A televíziós sorozatok esetében a valódi sikerességet nem lehet azonnal megállapítani: csak évekkel később derül ki, hogy egy sorozat valóban kultikussá vált-e. Nem a színészi játék vagy a történet dönti el, hogy egy sorozat sikeres lesz-e, és bár a premiervetítések éveiben mért nézettségi adatok nagyon fontosak, egy valódi sikeres sorozat az, amelyre évtizedekkel a záróepizód után is emlékezünk.
A Dallast Amerikában 1978-ban kezdték el vetíteni, de Magyarországon csak 1990-ben jelent meg, vagyis elmondható, hogy a magyar közönsége sokkal fiatalabb az amerikainál. Rengeteg olyan embert találhatunk, akik arról mesélnek, a kilencvenes évektől kezdve a sorozat éveken át az életük része volt. Persze nemcsak az eredeti közönség emlékezik szeretettel erre a sok évadot megélt drámasorozatra, a texasi olajmágnás toposza a popkultúra része, a fiatalok is tudják, ki volt Bobby Ewing, még ha a sorozatnak egyetlen epizódját sem tekintették meg.
A David Jacobs által megalkotott sorozat eredetileg a CBS tévécsatornán futott. A tizennégy évad, illetve a bevezető pilot-minisorozat alatt rengetegen vettek részt az epizódok elkészítésében, köztük producerként jelen volt Larry Hagman is, aki Jockey Ewing megformálója volt.
A texasi Dallas városban élő Ewingok meggazdagodtak az olajból, jómódú életük mellett azonban határozott személyiségük, ravasz gondolkodásuk is kiemelkedik. Egyszer aztán az olajmágnás fia, Bobby felkavarja a családi viszonyok állóvizét azzal, hogy bejelenti, megnősült. Ráadásul apja vetélytársának lányát vette el. Nem számítva a pilot minisorozatot, amit később Ahogy kezdtük néven egyben is sugárzott a tévé, a sorozat hivatalos kezdete Bobby és menyasszonya, Pam történetével indul, akik elmennek az Ewing család birtokára, és bejelentik, hogy összeházasodtak.
A sorozatban konfliktusokból kinövő konfliktusokkal, hatalmi harcokkal, családi viszályok sokaságával találkozhatunk, de a fő- és alapkonfliktus az Ewing és a Barnes család között van, akik egymás ősellenségei, s mivel Pam a Barnes családhoz tartozik, a frigyet egyik család sem támogatja. Ez az ellenséges viszony leegyszerűsített, szélsőségesen toxikus konfliktusként jelenik meg, amely emlékeztet Shakespeare Rómeó és Júliájának két családjára.”
A sorozat két legfontosabb (és egyben legismertebb) karakterei Bobby és Jockey (sokszor csak J.R.) Ewing, a két testvér, akik egymás teljes ellentétei. Bobby a laza, lelkiismeretes, erkölcsös Ewing-fiú (Patrick Duffy alakításában), míg Jockey a szimpatikus antihős, a kapzsi kapitalista. Mindkettejüknek van családja, és a sors iróniája, hogy idővel mindkettejük kapcsolata megromlik. A történet ezekkel a tönkrement kapcsolatokkal azt üzeni, hogy a tőkeközpontú család széthúz, nem pedig összetart. A belső viszályok gyakorisága is azt jelzi, hogy a pénz az emocionalistás és az empátia legnagyobb ellensége.
A Dallas a maga korában mindent megtett azért, hogy nézőket szerezzen és tartson meg tizennégy évadon keresztül. A folytatásos, soha véget nem érő történetvezetés elérte, hogy bárki, aki egyszer bekapcsolódott a cselekménybe, kíváncsi legyen a folytatásra. Az epizód- és évadvégi cliffhengerek pedig az esetek döntő többségében jól működtek. A ki lőtte meg J.R.-t (Jockey Ewinget)-rejtély a televíziózás történetének egyik leghíresebb kérdésévé vált. Az évadvégi cliffhangerek használatában a Dallas a televíziózás egyik legismertebb példájává vált, és később több műsor – például a popkultúra egyik leghíresebb sorozata, a Lost – is hasonló eszközökkel tartotta fenn a nézők érdeklődését.
A Dallas magyar(országi) közönségének pozitív fogadtatása valójában az időzítésnek is köszönhető. A rendszerváltás közelsége miatt a nézők tulajdonképpen ekkor találkozhattak újra a nyugati kultúrával, a kapitalista szemlélettel, s bár a Dallas alkotói nem feltétlenül romantikus képet akartak festeni erről a világról, rengeteg néző szeretett volna egy cowboykalapot a fejére, egy díszes övet a derekára, és egy szép családi ranchet. A western kellékek részben a szintén sikeres a Farm, ahol élünk sorozat hatása, másrészt autentikus (és, valljuk be, minden rendezői igyekvés ellenére egy hangyányit romantikus) hangulatot teremtenek – hiszen egy olyan államban játszódnak, ahol a vadnyugat tulajdonképpen soha nem tűnt el teljesen. A western elemek, mint a ranch, a karakterrajzok, a ruházat, a konfliktus- és pénzközpontúság ugyanakkor mind fontos üzenetet hordoznak: ha elég mélyre ásunk, a civilizált nyugatban is megtalálhatjuk a vadnyugatot. Lehet, hogy kulturált módon, jogi módszerekkel és klasszikus fegyverek nélkül, de a sorozat szerint a westernfilmek végén lezajló nagy párbajok nem tűntek el a nyugati világból. Ha jobban belegondolunk, Jockey karaktere teljesen beleillik ebbe a környezetbe. Olyan, mint John Wayne egy modern, üzleti környezetbe helyezve – csak éppen antihősként. Karizmatikus, férfias és célratörő, elpusztíthatatlansága (nemcsak a szó szerinti, hanem, mondjuk úgy, a munkássága sérthetetlensége) a sorozat egyik fő tanulságává vált.
Bár a western egy jólfestő díszletet, hangulatot és alapkonfliktust teremt a Dallasnak, mégis a dráma és a szappanopera műfaji jegyei dominálnak a sorozatban. A már említett belső viszályok körvonalazódása, a karaktertípusok egymással szembe állítása vagy a hétköznapi problémák bemutatása a szappanopera jellemzői. De drámai elemekből is akad bőven, a legjobb példa erre Sue Ellen Ewingnek (Linda Gray), Jockey első feleségének alkoholizmusa, amely a rossz házasság miatt alakult ki.
A Dallas sikerének titka elsősorban az volt, hogy a magyar piacra jól időzítve került ki, de a családi konfliktusok, a két szimpatikus Ewing-fiú, a lezáratlan, folytatásos epizódok és évadok, no meg persze a helyszín is hozzájárultak a sikerhez. Kétség sem fér hozzá, hogy a következő generációkhoz is elér az öltönyös cowboyok időtlen története.
Nyitókép: Fotó: IMDb
