Negyven éve, 1985. július 16-án hunyt el Heinrich Böll Nobel-díjas német író, a nemzet lelkiismerete, „a kölni jó ember”. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja: Kölnben született 1917. december 21-én, egy katolikus család nyolcadik gyermekeként.
Első hosszabb lélegzetű műve 1949-ben jelent meg, A vonat pontos volt címmel. A kisregény a háború közeli emlékeit eleveníti fel a bekövetkező halálát megérző, szabadságáról a galíciai hadszíntérre visszautazó katona történetében.
Böll korai regényeiben a katonaélet reménytelenségéről és kegyetlenségéről írt, a háború a társadalom abszurditásának metaforájaként jelent meg műveiben. Másik fontos témaköre a hazatérés, a háború utáni német társadalom állapota, a szétroncsolt életek vergődése, a „romirodalom” volt. „Háború volt hat éven át, hazajöttünk ebből a háborúból, romokat találtunk és írtunk róluk” – nyilatkozta egy interjúban. Első korszakának legjelentősebb művei az Ádám, hol voltál? és Az angyal hallgatott című regényei.
Az 1953-ban megjelent És száját nem nyitotta szóra című könyvétől kezdve társadalombírálata határozottabbá, szatirikus hangja erősebbé vált, műveiben a német gazdasági csoda kedvezőtlen kísérőjelenségeit és a neofasizmus előretörését ábrázolta.
Az 1959-es Biliárd fél tízkor című regényében egy építészdinasztia történetében kutatta a fasizmus eredetét a bismarcki időktől a háború utáni újjászerveződésig. Egy bohóc nézetei című regényének (1963) hőse alkoholista muzsikus, aki kolduló utcai zenésszé züllik, de nem vesz részt az össztársadalmi megalkuvásban. Könyve a közéleti, konformista katolicizmus éles kritikája. A társadalmon kívüli clown az író lelkiismeretét és iróniáját szólaltatta meg, kritikusai ezt követően – hol dicsérő, hol lebecsülő minősítéssel – kölni bohócnak titulálták.
Nem kevésbé társadalomkritikus a Csoportkép hölggyel (1971) című regénye, amelyben átfogó és ironikus képet fest a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba. A műből 1977-ben film is készült Romy Schneider főszereplésével.
A Katharina Blum elveszett tisztessége című 1974-es regényében az újságírás etikáját, valamint a németek értékrendjét elemezte, tette bírálata tárgyává. A műből világhírű filmet rendezett Volker Schlöndorff és Margarethe von Trotta, később opera, majd színdarab is készült belőle.
Böll a regényeken kívül számos hangjátékot, filmforgatókönyvet és esszét írt, és ő fordította le német nyelvre többek között J. D. Salinger Zabhegyező című regényét. 1971 és 1974 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt. Az irodalmi Nobel-díjat 1972-ben kapta meg „korát széles perspektívában ábrázoló, nagy jellemző erejű írásaiért, amelyekkel a német irodalom megújításához járult hozzá”.
Böll keresztény és pacifista szemlélettel, moralizálva közelítette meg a német társadalmat. Műveiben visszatérő motívum a személyes felelősség vállalása vagy elutasítása, háborúellenes, nonkonformista nézeteit hol ironikusan, hol metsző szatíraként juttatta kifejezésre egyszerű, szigorú, olykor ismétlésekkel nyomatékosított prózájában. Egyaránt bírálta a háború utáni, lerombolt Németország és a meggazdagodott, anyagi örömökbe felejtkező köztársaság polgárait.
Életében páratlan tekintélyt szerzett, bár ellenfelei korábban hazaárulónak, szalonanarchistának is nevezték.
Heinrich Böll 1985. július 16-án hunyt el a Bonn melletti Langenbroichban. Utolsó könyve, a mély emberi melegséggel és aggodalommal átszőtt, együttérző-ironikus „testamentuma", az Asszonyok rajnai tájban, csak halála után jelent meg.
2018-ban Német író magyar tüzértiszti köpenyben címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) volt látható kiállítás, amely Böll életművét és Magyarországhoz fűződő kapcsolatát mutatta be.
