„Csak még egy kérdés!” – hangzik el a jól ismert szállóige több változatban Columbo hadnagy zöld szivart rágcsáló szájából, mely után a néző már tudja: elkezdődött a macska-egér játék a gyilkos és a hadnagy között, éppen csak a gyilkos nem tudja – vagy csak nem mer róla tudomást venni.
A Columbo című bűnügyi tévésorozatot 1971 és 2003 között sugározták kisebb-nagyobb szünetekkel és két különböző gyártóval a produktum mögött, de ennyi év távlatából nézve sem vesztett népszerűségéből, nemcsak a popkutúra, hanem a tévés történelem részévé vált, karakterei és fondorlatos gyilkosságprezentálásai a huszonegyedik századi filmeseket is megihletik. A sorozat nagy népszerűségének oka többek között a klasszikus nyomozótörténeti struktúra újszerű megközelítése, miszerint a gyilkos kiléte már a történet elejétől kezdve közismert, illetve a címszereplő karakter komplex, mégis pofonegyszerű, szerethető, de sokszor ijesztően agyafúrt jellemének paradoxona volt.
Peter Falk színész neve az évtizedek alatt egybeforrt Columbóéval, a rejtélyes nyomozóéval, aki epizódról epizódra mesél rokonairól és feleségéről, mégsem tudunk meg róla semmit. A hadnagy ócska kocsit vezet, igénytelenül néz ki, udvariassága mögött nemtörődöm magatartás rejlik, páratlan intelligenciájával mégis nyakon csípi a gyilkosokat. Sőt, valószínűleg már akkor tudja, hogy ki a hunyó, amikor először meglátja az illetőt, eszerint a hadnagy által követett intuíciós módszer igen jól bevált taktikának bizonyul, hiszen rájönni arra, hogy ki az elkövető, az egy dolog, de rábizonyítani valakire, hogy bűnös, már egészen más. Columbónak viszont ez is jól ment, kitartása, esetlensége, melyre gyakran rá is játszott, és logikus gondolkodása vezeti sikerre.
Columbo karaktere a látszólagos egyszerűség ellenére bámulatosan összetett. A tévéképernyő előtt jó bor módjára öregedő hadnagy mindig nagyon udvariasan viselkedett, de egyúttal rámenős is volt, és pontosan ebben a passzív törtetésben rejlett a karakterének halványan félelmetes jellege, mondhati ekkor a nézők elkaphatták a ritka pillanatok egyikét, amikor talán Columbo igazi arca mutatkozott meg – még ha csak rövid időre is.
Ahogy a szöveg elején említettem, Columbo aranyos kis nyomozót kreált saját magából megannyi feleségtörténetével, de hogy valójában ki ő, arról fogalmunk sincs. A keresztneve is titok, noha a rajongók már kiderítették, hogy teljes neve Frank Columbo. Személyének összetettsége, árnyaltsága valójában nem más, mint egy pszichológiai trükk, melyet a ballonkabátos hadnagy rafinált módon alkalmaz: naiv viselkedésének és ízléstelen ízlésének hála a még nem gyanúsított gyanúsítottak is belesétálnak a csapdába, s nyíltan, kendőzetlenül, mondhatni óvatlanul válaszolnak Columbo masnival csomagolt, gránátként robbanó kérdéseire, s bár sok kérdése van, még a legnevetségesebbnek tűnő apróságnak is van létjogosultsága, az ördög a részletekben rejlik, a gyilkost a legbanálisabb hibákkal lehet elkapni.
Ha a sorozatban Columbo jelképezi a racionalitást és az igazságot, akkor a gyilkosok az emberi természet ezer arcát, a hazugság árnyalatait képviselik. A tévésorozat összesen 69 epizódjában nem találkozhatunk két egyforma gyilkossal, de még az indítékok is igen változatosak. Amíg valaki becsületsértés miatt, egy bika segítségével végez egykori barátjával (Becsületbeli ügy), a másik egy felrobbanó ágyúval, tömegek szeme láttára likvidálja a személyt, akivel konfliktusa volt (Hajnali derengés). Arról nem is beszélve, hogy a gyilkosok megformálói a kor elismert színészei voltak: Johnny Cash, Robert Culp, Robert Vaughn, Jack Cassidy, Leslie Nielsen és még sokan mások jutottak vendégszerephez a sorozatban, egyikük kíméletlen, másikuk kétségbeesett gyilkost alakított, egyikük tette egyértelműen elítélendő volt, míg a másikét Columbo is megértette.
Az epizódok változatosságához nemcsak a különböző karakterű gyilkosok, hanem a különböző stílust képviselő rendezők is hozzájárultak, hiszen a sorozat jellegzetessége, hogy rengeteg filmes megfordult a rendezői székben, így például Steven Spielberg, Jonathan Demme, Patrick McGoohan, Nicolas Colasanto is közreműködött, sőt a vendégszereplőkhöz hasonlóan legtöbbször ők is több epizód erejéig köteleződtek el a sorozat iránt, így rendezői fogásaik, egyéni dramaturgiai stílusuk többször is visszaköszönt, a feszültség pedig mindig jelen volt a zenében, a konfliktusokban, és persze Columbo és a gyilkos kapcsolatában is.
Az epizódok a már felsorolt okok miatt olyannyira különbözőek, hogy nehéz lenne rangsorolni őket, ugyanakkor a rajongói listák összesítése alapján hasonló eredmény szokott születni a legkedveltebb Columbo-epizódokról. Az olasz borszakértő kétségbeesett (fél)testvérgyilkossága a Vihar egy pohár borban című epizódban parádés véget ér, a Zavaros vizeken egzotikussága és üdítő humora sok nézőt rabul ejtett, de az idős krimiírónő kecses eleganciája a Kapj el, ha tudszban is legendássá tette az epizódot, persze a lista korántsem tekinthető befejezettnek, A szemfényvesztő, A szuperintelligens gyilkos csődje, a Spielberg-féle Ahogy a könyvben meg van írva, a Hattyúdal, a Fekete etűd, Az ínyenc gyilkos és vagy egy tucatnyi másik epizód is a legnépszerűbbek között van.
A Columbo egy nagyszerű struktúra alapján működött, mely egy olyan élményt teremtett a nézőknek, amit nem lehet megunni, a változatos epizódok és a színes karakterek elérték, hogy a sorozat különböző részeit egyszerre tekintsük különálló egységeknek és egy nagy egész részének. A sorozat időtlenségének köszönhetően több generáció ismerkedett meg a ballonkabátos hadnagy történeteivel, s bár a szereplőgárda legnagyobb része, köztük Peter Falk sincs már az élők sorában, örökségük meghatározta a krimirajongók és -alkotók gondolkodását.
Nyitókép: Fotó: IMDb
