2024. április 14., vasárnap

Újjászületésre várva

A közeljövőben felújításra kerül a temerini Szécsen-kastély

Hajdanán kastélyok és szebbnél szebb, előkelő kúriák egész sora tarkította vidékeinket, napjainkban azonban többségük elhagyatottan dacol az idővel, és várja sorsának jobbrafordulását. Ezek egy letűnt kor halványan csillogó ékszerei, amelyek megőrzése és régi fényük visszaállítása rendkívül fontos feladatnak számít. A ritkaságszámba menő építészeti műemlékeinek egyike kétségkívül a Temerin központjának közelében álló Szécsen-kastély. Az épület még jelenlegi állapotában is visszatükrözi több mint két évszázaddal ezelőtti képét. A jelenleg szakközépiskolaként szolgáló épület a község egyik jellegzetes látványossága. A közvetlenül mellette elterülő park pedig pihenésül szolgál a helyi polgároknak.

Az ódon kastély felépülése a horvát eredetű és az egykori Zágráb vármegye délnyugati részéből való Szécsen család tagjaihoz fűződik. A családból a kor szokásainak megfelelően katonák és hivatalnokok kerültek ki, Mária Teréziától (1740–1780) pedig 1763. június 21-én Mátyás és Sándor nemességet kaptak szolgálataikért. Sándor már ekkor Zágráb vármegye jegyzőhelyettese, udvari belső titkos tanácsos, Kőrös vármegye főispánja, a Magyar Királyi Kamara kincstárnoka és a Magyar Udvari Kamara elnöke volt. A Dalmát-Horvát és Szlavón Királyság helytartósági titkárává 1767-ben lett kinevezve, később pedig a báni tábla ülnöke lett. A Magyar Kamara elnökévé 1791-ben nevezték ki, és attól kezdve II. Lipót, majd I. Ferenc császár és király bevételei rohamosan megugrottak, emellett elsősorban neki köszönhető, hogy a Franciaország elleni háború idején több százezer forintot fizetett be a kamara a hadiköltségek fedezésére, valamint az ezt követő éhínség és pestisjárványok enyhítésére. A mintegy 18 ezer holdas temerini birtoknak 1798-ban történt megvásárlása során az érdemeire való tekintettel a 80 ezer forintos vételár mindössze felét kellett kifizetnie. Ezzel együtt megkapott minden királyi jogot, amely a birtokkal járt, valamint a temerini előnevet is viselhette a rákövetkező évtől kezdődően.

Parkrészlet a múlt század első feléből

Parkrészlet a múlt század első feléből

A temerini kastély megépítése gróf Szécsen Károlynak, Sándor idősebbik fiának nevéhez fűződik. Feltehetően a birtokvásárlás évében, vagyis 1798-ban építette fel a kúriát, más feltételezések szerint pedig a Szent Rozália-templommal és plébániaépülettel egyidőben, vagyis 1804-1805-ben került megépítésre. A tervrajzok tudomásunk szerint nem maradtak fenn, illetve más, az építéssel kapcsolatos hiteles dokumentumnak sincs nyoma. A temerini birtok Fernbach Antal apatini gabonakereskedő általi, 1874-ben történt megvásárlásával az ő tulajdonába került át a kúria is, majd néhány változtatást eszközölt rajta. Az egyemeletes épület 10,5 méter magas, 20 méter széles és 30 méter hosszú, barokk és klasszicista stílusban épült. Az udvar felől, a homlokzat kiugró, emeleti részét egy díszes, vasszerkezetű, zárt üvegerkély alkotja, amelynek a földszinten négy dór tartóoszlopa van, az erkély felett pedig két díszváza található. Az erkély felső részének gazdag díszítése az emeleti ablakok fölött is folytatódik. Ezt az erkélyt nem a Szécsenek építtették, hanem a Fernbach család itt élő tagjai a 19. század végén. A kastély utcai részén, az első emeleten egy romantikus díszítésű, nyitott vaserkély látható, amelynek díszítőelemei virágokra emlékeztetnek. Ez az elülső erkély is a 19. század második felében épülhetett. A kastély földszintes részének belső termei boltíves kialakításúak. A kastély gazdag múltjából néhány eseményt is kiragadhatunk. Mészáros Sándor temerini monográfiájában többek között feltárja, hogy a kastélynak 1830 őszén előkelő látogatói voltak. Gróf Széchenyi István és gróf Waldstein János újabb keleti útjuk során pihentek meg itt. Október 16-án Temerinben a Szécsen család vendégei voltak, 17-én pedig a szívélyes vendéglátás után folytatták útjukat. A fennmaradt naplójegyzetekből kiderül, hogy „...Széchen gróf oly kedves volt, hogy egészen Szabadkáig adott nekik lovakat”. Egy másik országos hírre szert tevő eset is ezen ódon épület falai között történt meg, amelyről a korabeli országos sajtó is híreket közölt. Fernbach Antal legidősebb fia, Bálint, miután két évvel korábban tragikus körülmények között elvesztette a feleségét – öngyilkos lett, vagy pedig a férje végzett vele – 1885 augusztusában a kastély egyik szobájában öngyilkosságot követett el. A fiatalembert Apatinban, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, a temerini kastélyban viszont abba a szobába, amelyben az eset történt, tilos volt belépni. A következő esetre négy évvel később, 1889. augusztus 23-án került sor. Az idejük nagy részét temerini rezidánciájukban töltő Fernbach család tagjai ugyanis tragikus napra virradtak. A labilis lelkiállapotáról is ismert milliomos, Fernbach Antal végzetes lépésre szánta rá magát. Aznap éjjel ugyanis megölte feleségét, Heinz Máriát. Az esetet követően a budapesti Lipótmezei elmegyógyintézetbe zárták, ahol két évvel később öngyilkosságot követett el.

