A divaton túl

Ma már szinte bárkiből lehet influenszer. A zsebekben ott lapul a telefon, az illető készít egy videót, feltölti valamelyik közösségimédia-platformra, és várja a csodát. A siker azonban nem jön azonnal. Valóban egyedi ötletre és tudatos építkezésre van szükség ahhoz, hogy valaki kitűnjön az egyre népesebb mezőnyből. Jó példa erre a moholi Kovács László is, akinek első videóit még viszonylag kevesen látták, ám egy jól időzített stílusváltás után mára az egyik legismertebb vajdasági influenszerré vált. Nemcsak hazai, hanem határon túli, köztük nagy és ismert üzletláncok is szívesen működnek együtt vele.

A nők esetében továbbra is a divat, a szépség és a lifestyle típusú tartalmak számítanak a legnépszerűbbnek, ezekből egyre több jelenik meg a TikTokon és az Instagramon. Egy-egy sminkelési praktika vagy könnyen elkészíthető frizuraötlet sokakat érdekel, hátha tanulhatnak valami újat. Talán ez a kulcs, és bár a közösségi médiát egyre inkább üzleti célokra használják, hiszen a vállalatok is felismerték az értékesítésre gyakorolt pozitív hatását, megfelelő tartalmakat követve valódi tudásra is szert tehetünk.
Ezt a vonalat ragadta meg Matović Mana is. A 27 éves, Vajdaságból származó fiatal nő jelenleg Budapesten él, ám ma is számos szál köti szülőföldjéhez. Tartalmai a fenntartható divat köré épülnek, és minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely ehhez a témához kapcsolódik. Éppen ez emeli ki őt a tömegből, hiszen miközben a legtöbb ruhavásárlással kapcsolatos videó a nagy márkákat népszerűsíti, addig ő tudatosabb szemléletre ösztönzi követőit. Aki figyelemmel kíséri a Magyar Szó online felületét, már találkozhatott vele akkor, amikor a Magyar Szó Extra csapata beszélgetést készített vele. Most ennek az interjúnak a bővített és szerkesztett változatát közöljük.

 Ki az a Matović Mana? Hogyan mutatnád be magad?

– Ami az egyik legmeglepőbb tény azok számára, akik még nem ismernek, az az, hogy én Újvidéken születtem, szerb vagyok, az anyanyelvem is az, ezért is lepődnek meg azon, hogy mennyire jól beszélek magyarul. Nagy családból származom, négyen vagyunk testvérek. Szakmai végzettségem szerint fotós vagyok, ez egyben a szenvedélyem is, és ebből adódóan a videózás nagyon közel áll hozzám. Általános iskolás voltam, amikor Magyarkanizsára költöztünk, ez a váltás pedig utat nyitott egy igen érdekes sportolói létnek. Talán 11 éves lehettem, amikor elkezdtem a labdarúgást, női csapatban játszottam. Ez igencsak ritkaságnak számít térségünkben. Ezzel kapcsolatban hatalmas álmaim voltak, egyebek mellett az, hogy sportmenedzser legyek, viszont ennél még jobban szerettem volna elérni azt, hogy az Egyesült Államokban fejezzem be a középiskolát. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ez teljesülhetett. Az életemnek ezen részét főleg azért szeretem elmesélni, mert ezzel tudom bebizonyítani azt, hogy Matović Mana mennyire ambiciózus kislány volt, ez azonban talán soha sem tűnt el belőlem, valahol még mindig bennem él. Ez is egy olyan dolog, ami talán nem derül ki a videóimból, ugyanis vannak még a személyiségemnek ilyen rejtett részei. Mindig is úgy éreztem, hogy ezeket nagyon szívesen elmesélném a fiatalabb korosztálynak, beleértve pl. azt is, hogy mi mindenen mentem keresztül az eddigi életem során, akár a szakmai, akár a sportolói oldalát vesszük figyelembe. Ezek háttérbe szorulnak, hiszen a videóimban általában a fenntartható divat, a „csináld magad” életstílus dominál.

