A régi és ritka érzékenyít igének ’fogékonnyá tesz’ is lehet a jelentése. Ebben az értelemben alapjául szolgál a szociális vonatkozású érzékenyítés szónak. Érzékenyítésnek nevezhető mindaz a tudatos vagy tudattalan, tervezett vagy spontán befolyásolás, nevelés, mely attitűdalakító hatásával odafigyelésre, empátiára és a megszokottól való eltérés elfogadására irányul. Így tehát az érzékenyítés bármilyen fizikai vagy szellemi károsodásnak, külső jegyekben tükröződő, mások számára látható eltérésnek (bőrszínnek vagy hajszínnek), illetve állandó, megváltoztathatatlan állapotnak, helyzetnek az elfogadására késztet és szoktat.
Az érzékenyítés több, mint egyszerű tájékoztatás, nemcsak ismereteket ad át, hanem a hozzáállás és a viselkedés megváltozását célozza. Az érzékenyítés során jó szándékú befolyásolás történik annak érdekében, hogy az emberek figyelmesebbek, együttérzőbbek, elfogadóbbak legyenek embertársaik iránt.
Az egyéni érzékenyítés olyan attitűdformáló tevékenység, amely közvetlenül egyetlen személyre vonatkozik. Egyéni érzékenyítésnek tekintendő a személyes beszélgetés, az interjú, vagy az esetleges spontán segítségnyújtás. Ilyen, amikor egy mozgássérültnek segítünk a boltban, vagy egy látássérültet átvezetünk az úttesten. Sok ilyen esemény egyre közelebb hozza az embereket az elfogadáshoz.
A csoportos érzékenyítés leggyakoribb formája az érzékenyítő tréning. A célcsoport lehet egy iskolai osztály, egy vállalat vagy gyár valamely részlege, vagy olyan emberek összessége, akik bármely tulajdonságuk, céljuk alapján egy csoportba sorolhatók Gyakran szerveznek különböző érzékenyítő tréningeket tanároknak, önkormányzatok, bankok, üzletek dolgozóinak, hogy nyíltan, könnyen tudjanak kommunikálni és segítséget nyújtani azoknak az embereknek, akikkel nap mint nap találkoznak.
Tömeges érzékenyítés is létezik. Ez a társadalom egészét célozza meg, ehhez felhasználja a tömegkommunikáció és a média adta lehetőségeket. Eszközei közé tartoznak könyvek, filmek, képek, internetes videó- és írásos bejegyzések, e-mail üzenetek, reklámok, nagy hírű rendezvények.
Egy toleráns, humánus társadalomban nem lenne szükség ilyen mesterséges érzékenyítő technikákra. Ha a családok úgy nevelnének gyerekeket, hogy megtanítják őket az egyetemes emberi jogokra, vagy ha az iskolarendszerben általánosan lenne olyan képzés, amely megtanítaná már gyerekkorban, hogy az emberek bőrük színétől, származásuktól, családi helyzetüktől függetlenül egyforma jogokkal születnek.
