Akinek gyereke van, nemegyszer kerül dilemmába, hogy jól végzi-e szülői teendőit. Ha esetleg ő maga nem is teszi fel a kérdést, biztos, hogy serdülőkorú gyermeke felteszi helyette, próbára téve idegeit, és gyakoroltatva többek között az önvizsgálati készségeit, az elfogadást és a toleranciaképességét. Azt hiszem, nincs olyan szülő, akinek gyermeke ne szegezte volna neki a kérdést: „Milyen szülő vagy te…?!” A mondatot pedig befejezheti ki-ki magának. Problémaként sok minden fölmerülhet; válogatni lehet a játék, ruházati cikk, számítógép, mobiltelefon vásárlása, a serdülők kimenője, engedékenység stb. között.
Persze a filozófusok, a pedagógusok, a neveléstudomány és a pszichológia évszázadok óta foglalkozik a szülőséggel, a szülői típusokkal, a nevelési elvekkel, hogy melyik szülőtípus hogyan hat a gyerekek fejlődésére, és nem egy elmélet és felosztás született. Ami biztos, kevesen vannak, akik egyetlenegy típusba teljes mértékben besorolhatóak, a szülők legtöbbjében mindegyik típusból van egy kicsi, és egyesek erre, mások arra húznak jobban. Sőt megesik, hogy nem egyforma típusú szülők vagyunk mindegyik gyermekünk számára. Feltérképezhetjük a saját szüleinket, hogy ők milyenek voltak velünk, de helyesebb, ha saját magunkat keressük meg a típusok között, és megpróbálunk változni és változtatni, hogy gyermekeinkből kihozzuk a legjobbat.
A szülőtípusok között elsőnek lássuk a túlságosan óvó szülő típust. Ezek azok az anyukák és apukák, akik állandó félelemben élnek, nehogy gyerekükkel valami történjen, nehogy megbántsa őket valaki, ha nincsenek velük. „Még a széltől is óvják” a gyereket, állandóan kísérgetik, akkor is, amikor már teljesen önállóan is jöhetnének-mehetnének az iskolába. Nem adnak ollót, kést a gyerek kezébe, nehogy megsérüljön. A gyerek után viszik az esernyőt, a kabátot. Állandóan óvóan a gyermek felett tornyosulnak. Láttam olyan apukákat is, akik alsóba járó gyermeküket bekísérik az osztályterem elé, lesegítik a kabátot, fölakasztják, segítenek cipőt cserélni, a táskát beviszik a padba, és csak akkor távoznak, amikor a gyerek leül. Az ilyen túlóvott gyerekek bizonytalanná válnak, önállótlanok, megbízhatatlanok, feladattudatuk sincs, hisz a szülő átvállal magára minden kötelezettséget.
Kávai Rita: Cipőtisztítás (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)
Erre a szülőtípusra a meleg-korlátozó nevelői stílus a legjellemzőbb. Ranschburg Jenő ismert magyarországi pszichológus szerint az első dimenzió a nevelő emocionális (érzelmi) viselkedését ábrázolja. Két szélsőséges végpontjára a meleg, illetve a hideg jelzőt alkalmazták. A meleg szülői magatartást főképpen a gyermeket elfogadó és megértő, gyermekközpontú viselkedés jelzi.
A másik dimenzió a gyermek testi-lelki mozgási szabadságára vonatkozik, arra, hogy a különböző viselkedési szabályok milyen kiterjedésben és milyen súllyal nehezednek a gyermekre. Ez a dimenzió az engedékenység és korlátozás két végpontja között helyezkedik el.
A meleg-korlátozó szülő, nevelő általában megköveteli gyermekétől, hogy illemtudó és jó modorú legyen asztalnál, társaságban. Mivel az ilyen szülő gyakran állít korlátokat a gyerek elé, ezért a gyerekek időnként haragszanak rájuk. Az ilyen szülők számára a gyermek nyílt agressziója tilos, és ezért meg is büntetik, ennek következménye, hogy a gyerek az indulatait magában tartja, ellenséges érzéseit befelé fordítja, ami szorongáshoz vezet. Gyakori jelenség, hogy a családon belüli agresszió tiltott, de a tiltás nem vonatkozik a barátokra, az osztálytársakra, hisz „a gyereknek meg kell védenie magát”. Ezek a gyerekek az „otthoni indulataikat”, a szülőkkel, a testvérekkel szembeni frusztrációjukat a társaival, a gyengébbekkel szemben vezetik le. Van, hogy a gyerek agresszív, verekedős viselkedése visszajut a szülőhöz, megtörténik ilyenkor, hogy a szülő nem hiszi el a pedagógusnak, hogy az ő „angyali” gyermeke ilyen az iskolában. Van olyan szülő, aki szigorúan megbünteti ilyenkor a gyereket, amikor a gyerek arra kényszerül, hogy újra magában tartsa az indulatokat, ami tovább erősíti a szorongását.
A meleg-korlátozó nevelésben részesülő gyerekek általában jól viselkednek az iskolában akkor is, ha a tanár nincs az osztályban. Jól tanulnak, teljesítmény-központúak, magatartásukban és a gondolkodásukban is szabálykövetők, mindig jól viselkednek és illedelmesek, de kevésbé kreatívak, félszegek és visszahúzódóak is egyben.
A családtagok fejlődését kutatók megfigyelték, hogy a lányok általában jobban tűrik ezt a meleg-korlátozó nevelést, mint a fiúk.
Annak ellenére, hogy felsoroltuk a felmerülő nehézségeket, és láthatjuk a következményeket is, tény, hogy nem okoz komolyabb problémát a személyiségfejlődésben, ha a korlátozásokat a szülői szeretet és melegség egyensúlyozza.
