket játszanának a csapatok. Jelenleg ez nem így van, a debreceni DEAC csapata kiemelkedik a mezőnyből, majd következik a rangsorban a fővárosi TFSE, illetve a Tolna gárdája, a többi NB I.-es együttes viszont jóval gyengébb játékerőt képvisel. A nőknél még nincs futsal Bajnokok Ligája, így a DEAC nem tudja megmérettetni magát nemzetközi porondon, de már jól kivehető, hogy vannak előrelépések a női futsalban is, jövőre például világbajnokságot rendeznek a női válogatottak számára.

A futsalpályafutásodban milyen eredményekkel lennél elégedett?

– Ha lehetőségem lesz rá, az aranyig meg sem állnék. Az NB I.-ben és a magyar kupában is szeretném megszerezni a legfényesebben csillogó érmet.