A Sárga Malom mozi ma is sportfilmet fog levetíteni, a huszadik század egyik nagy klasszikusát. Az alkotás olyan sportágat mutat be, amely ritkán látható a vásznon, egyebek között ez is hozzájárult a sikeréhez.
A nézők hamar betöltik a termet. Mordor és Zita az első sorban foglalnak helyet, és a filmről beszélgetnek.
– Ma Hugh Hudson 1981-es, négyszeres Oscar-díjas filmjét, a Tűzszekereket fogjuk megnézni – mondja Zita. – A film két kiváló atléta igaz történetét dolgozza fel, akik az 1924-es párizsi olimpián aranyérmesek lettek. Liddell, a mélyen vallásos skót, és Abrahams, a brit zsidó fiatalember teljesen véletlenszerűen ismerkednek meg a sprintfutással. Mindkettőben hatalmas potenciált vélnek felfedezni az edzők. A két fiatal férfi sporthoz való hozzáállását és olimpiai felkészülését kísérhetjük figyelemmel. Természetesen mindkettejüknél eltérő a sportolói attitűd, lévén két különböző egyéniség. Más a múltjuk, és a jelenben is más-más kihívással találkoznak. Egyikük a zsidó származása, másikuk a vallásosság miatt kerül konfliktusba a társadalommal. Az emberek önző módon mindkét esetben csak a nemzeti sportikont hajlandóak meglátni és elfogadni a fiúkban. A sportolók személyes identitása háttérbe szorul. Így aztán nagy felháborodást vált ki a közvéleményből, amikor a film talán egyik legikonikusabb jelenetében Liddell visszalép az olimpia százméteres sprinttávjából, ugyanis a versenyt vasárnap szervezik meg, az Úr napján.
– Liddell határozott kiállása és vallásos meggyőződése figyelemre és tiszteletre méltó – emeli ki Mordor. – Olyan tiszta protagonistája a filmnek, amit már a nyitójelenetben futó atléták fehér mezei is előrevetítenek. Hajlandó visszalépni az olimpia százméteres futásától, amely élete legnagyobb lehetősége, ezzel azt üzenve, hogy a sport van őérte, s nem pedig ő a sportért. Akármennyire is fontos az életben a karrier, azt nem szabad az elveink vagy a vallásunk elé helyezni. Bár Liddell megtántoríthatatlan a döntésében, az egyértelmű, hogy nem lehetett könnyű lemondani a sprintről. Ez a belső erőfeszítés még a futásra való felkészülés kemény fizikai kihívásainál is nehezebben kezelhető.
Zitának nincs lehetősége a reagálásra, ugyanis a következő pillanatban a terem elsötétül, a vászon pedig megtelik élettel. Amikor a zárójelenetben a nyitójelenettel megegyező képkockában fehér ruhában futó atléták, köztük Liddell és Abrahams láthatók, amint a vízparton, felszabadultan futnak, véget ér a vetítés.
Amíg a nézők lassan elhagyják a termet, Mordor és Zita a filmről beszélgetnek.
Mordor megszólal:
– A Tűzszekerek egyik legnagyobb erénye az egzotikussága, ami két tényezőnek köszönhető: a feldolgozott témának, az atlétikának, amely nem túl gyakori téma a sportfilmek világában, és a szokatlan, mégis nagyon hangsúlyos zenének. A filmben két különböző típusú zene jelenik meg, a Vangelis által komponáltak, mint például a híres intró, illetve a szakrális hangzású dallamok, a kórusdalok. Előbbi teljesen harmonikus a film témájával, ám utóbbi kissé idegennek hat, legalábbis számomra. A huszonegyedik századi sportfilmeken nőttem fel, s megszoktam, hogy az ebbe a műfajba tartozó alkotások nem titkolt célja a motiválás, s a zene is e szerint van megválogatva, illetve megírva. Adott tehát a kérdés, hogy miért hallhatunk ennyiszer olyan zenét a filmben, amely vallási témájú, vagy arra emlékeztet. A válasz pedig egyértelmű: a Tűzszekerek filmi ideológiájának legfontosabb értéke a vallás, még ha ezt elsőre nem is érzékeljük. A vallás a sport fölött helyezkedik el a film által képviselt értékrendben, akárcsak Liddellnél.
– Egyetértek. Nagyon izgalmas felfedezni, hogy mennyit változott a sportfilm műfaja az évtizedek során. A huszonegyedik században valóban a motiváció- és a sikerélménynyújtás a célja az efféle filmeknek, a huszadik század második felében készült alkotások már gyakran nemcsak kihagyják ezeket a hatásokat, de még a sportot is melléktevékenységként ábrázolják. Mindig van erkölcsi, családi vagy belső konfliktus, amely sokkalta nagyobb szerepet kap, a sport pedig csak eszköze a megtisztulásnak. Mindkét korszak módszereinek vannak jó és rossz tulajdonságai, de együttesen olyan jól kiegészítik egymást, hogy segítségükkel teljessé válik az élmény, amelyet egy sportfilm nyújthat.
Mordor egyetértően elmosolyodik.
– Ez a különbség sok más műfajnál is előfordul, ezért fontos, hogy ne csak a jelen filmjeit tekintsük meg, hanem a múlt alkotásaira is vessünk egy pillantást – legyen szó akár sokadik újranézésről vagy első találkozásról. Amikor párhuzamokat tudunk vonni a múlt és a jelen filmjei között, mint ahogyan azt te tetted az imént, s ezeket a különbségeket új értelmezési lehetőségként, nem pedig hibaként kezeljük, elmondhatjuk, hogy gazdagodott a filmes műveltségünk.
Zita szavak helyett válaszul megszorítja Mordor kezét.
A szerelmespár kézen fogva hagyja el a mozit.
Nyitókép: Fotó: FilmDROID
