Vadat vadász bán Szekula,
Véletlen talál az útra,
Farkasok csataterére,
Tündérek játszóterére,
Hát egy tündért fog Szekula.
Így köszönti fehér tündér:
„Isten hozott, bán Szekula,
Ne vigyél a nagybátyádhoz,
Három növényt adok neked:
Hogy társaid becsüljenek,
Hogy kedvesed fiút szüljön,
Hogy a szablyád nyessen fejet.”
„Ne bolondozz, fehér tündér,
Ameddig csak ép a fejem,
Szül fiat az én kedvesem,
A szablyám is nyes fejeket,
A társaim megbecsülnek.
(Csorba Béla fordítása)
Forrás: Српске народне пјесме из Босне и Херцеговине, сакупио Бигољуб Петрановић – Сарајево, Свјетлост, 1989.
Nemcsak mitológiai vonatkozású költeményekben, de a délszláv hősi epikában talánmég gyakrabban emlegetett Banović Sekula („Székely bánfi”-nak is szokás fordítani) voltaképpen nem más, mint a tündér által nagybácsiként említett Hunyadi Jánosnak az unokaöccse, vagyis az a Székely János, aki 1446/47-ben dalmáciai, horvátországi és szlavóniai bán, és aki elesett az 1448-as rigómezei ütközetben. (cs.)
