Élő gyűjtemények. A konferencia címe és célja a múltból merít és előre tekint. A gyűjtés, a gyűjtemény létrehozásának szándéka egyidős az emberiség történelmével. Persze ma nem a test túlélése miatt gyűjtünk. Ma szellemi, tárgyi, kulturális értéket mentünk az identitásunk megerősítése, továbbépítése, megkockáztatom: túlélése érdekében.
A világunk sok szempontból kitágult. Ugyanakkor be is szűkült. 80-100 évvel ezelőtt a ház nemcsak lakóterület volt, de igazi közösségi tér: a család, a nagycsalád, a rokonság együttlétének helyszíne, a háztáji udvar a megélhetést és a mindennapok ritmusát biztosította, jövőt ígért… mára már a visszahúzódást, a biztonságot, a hétköznapi értelemben vett intimitást jelenti. Már maga a ház építése is közösségi esemény volt, mindenkinek megvolt a saját feladata, ugyanígy a ház dekorálása esetében is, a függönyök, terítők, ágyhuzatok elkészítése kapcsán például.
A ház közösségi teret biztosított. Ma a tájháznak, ha elemelten is, de hasonló a funkciója. Folyamatos programokkal erősíti a közösség identitását, kapcsolódást teremt a múlt és a jelen között, oktatási programokkal értéket ment, a kiállításokkal muzeális élményt nyújt a látogatónak. A VMMI kiemelt hangsúlyt helyez a tájházak megóvására, állandó szakmai konzulensként ott van a háttérben, ezzel is erősítve a MNT kulturális stratégiájában megfogalmazottakat: felméri a vajdasági magyarság tájházakban fellelhető népi tárgyi kultúráját, az elkészült tárgyleltárt beilleszti egy integrált közgyűjteményi rendszerbe.
Mérhetetlenül fontos munka ez, amit e konferencia megszervezése még közelebb juttat a célhoz, hogy értékeinket jó gyakorlatok, működő modellek átadásával beemelje a jelenbe, ezzel gazdagítva a régiónkban működő tájházak funkcióját.
A feladatunk az, hogy a tárgyi gyűjteményekből élő gyűjtemények legyenek. Élettel nekünk kell megtöltenünk, megerősítenünk, s akkor a gyűjtemény eleme nemcsak egy múzeumi tárgy lesz a polcon vagy a világhálón, hanem használati eszköz, inspiráció, amely egyrészt rámutat az organikus élet lehetőségeire, másrészt nem engedi elfeledni azt a mérhetetlen tudást és tapasztalatot, amelyet elődeink megteremtettek és továbbadtak az évszázadok során.
A megkezdett programhoz sok energiát és sikert kívánok a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vezetőjének, Kormányos Katona Gyöngyinek és munkatársainak.
Végezetül engedjék meg, hogy Kulcsár Tibor Gyökerek című versének részletével zárjam felszólalásomat:
hajolj le hát
a gyökerekhez
általuk őrzöd
a léted
velük kötődsz
a mindenséghez
hajszálereiken át
szívod fel az éltető nedvet
anyanyelved
köldökzsinórjára kötve
őrzöd
századok óta minden ősöd
ükapáid kínját keservét
anyád ajkán az altatódalt
a fényt az illatot a zöldet
nagyapád udvarát
a házat
hol a kíváncsi szemű gyermek
legelőször otthont találhat
falud határában
a rétet
az út menti jegenyefákat
….
mindazt mit úgy hívsz
szülőfölded
melyből nőttél
egyetlen helyét a világnak
melyet váltig
tiszta szívvel
vallhatsz
hazádnak
(Elhangzott e hó 16-án, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet fennállásának 20. évfordulója alkalmából megrendezett Élő gyűjtemények című Kárpát-medencei néprajzi konferencián, a zentai Kiszsinagógában.)