A századfordulón a Fernbachoknak még 4200 holdas birtokuk volt, de az 1920-as években végrehajtott agrárreform alkalmával az állam lefoglalta az uradalmat. Borovszky Samu – Magyarország vármegyéi és városai című, az 1910-es években megjelent munkájában még arról számol be, hogy a kastélyban „egy kb. 1000 kötetes könyvtáron kívül számos modern festmény és műtárgy” látható. A kastély utolsó tulajdonosa Fernbach Anna volt. A második világháború után az épületet államosították, 1949 februárjában pedig védetté nyilvánították és felvették a műemlékek jegyzékébe. Alapos tatarozás és javítás után a hatvanas években a kastélyban iskola kapott helyet. A hetvenes évek derekán olyan elképzelés született, hogy a kúriát szállodává alakítják, a vadászturizmus fejlesztése érdekében. Ebből az elgondolásból azonban mindmáig nem lett semmi, s az épületben ma is középiskola működik.

A kastély hátsó bejárata (Fotó: Fúró Dénes felvétele)

A kastély hátsó bejárata (Fotó: Fúró Dénes felvétele)

A kastéllyal feltehetően egyidős és szorosan hozzákapcsolódik a kastélypark. A szebb napokat is megélt zöldövezet, amely egyúttal természetvédelmi terület is, a település egyik legszebb pontját képezte. A múltban kőfal és sánc vette körül, ennek ellenére nemcsak a kastély urai, hanem az egyszerű polgárok is sétálhattak a parkban, főként vasárnaponként. Ezen kiemelkedő zöldterület a Fernbachok idején élte fénykorát. A kastély és a park tizenhárom hektárnyi területen fekszik, amit egykoron árok vett körül, napjainkban ennek csak egy része látható a Népfront utca felőli részen. Az árok megléte feudális jellegre utal, amely tovább növeli a temerini kastély különlegességét. A park közepén egy mesterséges tó áll, amit még a 19. század utolsó évtizedeiben ástak ki. A múlt század elején a tavacska körül három szobor volt felállítva, ezenkívül a park bejáratát két, a szabadságharc idejéből származó ágyú díszítette, amelyeket a Fernbach családba benősülő Matkovits Béla főispán vásárolt meg 1912-ben. A díszágyúk a hatvanas években a Vajdasági Múzeum tulajdonába kerültek, és még napjainkban is annak bejárati kapuját díszítik. A parkban egy 1909-ből származó szökőkút is áll. A 19. és 20. század fordulóján a parkot a legkülönlegesebb fákkal ültették be. Tele volt virággal, díszcserjével, szökőkutakkal, a vízben pedig teknősök úszkáltak. Szaletlik tették még szebbé, amelyek közül az egyik a kertben, a másik pedig a tó melletti dombon kapott helyet. Ezek közül napjainkra csak a kertben felállított szaletli maradt fenn, amely szintén felújításra szorul. A 20. század elejétől a válogatott, különleges fákkal beültetett kastélykertet szökőkút és szobrok díszítették. Manapság csupán a múlt század elejéről származó fényképeken csodálhatjuk meg ezen park szépségeit. Az utóbbi években azonban szakértők felmérték a parkban lévő növényzet állapotát és intézkedéseket tettek annak rendezésére, felújítására. A projekt megvalósítására mintegy 4,4 millió dinárt irányoztak elő. A területen jelenleg számos elültetett facsemete látható, azonban sajnos ezeket rendszerint megrongálják, akadályozva Temerin zöldörökségének megőrzését és újjászületését.

A kastély épülete is szintén rossz állapotban van, és égető szükség mutatkozik a felújítására, amely cél érdekében a község a közeljövőben lépéseket kíván tenni. A múlt hónap végén Temerinbe látogatott egy francia szakértőkből, a Köztársasági és Tartományi Műemlékvédelmi Intézet képviselőiből álló csapat, és megtekintették a kastélyt. A szakmai látogatásra a Szerbia Kastélyai – A kulturális örökség védelme elnevezést viselő projekt keretein belül került sor, amit több mint egy évvel ezelőtt indított meg a Művelődési, Építésügyi, valamint a Közlekedésügyi és Infrastrukturális Minisztérium. A projekt előirányozza a Szécsen-kastély teljeskörű felújítását és eredeti állapotába való visszaállítását. Ez mindenképpen nagyszerű hír a helyieknek, hiszen amellett, hogy a település egyik védjegyévé vált épület visszanyeri régi fényét, hozzájárul az idegenforgalom fellendítéséhez is.

Nyitókép: A temerini Szécsen-kastély a település ékkövévé válhat (Fotó: Fúró Dénes felvétele)