A Sárga Malom Mozi utolsó alkalommal vetít romantikus filmet a huszadik századi filmeket bemutató programja keretében. A mai alkotás már egy új műfajt is bevezet a mozi repertoárjába. Sok néző kíváncsi a filmre, amely az évek során kultikus alkotássá vált, a terem gyorsan megtelik.
Mordor és Zita, a filmrajongó szerelmespár szokásos helyükön ülve a mai filmről beszélgetnek.
– Ma Randal Kleisernek, a nyári limonádéfilmek királyának legismertebb alkotását, a Grease-t fogjuk megnézni – mondja Zita. – Az 1978-as romantikus musical a popkultúra egyik legismertebb darabja, amely, akárcsak a Hair, a bájos története és a fülbemászó dalok mellett életérzést is közvetít a nézők felé. A keményfiú, Danny és a tipikus jókislány, Sandy egymásba szeretnek a nyáron, de azt hiszik, hogy a nyári szünet végével a kapcsolatuknak is vége. Hamar kiderül, hogy a két fiatal ugyanabba a középiskolába iratkozik be, csakhogy a véletlen által okozott romantikus ködfelhő gyorsan elillan, amikor Danny a barátai előtt lekezelően kezd el bánni a nyári szerelmével.
– Az identitás keresése a legtöbb tinifilm központi eleme, de a Grease ezt könnyedén, kevés párbeszéddel, énekkel és tánccal ábrázolja. Danny nem tudja eldönteni, hogy a lány jólelkű kedvese vagy a vagány bőrdzsekis fickó legyen-e, míg Sandy a cuki stréber szerepkörében élve keveredik belső konfliktusba. Számára az a kérdés, hogy a carpe diem vagy a komoly, jövőbe tekintő életmód a helyes. Az embernek nincs könnyű dolga, amikor az életét kell alakítania, hiszen mindenki, akit ismer, tanácsokkal próbálja ellátni, és hát a tanácsok nagyon ritkán egyeznek meg a saját elképzeléssel. A legtöbbször teljesen ellentétes életszemléletet mutatnak be, és persze mindenki meg van győződve arról, hogy a sajátja az egyetlen járható út. A fiatalokat még inkább könnyű befolyásolni, és ha nincs lehetőségük a saját elképzeléseik szerint alakítani az életüket, akkor boldogtalanná válnak. Kleiser filmjeiből ezt a tanulságot tudom levonni, még ha sok filmje nem is közvetít mélyenszántó gondolatokat, sőt a Grease-ről sem ez jut az ember eszébe.
Mordor gondolata tökéletes végszója a beszélgetésnek, ugyanis ebben a pillanatban elsötétítik a termet, és életre kel a vászon. Elkezdődik a vetítés.
A nézők a film ismertebb dalait halkan együtt énekelik a színészekkel. Amikor a zárójelenetben elhangzik a We Go Together című dal, véget ér a vetítés. A moziteremben néhány perc múlva már csak két ember, Mordor és Zita marad. A helyükön ülve a filmet elemzik.
– A Grease számomra sohasem mint musical volt kiemelkedő – jegyzi meg Zita. – A hangulatfestésből első osztályú alkotás a fülledt nyár utolsó leheletét mesteri fokon ábrázolja, a tinédzserek életstílusát, a greaser1 életmódot pedig annak ellenére is jól átadja, hogy a színészek már-már zavaróan túl idősek a tizenéves karakterek eljátszásához. Egyetértek azzal, amit az identitás kereséséről mondtál, még ha a film műfaji jellegéből, és hát valljuk be, a színészi játékokból adódóan kissé komolytalanul közelíti meg a témát. John Travolta és Olivia Newton-John remek párost alkotnak, de egyikük alakítása sem a mély lélektani árnyaltságról szól. Persze ebben a filmben nincs is szükség komoly színészi alakításokra, hiszen a szép lány és a kemény srác sztereotip, stilizált karakterével sok néző azonosulni tud. Emellett a musical műfaj nem is kíván bonyolult karaktereket.
Mordor elgondolkodik az elhangzottakon.
– A stilizált karakterábrázolás jó meglátás. Valójában az egész film a leegyszerűsítésre épül, ami részben a musical műfajából következik. A gyors problémamegoldások, a konfliktuskezelés és a karakterek közötti kapcsolatok meseszerűvé teszik a történetet. Az ötvenes évek ábrázolása a hetvenes évek szemléletével újfent arra enged következtetni, hogy a készítők a hitelességet áldozták a látvány, a hangulat és a nosztalgikus élmény kedvéért. A nosztalgia, bár a film debütálását nem láthattam, mégis úgy vélem, már 1978-ban is beütött. A Grease látványvilága, jelmezei, autói és zenéi olyan gondosan megtervezett nosztalgikus közeget teremtenek, amelyben a néző könnyen otthon érzi magát. Minden kor nézőjének egy letűnt kort juttatnak az eszébe, de ha jobban megnézzük, nem egy elveszett évszázad elveszett évtizedét, hanem egy soha nem is létező világot tár elénk. Természetes tehát, hogy nem ismerjük fel ezt a világot. Úgy gondolom, hogy éppen emiatt válhatott ekkora kultuszfilmmé Kleiser alkotása.
Zita egyetértően bólint, és megfogja párja kezét.
– A jövő héttől a mozi még közelebb hozza a nézőkhöz a musical műfaját. Kíváncsi vagyok rá, milyen benyomást tesznek majd ránk a programban szereplő filmek – teszi hozzá Zita.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
1 Az 1950-es években az amerikai munkásosztálybeli fiatalok lázadó életmódja, amelyet Elvis Presley és James Dean tett népszerűvé.
Nyitókép: Fotó: port.hu
