Főszerepben a hagyomány és a káposzta

Több évnyi kihagyás után a régi, megszokott formájában tért vissza a Hagyományaink Ünnepe. A rendezvény immáron 28. alkalommal fogta össze a Zenta községbeli hagyományőrző, valamint a népzenei és néptánc egyesületeket. A visszatérés örömére az esemény is új helyszínre költözött, ezúttal a felsőhegyi művelődési ház adott otthont neki szombat délután, ahol hat kiállítócsoport és a 12 népzenei és néptánc produkció mutatkozott be. Mint egykoron, úgy most is tematikus gasztronómiai finomságokkal kellett készülnie a kiállító csapatoknak. Ez alkalommal a káposzta volt az ételek és italok főszereplője, ebből inspirálódva az esemény a „Kerek a káposzta, csipkés a levele…” ismert népdal kezdősorait viselte. A legutóbbi alkalommal 2020-ban, közvetlenül a Covid-járvány szerbiai megjelenése előtt tudtak így találkozni a csoportok. Az utóbbi években is megtartották a rendezvényt, de más formát öltött átmenetileg..

A felsőhegyiek közül sokan még ma is zöldségtermesztéssel foglalkoznak, a káposzta pedig minden évben jelen van a veteményesek legtöbbjében. Ezt egy kiállításon is szemléltették, ahol a helyiek kertjéről láthattak az emberek fotókat, emellett olyan tárgyakat is bemutattak, amelyek a zöldségtermelői munkában elengedhetetlenek. Kaszás Ibolya, az esemény felsőhegyi koordinátora, emellett a Felsőhegyi Könyvtár Kör vezetője elmesélte, nagyon nagy közösségi összefogás jellemezte az előkészületeket, sokan eljöttek segíteni az eseményt megelőző héten. Öröm volt látni, mennyire fontos az emberek számára ez a rendezvény, mondta.

A helyszínre érkezőket gazdagon feldíszített asztalok fogadták, ahol egymás mellett sorakoztak a sós és édes étkek, frissítők. Néhány asztalon helyet kapott a töltött káposzta is, hiszen annak egyik fő alkotóeleme a savanyított hasáb, de a lucskos és a paradicsomos káposzta sem maradhatott el. Sült hurkát és kolbászt is kínáltak dinsztelt vagy éppen pörkölt káposztával, de valahol a szép aranybarnára sütött kacsamell mellett a színpompás és ízletes lila káposztából készült köret is megtalálható volt. Pogácsák és sütemények is készültek az idei fő alapanyaggal. Az asztalokra felkerültek a nagymama régi vitrinjében megtalált porcelánedények, tálak, kancsók, a gyönyörűen hímzett asztalterítők, de a már megsárgult papírra vetett, kézzel írt recepteket is kiállították. Mindezt a látványt és ízvilágot szakmai zsűri véleményezte, akik értékelték azt, hogy igyekeztek mindent úgy bemutatni, ahogyan egykoron a családi asztalokon is megjelentek az étkezések alkalmával. Emellett egy kérdőívet is adtak a csapatoknak, ahol az ő véleményüket tudták kikérni az esetleges jövőbeli változtatásokkal kapcsolatban.

Ahogyan a gasztronómiai részt, úgy a népzenei és néptánc produkciókat is árgus szemmel figyelte a szakma, főleg azért, mert a csoportok legtöbb esetben ilyenkor mutatják meg először azt a dalcsokrot, amelyet majd a Durindó népzenei seregszemlére visznek. Ettől függetlenül is igyekeztek olyan hasznos tanácsokkal és útravalókkal ellátni őket, amelyekből építkezni tudnak a jövőben, javítani az esetleges hibákon és tökéletesre fejleszteni a produkciót. A műsorban a Bodor Anikó Hagyományápoló Egyesület két fiatal táncospárja is fellépett, ők egy korábban összeállított koreográfiát hoztak el a felsőhegyi közönségnek.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke is, hiszen a Hagyományaink Ünnepe az MNT kiemelt jelentőségű vajdasági magyar amatőr regionális rendezvénye. A rendezvény fő szervezője Zenta község önkormányzata és a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ volt. A bemutatkozó produkciókat megelőzően Juhász Attila, Zenta község képviselő-testületének alelnöke szólt a szép számú közönséghez. Beszédében kiemelte, azért tudott megmaradni ez a rendezvény, mert rólunk szól és a jövőbe mutat. Hozzátette, ez a rendezvény az élő hagyományaink bizonyítéka, annak, hogy ez a mi közös kincsünk. A végén arra kért mindenkit, hogy legyenek értékteremtőek. Perpauer Attila, a Thurzó Lajos MOK igazgatója a szervezők nevében arról beszélt, hogy a rendezvény legfőbb feladata mindig is az volt, hogy összehozza a közösséget, ezáltal ismerkedhetnek, barátkozhatnak, és tapasztalatot cserélhetnek. A helyszínválasztás sem véletlen, hiszen, ahogyan Perpauer Attila is elmondta, a hagyományok még élénken élnek a falvakban, esetükben még mindig élő népi kultúráról beszélhetünk.

Az esemény a következő évben, a tervek szerint, tovább vándorol egy másik községbeli faluba, azonban azt már biztosan tudni lehet, hogy a gasztronómiai kiállításon résztvevő csapatoktól babos ételeket várnak majd.