Unokám rózsaszín tenyere
Úrjézus lelkével lett tele.
Apró láng libeg koszorúnk fölött:
Nem számláltatunk szomorúk között.
Lessük a titkot, születés lészen.
Virág nyílik fagyos határszélen:
– Tata! Gyújtsunk gyertyát! Három égjen,
Két orgona, rózsaszín meséljen!
– Tiszánk tükrén angyalok lépnek,
Csudafüst köszön Zenta kéményének.
Úristenünk ránk mosolyog:
– Fiam fölsír, ez a titok!
– Jézuska mért sír? Szomorú tán?
– Kicsim, adventünk koszorúján
Rózsa gyertya lángja megéled:
Világolja örökös regénket.
Megváltónk születik hamarosan.
Bárányhangok égbe kanyarognak.
– A sírástól nagyon félek!
– Így kezdődik el az élet.
2011. december 1.
