Új közeg, régi célok

Nem kellett sok idő, hogy az adai származású Pergel Andrej megtalálja a helyét Spanyolországban. A fiatal kézilabdázó első külföldi idényében 131 góllal és 39 gólpasszal járult hozzá csapata sikereihez – ezzel a La Rioja második legeredményesebb játékosa lett, és az előkészítések tekintetében is dobogós helyen végzett. A gárda az ötödik lett a spanyol bajnokságban. A kézilabda iránti szenvedély már egészen fiatalon megjelent a játékos életében, és hamar kiderült, hogy nem csupán hobbiként tekint a sportágra. Adáról indult, majd a Nemzeti Kézilabda Akadémián keresztül vezetett az útja egészen Spanyolországig – ma már a magyar felnőttválogatott tagjaként is számolnak vele.

Hogyan indult a kézilabdás pályafutásod?
– Nagyjából hat-hét évesen, inkább hét lehettem, amikor elkezdtem kézilabdázni. Egészen tizennégy-tizenöt éves koromig Adán játszottam, ott végigjártam a különböző korosztályokat. Aztán innen kerültem a Nekához.

Mikor döntöttél úgy, hogy komolyabban is szeretnél ezzel foglalkozni?
– Ez nagyjából általános iskola hetedik-nyolcadik osztályában jött el, amikor már elkezdtünk gondolkodni azon, hogy merre tovább. Hogy inkább a tanulásra koncentráljak, vagy a kézilabdára, esetleg mindkettőre. Felmerült az is, hogy Újvidékre megyek, és ott a Vojvodina csapatánál folytatom, miközben a tanulmányaimat is ott viszem tovább. Végül megkeresett a Nemzeti Kézilabda Akadémia, és a szüleimmel együtt úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Fiatalon nem volt könnyű elhagyni az otthonomat, még ha magyarul beszéltem is, idegen közegbe kerültem. Úgy voltunk vele, hogy próbáljuk ki egy évre, és ha nem válik be, még mindig vissza lehet jönni. De szerencsére jól alakult.

Mit jelentett számodra ez a lehetőség? Előbb a Neka, majd később a Veszprém?
– Szerbiában nincsen a Nekához hasonló rendszer, sem akadémia, sem klub, ahol ennyire komolyan foglalkoznának a fiatal játékosokkal. Mielőtt döntenünk kellett volna, részt vettem egy többnapos táborban, ahol a szüleim is ott voltak. Megnéztük a körülményeket, és tényleg minden adott volt ahhoz, hogy valaki komolyan kézilabdázhasson, miközben az iskolai tanulmányokat is össze lehetett egyeztetni a sporttal. Ez egy óriási lehetőség volt. Akkor még persze nem tudhattam, mi lesz belőle, de a körülmények miatt úgy éreztük, hogy érdemes belevágni.

Milyen különbségeket tapasztaltál a két hely között?
– A Neka egy faluban működik, ahol mindenki egy helyen lakik, általában kettes vagy négyfős szobákban. Az egy klasszikus akadémiai rendszer. Veszprémben már külön lakásban laktam, először szobatárssal, második évben pedig egyedül. Ott már közelebb kerültünk a profi világhoz, mivel a Veszprém felnőttcsapata is ott edzett, így kicsit beleláttunk abba a világba. Ma már a Nekának is van első osztályú csapata, de akkor még nem volt. Ez volt a legnagyobb különbség.

Milyen érzés volt Spanyolországba igazolni?
– Tatabányáról igazoltam Spanyolországba. Ott is kaptam lehetőséget, bár voltak időszakok, amikor kevesebbet játszottam, a szezon végére ez már sokat javult. A spanyolországi váltás viszonylag hirtelen jött, de utólag nézve nagyon jó döntés volt. Most, majdnem egy év távlatából biztosan állíthatom, hogy sokat fejlődtem mind kézilabdában, mind emberileg. És innen kerültem be a felnőttválogatott keretébe is, úgyhogy mindenképp pozitív lépés volt.

Hogyan élted meg az első szezonodat a La Riojánál?
– Az eleje kicsit nehéz volt, új környezet, más kultúra, de már az első napoktól kezdve pozitív élmények értek. Az emberek sokkal lazábbak, jókedvűek, akár a csapatban, akár az utcán. A barátnőm is velem van, a szüleim is gyakran kijárnak, így gyorsan beleszoktam. A szezon első fele a csapatnak nem sikerült túl jól, de januárban beindult a játék. Májusig egy meccset veszítettünk, azt is utolsó pillanatban, és például a Barcelonával is döntetlent játszottunk. Ez a tavasz kifejezetten jól alakult. Szerencsére sok játéklehetőséget kapok támadásban, szinte végig a pályán vagyok, csak védekezésnél szoktam néha cserélni. A szezon elején ez még nem így volt, aztán december óta már rendszeresen játszottam, és elégedett vagyok ezzel.

Mit jelent számodra az, hogy bemutatkozhattál a felnőttválogatottban?
– Ez mindig is célom volt, mondhatni álmom. Az utánpótlásban már szerepeltem, az ifi- és a juniorválogatottban is, 2023-ban például a junior-világbajnokságon másodikok lettünk, ami gyönyörű emlék. De arra nem számítottam, hogy már idén meghívót kapok a felnőttválogatottba. Nagyon hálás vagyok, ez az egy hét és a két meccs is fantasztikus élmény volt. A légkör is remek volt, mindenki nagyon befogadó, még a tapasztaltabb játékosok is. Jó érzés volt újra magyarul beszélni, hiszen kint minden spanyolul zajlik. Az első meghívó azonban nem jelent automatikus tagságot, komoly munka áll előttem, de szeretnék ott lenni az Európa-bajnokságon. Ez lehetne egy rövid vagy középtávú cél számomra.