Tóth Lacinak eredetileg kárpitosi ipari oklevele van, de szobafestőként dolgozott fiatal kora óta. Így ismertem meg én is, mikor Szincsák Pistivel, az elválaszthatatlan társsal hosszabb ideig nálunk dolgoztak. Annak idején még nemcsak a szobák, hanem jó néhány bútordarab, szekrények, ágyak, asztalok, székek átfestését is vállalták.
Laci a munkán kívül a természetet járta. Szenvedélyesen. Vadászgatott is olykor-olykor, de mindig is inkább a madárvilág megfigyelése érdekelte.
Már akkoriban nagy fészek- és madártojás-gyűjteménye volt. Teljes fészkeket gyűjtött, kezdettől fogva, a jellemző számú tojással együtt. S figyelte a Tisza mentén előforduló madarakat. Nála láttam először a legkülönbözőbb fészkekben kakukktojásokat, s tőle tudtam meg, hogy felénk is él tücsökmadár, meg sólyom is.
A biológiatanárunk, amikor rákérdeztem az ugyancsak Lacitól hallott halvány gezére, azt válaszolta, hogy behozza legközelebb a nagy madármeghatározót, és megnézhetjük együtt, mit írnak róla. Laci pedig, aki épp a megfigyeléseinek köszönhetően e madárkának a Tisza menti hullámtéri erdőkben való legdélebbi előfordulásáról közölhetett adatokat a hivatalos madártani közlönyökben, boldogan sorolja, kapásból: Halvány geze (Hippolais pallida), kevés van felénk belőle, apró, 12–14 centiméternyi; mindössze 8–13 gramm súlyú; szárnyfesztávolsága 18–21 centiméter; a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozik; a fák vékony ágainak villájába építi fészkét száraz fűszálakból, s a fészek csészéjét fűzgyapottal béleli; általában 4 tojáson kotlik 12–13 napig, a fiókák meg még egy jó hétig maradnak a fészekben; Afrikában telel.
S bár vannak a helybeliek között is, akik ezért igen becsülik Lacit, a többség csak amolyan szokatlan, furcsa hóbortú szobafestőnek tartotta mindig is az európai madártani intézetek köztiszteletnek örvendő autodidakta ornitológusát.