 Mit szerettél volna közvetíteni a videóidon keresztül?

– Öt évvel ezelőtt indultam el ezen az úton. Akkor még nem igazán tudtam megfogalmazni, hogy mi is az a legfőbb üzenet, amit át szeretnék adni. Egyszerűen csak élveztem, amit csinálok, örömömet leltem benne. Egy szabályt viszont már akkor lefektettem: csakis olyan dolgokkal és témákkal foglalkozom, amit szívből és őszintén szeretek. Motivált az is, hogy rátaláltam azokra az emberekre, akikkel közös az érdeklődési körünk. Ha mégis egy pontos célt kellene megfogalmaznom, akkor az a fenntartható divat volt, a turkálóból való vásárlás pozitív oldalának bemutatása, az összes csalafintasággal és praktikával együtt. A használt ruhák számomra nagyon sokat jelentettek, és a csatorna is szépen lassan e köré épült. Idővel bekúsztak az olyan tartalmak is, amelyek eltértek ettől a tematikától, viszont folyamatosan arra törekedtem, hogy a fiataloknak bemutassam, nem feltétlenül az a legjobb, ami vadonatúj, hanem a használt dolgokkal is tudunk értéket teremteni, és itt nemcsak a ruhákra gondolok. Ugyanúgy széppé és újjá tudunk varázsolni egy régi bútort vagy bármi mást is. Ha pontosan meg kell határoznom, hogy mi definiál engem ebben a TikTok-világban, akkor az a tudatos életmód, hiszen ez az, amit nagyon szeretek.

 Ahogyan említetted is, a turkálók, a használt ruhák a te világod. Milyen tanácsokkal látnál el egy kezdő turizót?

– Az egyik legfontosabb az anyagválasztás, az, hogy olyan ruhákat válasszunk, amelyek minőségi anyagból, minőségi varrással készültek, hiszen ezek lesznek a gardróbunk azon darabjai, amelyek időtállóak. Nagyon sok olyan darabot találunk a piacon, amelyek egy-két idény után a kukában végzik, azonban ha erre odafigyelünk, akkor nagyon sokáig hű társunk lehet a kedvenc pulcsink vagy nadrágunk. Nem mehetünk el az árak mellett sem, hiszen attól függetlenül, hogy valami jó, nem feltétlenül éri meg megvásárolni, Úgy érzem, hogy létezik egy árhatár, ami fölé már nem kellene menni. A fast fashion üzletek (olyan üzleti modell a ruhaiparban, amely a legújabb trendeket villámgyorsan, alacsony áron, tömegesen gyártja és juttatja el a fogyasztókhoz – a szerz. megj.) egyre alacsonyabb árréssel dolgoznak, és ahhoz, hogy a turkáló egy pénztárcabarát megoldás maradhasson, véleményem szerint nem szabad versenybe szállnia a nagy üzletláncokkal. A harmadik tanácsom pedig az lenne, hogy igyekezzünk olyan darabokat választani, amelyekre tényleg szükségünk van, és amelyek hozzánk, az életstílusunkhoz passzolnak.

 Sok emberben ott él egy kialakított kép a turkálókról. Meg tudjuk ezt valahogy dönteni?

– Elsősorban tényleg az árral tudnám bebizonyítani, hogy egy adott darab újonnan mennyibe kerül, és ugyanazt, vagy egy nagyon hasonlót mennyiért lehet egy használtruha-üzletben megvásárolni. Szerintem ez nagyon gyorsan át tudja alakítani ezt a sztereotípiát, és még az is adna neki egy esélyt, aki korábban nem biztos, hogy így tett volna. A turkáló nagyon jó megoldás lehet egy kisgyermekes családnak, hiszen a kisbabák gyorsan nőnek, ezáltal rövid időn belül újabb és újabb darabokat kell vásárolni nekik. Erre remek megoldás az, ha másodkézből vásárolnak vagy akár egy használtruha-üzletből.

 Ha eltekintünk attól, hogy egy fenntartható jövőt mutatsz be a videóidban, mi az, ami miatt még szeretnek és követnek?

