Szerző: Fellinger Károly
Jánost a szerencse próbára teszi,
a révhez érve azonnal a kompra
szállhat, de egyre távolodik a túlsó
part, a Kis-Duna a lelkén szárad, de
János hallgat, lekoppintva a csendet,
bal kézzel alulról megkopogtatja
az eget, nem vár türelmet, árva és
fegyvertelen, mint a dacos gyermek,
akinek záratlan kapu a szája,
a kulcsát egy angyalka őrzi felhőn
szundikálva, átlátszó tiszta üveg
a vég, hogyha eltörne, visszasírnák.
