szabadtéri vers

Radics Zoltánnak

a téren gyertyák égtek
szokatlan zombori este
körülöttünk szállong a lélek
vaskos vásznakba rejtve

vörös asztalunkon halott madár
búgását a levegő még őrzi
üres tükörben önmagunk látjuk
s újra tanulunk sírni