– Úgy gondolom, hogy releváns tartalmakat közlök, ezáltal érzik azt, hogy én is egy hétköznapi, egyszerű ember vagyok. Emellett azt gondolom, hogy ha az az üzenet, amit közvetítesz, jó és őszinte, akkor az megtalálja a maga közönségét.

 Mit tartasz az influenszerlét legnagyobb árának?

– Véleményem szerint ezen a területen nincs pihenés, és könnyen egy mókuskerékben találhatjuk magunkat. Az emberek folyamatosan visszajeleznek a tartalmainkra, és ha ezt valaki tiszta szívből csinálja, akkor úgy érezheti, hogy tartozik annyival a követőinek, hogy a rendelkezésükre áll, a legrövidebb időn belül reagál és válaszol a hozzászólásaikra. Emiatt a tudatosság az, amit még észben kell tartani. Az aktualitás is fontos pillére ennek a szakmának, az, hogy folyamatosan frissíteni kell magunkról az információkat, viszont határt is kell szabni arra vonatkozóan, hogy mennyire engedjük be a nyilvánosságot az életünkbe.

 A tartalomgyártás mellett a másik nagy büszkeséged a reformer pilates stúdiód, amelyet Szabadkán nyitottatok meg. Az arcod is felragyog, ahogyan ezt megemlítettem. Honnan jött ennek az ötlete?

– Jaj, a pilates stúdió! Novemberben nyitottuk meg, ez az első reformer pilates stúdió a környéken, különlegessége, hogy mi csak ezzel a „fajtával” foglalkozunk. Ez szorosan kapcsolódott a magyarországi munkámhoz is, emellett szívügyemnek is tartottam, hogy ezt a mozgásformát elhozzam Vajdaságba is. A stúdiónk újdonságnak számított errefelé, nagy lelkesedéssel és izgalommal fogadták a helyiek, ennek pedig nagyon örültünk. Nem volt egyenes az út, tele volt kisebb-nagyobb akadályokkal, ám boldogok vagyunk, hogy ma itt állhatunk, és létrehozhattuk ezt az egészet. A párom és jómagam már négy éve rajongunk ezért a sportért. Nekem visszahozta a mozgás örömét az életembe, azt az érzést, amikor vágysz arra, hogy tegyél valamit a tested és az egészséged érdekében. Olyan izomcsoportokat dolgoztat meg, amelyeket más edzéssel nem tudtam elérni. Ennek köszönhetően magam mögött hagyhattam az edzőtermeket, nekem azok nem okoztak ekkora boldogságot, mint a reformer pilates. Egykoron jógáztam is, és ez a kettő valahogy szorosan összekapcsolódik nálam. Itt is a pontos, precíz, lassú mozgás kerül előtérbe, ezért kicsi a sérülés veszélye. Nagyon univerzális, sportolók, idősebbek, fiatalabbak, nők, férfiak egyaránt végezhetik, szinte bárkinek ajánlom. Itt is le lehet dönteni egy sztereotípiát, hiszen annak ellenére, hogy ezt egy kimondottan női sportnak állítják be, a valóságban nem így van. Ha egy férfi azt mondja egy reformer pilates edzés után, hogy „Azta!”, akkor a siker garantált. Viszont úgy gondolom, hogy van még mit tenni annak érdekében, hogy ez a mozgásforma még több vajdasági emberhez eljusson, és olyan népszerűségnek örvendjen, mint Magyarországon. Éppen ezért sokat gondolkodunk mostanában azon, hogy hogyan tudnánk ezt elérni.

 Milyen jövőbeli céljaid vannak?

– Hosszútávú terveim jelenleg nincsenek. A 2026-os év elején nagyon sok változás történt az életemben, mind szakmailag, mind magánéleti szempontból. Ezekhez a jelentős változásokhoz igyekszem még hozzászokni. Próbálok úgy tekinteni erre az egészre, hogy minden lezárt időszak egy új kezdetet hoz magával.