A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet a Noborder – Határ, ami nem választ el elnevezésű IPA Interreg-projekt részeként Éneklő képek – táncoló népek címmel fotó- és népviselet-kiállítást szervezett, együttműködve a vajdasági kisebbségi művelődési intézetekkel. A kiállítás célja – összhangban a Noborder-projekttel – régiónk kulturális sokszínűségének bemutatása, külön hangsúlyt fektetve a multikulturalitásra és egymás kultúrájának megismerésére. Petar Dešić fotóművész kiállítását és a vajdasági kisebbségi művelődési intézetek népviselet-kiállítását dr. Silling Léda néprajzkutató nyitotta meg.
Petar Dešić fotóján: szlovák fiatalok a behavazott Erdővégen (Erdevik) (Gergely Árpád felvétele)
Szlovák népviselet (Gergely Árpád felvétele)
Petar Dešić fotóján a gombosi vörös arany (Gergely Árpád felvétele)
A vajdasági kortárs fotóművészet alkotói a digitális világban, amikor mindenki fényképész vagy mindenki fényképez, nincsenek könnyű helyzetben. Feladatuk megtalálni a témát, a kérdést, amire a választ a kamera lencséjén át keresik.
Petar Dešić amatőr fotográfus. Szabadidejében, saját kedvtelésére kezdett el fényképezni.
A fényképei, amelyek lehetnek portrék, személyiségképek, életképek, a Vajdaságban elő kisebbségek örökségét ábrázolják. Szlovák, horvát, bunyevác, sokác, ruszin, magyar, román közösségekben elkapott pillanatokat láthatunk.
Horvát–bunyevác viselet a Kiszsinagógában (Gergely Árpád felvétele)
Petar Dešić fotóján: tavankútiak (horvátok–bunyevácok) Szabadka főterén (Gergely Árpád felvétele)
Vajdasági román fiatalok táncolnak a Kiszsinagóga udvarán (Gergely Árpád felvétele)
Célja, hogy elbeszélje a nagyközönségnek az ősök örökségét. Milyen örökség ez? Kik a modellek? Hogyan nyíltak meg előtte? Ezekre a kérdésekre a kiállítás képei által kaphatunk választ.
Az alkotói folyamat során leginkább a népviselettel, a népviseletben ünneplő vagy dolgozó emberrel foglalkozott. Az egyházi ünnepek és az emberélet fordulói mellett a kenyérsütés, az aratás, a komlószedés, a drukkolás egy-egy momentumát villantja fel.
Leginkább nők szerepelnek a fotókon, ami érthető is, hiszen a kivetkőzés a férfiakat mindig korábban érte el. Petarnak könnyen megnyílnak az emberek. Azt lehet látni, hogy a fényképek alanyai jól érzik magukat, a fotós közvetlen kapcsolatban áll velük.
Érdemes figyelni a fényképeken túlmutató narratívára is. A viseleti darabok, és nem csak az ünneplő féltve elzárt példányai, szépen megőrzöttek.
A népviselet sajátossága, hogy a színek ritmusával tükrözi vissza az adott szemiotikai rendszert. Viselőjük nemzetiségi hovatartozása, kora, ízlésé, ünnep és hétköznap kettőssége olvasható le az értő szemek számára az itt látható fényképekről.
A szokások, a nyelv, a vallásosság azok a jellemzők, amelyek talán a legtovább őrei egy-egy közösség identitásának. A viselet lehet, hogy szekrénybe kerül, vagy színpadi marad. Itt ezekről a fényképekről egy viseletében élő közösség tekint vissza ránk.
Festészet és fotográfia olvad össze a művész kompozícióiban. A vizuális ábrázolás révén párhuzamba állítja az örökséget, az identitást, a művészetet minden itt élő nemzetiség kultúrájából.
A képek most készültek. Nagyon frissek. Talán érdekes lenne melléjük helyezni a fényképeken szereplők családi hagyatékában található régi, fekete-fehér képeket. Az már igazi antropológia lenne.
* Elhangzott május 25-én a zentai Kiszsinagógában a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet által szervezett rendezvényen
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
